Hírek a nagyvilágból

Ebben a rovatban néhány friss, nemzetközi tudományos kutatási eredményt ismerhet meg a kedves olvasó a magasvérnyomás-betegséggel (hipertónia), valamint a szív- és érrendszeri (kardiovaszkuláris) betegségekkel kapcsolatosan. Igyekszünk a nemzetközi tudományos cikkek üzenetét érthető, hétköznapi nyelven átadni, hogy a mindennapi életben is hasznosak lehessenek.

A következőkben a magas vérnyomás és a demencia (más néven a kognitív funkciók – emlékezet, gondolkodás, tájékozódás, megértés, számolás, tanulás, nyelv, véleményalkotás, döntéshozatal – hanyatlása) kapcsolatáról lesz szó. Másik fontos téma a hipertónia és a vizelettel ürített fehérje mennyiségének az összefüggése, illetve szintén érdekes terület az aerob mozgás és a vérnyomáscsökkentés mértéke közötti kapcsolat.

Több vizeletpeptid is összefügg a magas vérnyomással: kapcsolat a molekuláris kórélettannal

Mavrogeorgis E, et al.: Multiple urinary peptides are associated with hypertension: a link to molecular pathophysiology. J Hypertens 2024; 42(8): 1331-1339. doi:10.1097/HJH.0000000000003726

A vérnyomás emelkedése növeli az erek terhelését, ami a vesékben a veseszövet fokozatos pusztulásához, veseelégtelenség kialakulásához vezet.

A magasvérnyomás-betegség gyakran tünetmentes, vagy csak későn okoz panaszokat. A szervkárosodásokat, a hipertónia okozta célszervi érintettséget vér- és vizeletvizsgálatokból, valamint a morfológiai eltéréseket képalkotó vizsgálatokkal (pl. ultrahang, CT) ki lehet mutatni, ezért fontos a szűréseken való részvétel. A vesében előrehaladott szöveti károsodásra utalhat, ha kóros mennyiségű albumin (kis tömegű fehérje) jelenik meg a vizeletben. A cikkben a hipertóniás és nem hipertóniás egyének vizelet-fehérjeürítését vizsgálták azzal a céllal, hogy a hipertóniával esetlegesen összefüggő vizeletfehérjéket azonosítsanak és további következtetést vonjanak le a molekuláris kórfolyamatokról.

2876 egyéb hipertóniás célszervkárosodás nélküli alanyt vontak be a vizsgálatba, akik vagy a diabéteszes (cukorbeteg), vagy az átlagpopulációba tartoztak. Adataikat a „Human Urinary Proteome Database” adatbázisból kérdezték le. A vérnyomáscsökkentő gyógyszert nem szedő résztvevőket a vérnyomásértékük alapján hipertóniás (szisztolés vérnyomás >140 Hgmm, diasztolés vérnyomás >90 Hgmm) és normális vérnyomású (szisztolés vérnyomás <120/ Hgmm, diasztolés vérnyomás <80 Hgmm) csoportokba sorolták. A két csoportot a célszervkárosodás, életkor, BMI, eGFR, nem, diabétesz megléte alapján párba állított csoporttal hasonlították össze, és a vizeletfehérje összetételében igazoltak különbséget. A párba állított vizsgálati csoporttal összehasonlítva 83 peptidnél sikerült eltéréseket kimutatni. Tehát gyenge, de szignifikáns összefüggést találtak a vizeletfehérje összetétele és a standardizált vérnyomás között. A hipertóniában főleg a kollagénszintézissel összefüggő fehérjék, de az érelmeszesedéssel és a nátriumszabályozással kapcsolatos fehérjék is eltértek. Még további vizsgálatok szükségesek, hogy kiderítsék a vizeletfehérje összetételének változásai vajon a hipertónia kórfolyamatát és/vagy a már korai, szubklinikai célszervkárosodást jelzik-e.

Hipertónia és demencia: kórélettan és a vérnyomáscsökkentők potenciális előnye a betegségteher csökkentésében

Lyon M, et al.: Pathophysiology & potential utility of antihypertensives in reducing disease burden. Pharmacol Ther 2024; 253: 108575. doi:10.1016/j.pharmthera.2023.108575

A demencia, a kognitív funkciók hanyatlása az agyban található idegsejtek működésének károsodása következtében létrejövő gondolkodás- és memóriaromlást, azaz fokozatos elbutulást jelent. Időskorban ez az egyik leggyakoribb oka a fogyatékosságnak és a gondozást igénylő függőségnek. Jelenleg nincs rá gyógykezelés, ezért fontos új utakat találni, hogy megakadályozzuk a kialakulását.

A hipertónia egy ilyen befolyásolható kockázati tényező, különösen a két leggyakoribb altípusában, az Alzheimer-kórhoz kapcsolható és a vaszkuláris demenciában. Ezért a szerzők a tudományos weboldalakon (PubMed és Cochrane Library) publikált vizsgálatok eredményeiből gyűjtöttek adatokat. Az adatokat azzal a célkitűzéssel elemezték, hogy megállapítsák, a felnőttkor melyik szakaszában válik a hipertónia a demencia kockázati tényezőjévé, és hogy a vérnyomáscsökkentő gyógyszereknek van-e preventív hatása.

Azt találták, hogy a középkorúaknál (45–64 év) a hipertónia fokozott kockázatot jelent főleg a vaszkuláris és az Alzheimer-demenciánál, míg ha 65 év felett alakul ki hipertónia, az már nem jelent fokozott kockázatot. 75 év felett diagnosztizált hipertónia esetén a demenciák előfordulása csökkent. Ezen adatok ellenére a vérnyomáscsökkentők használatáról ellentmondásosak az eredmények, ami a vizsgálatok különböző módszertanából fakad. Mindemellett az adatok szerint a kalciumcsatorna-blokkolók és a káliumspóroló vízhajtóknak van védőhatása ebben a tekintetben.

Összegezve a vérnyomáscsökkentő kezelés előnyös hatását, a nagyobb homogén, hosszabb utánkövetési idővel rendelkező vizsgálatok bizonyították, hogy különösen középkorúakban lehet hatékony stratégia a vérnyomás csökkentése a demencia gyakoriságának szignifikáns mértékű csökkentésére.

Az aerob testmozgás hatásai a hipertóniás betegeknél: szisztematikus áttekintés és a dózis–válasz összefüggését vizsgáló randomizált tanulmányok metaanalízise

Jabbarzadeh Ganjeh B, et al.: Effects of aerobic exercise on blood pressure in patients with hypertension: a systematic review and dose-response meta-analysis of randomized trials. Hypertension Research 2024; 47: 385–398. doi:10.1038/s41440-023-01467-9

Az aerob mozgás lehet a könnyűtől a közepes intenzitásig terjedő fizikai aktvitás, mely során a test az oxigén felhasználásával először a szénhidrátok, majd idővel a zsírok bontásával energiát termel.

A vizsgálat során a szerzők a dózisfüggő (perc/hét) aerob testedzésnek a vérnyomásra és a keringési paraméterekre gyakorolt hatását vizsgálták hipertóniás egyénekben. A szerzők tudományos adatbázisokban (PubMed, Scopus, Web of Science) keresték az aerob testmozgással kapcsolatos randomizált vizsgálatokat magas vérnyomásban szenvedő felnőtteknél, és a vizsgálati eredmények adatait elemezték. Minden, hetente 30 perccel növelt aerob edzésidőnél átlagkülönbséget (MD) számoltak. A bizonyítékok erősségét GRADE módszerrel értékelték, mely négy fokozatot különít el (nagyon alacsony, alacsony, közepes, magas).

A 34 vizsgálat 341787 résztvevőjének értékelése azt mutatta, hogy az aerob edzés minden 30 perc/hetes növekedése csökkentette a szisztolés vérnyomást (1,78 Hgmm-rel, GRADE: alacsony), a diasztolés vérnyomást (1,23 Hgmm-rel, GRADE: közepes), a nyugalmi pulzusszámot (1,08 bpm-mel, GRADE: alacsony). Nem egyenes arányban változott a vérnyomás az edzés időtartamának a növelésével. A legnagyobb csökkenést 150 perc/hétnél tapasztalták, a szisztolés vérnyomás 7,23, a diasztolés 5,58 Hgmm-rel csökkent.

Összefoglalóan, az aerob gyakorlatokkal nagy és klinikailag jelentős vérnyomáscsökkenést lehet elérni, méghozzá dózisfüggő módon. A legnagyobb csökkenést heti 150 percnél tapasztalták a szerzők. Ez megfelel annak a napi gyakorlatban is alkalmazott tanácsnak, hogy a hipertóniás betegeink legalább heti 150 percet mozogjanak.

Dr. Fejes Imola

Az SZTE SZAOK SZAKK Belgyógyászati Klinika, Nefrológiai és Hypertonia Centrum belgyógyász, nefrológus és hypertonológus szakorvosa, egyetemi tanársegéd, több tudományos társaság tagja.