Hírek a nagyvilágból

Ebben a rovatban néhány friss, nemzetközi tudományos kutatási eredményt ismerhet meg a kedves olvasó a magasvérnyomás-betegséggel (hipertónia), valamint a szív- és érrendszeri (kardiovaszkuláris) betegségekkel kapcsolatosan. Igyekszünk a nemzetközi tudományos cikkek üzenetét érthető, hétköznapi nyelven átadni, hogy a mindennapi életben is hasznosak lehessenek.

A következőkben a magas vérnyomás és a demencia (más néven a kognitív funkciók – emlékezet, gondolkodás, tájékozódás, megértés, számolás, tanulás, nyelv, véleményalkotás, döntéshozatal – hanyatlása) kapcsolatáról lesz szó. Másik fontos téma a hipertónia és a vizelettel ürített fehérje mennyiségének az összefüggése, illetve szintén érdekes terület az aerob mozgás és a vérnyomáscsökkentés mértéke közötti kapcsolat.

Több vizeletpeptid is összefügg a magas vérnyomással: kapcsolat a molekuláris kórélettannal

Mavrogeorgis E, et al.: Multiple urinary peptides are associated with hypertension: a link to molecular pathophysiology. J Hypertens 2024; 42(8): 1331-1339. doi:10.1097/HJH.0000000000003726

A vérnyomás emelkedése növeli az erek terhelését, ami a vesékben a veseszövet fokozatos pusztulásához, veseelégtelenség kialakulásához vezet.

A magasvérnyomás-betegség gyakran tünetmentes, vagy csak későn okoz panaszokat. A szervkárosodásokat, a hipertónia okozta célszervi érintettséget vér- és vizeletvizsgálatokból, valamint a morfológiai eltéréseket képalkotó vizsgálatokkal (pl. ultrahang, CT) ki lehet mutatni, ezért fontos a szűréseken való részvétel. A vesében előrehaladott szöveti károsodásra utalhat, ha kóros mennyiségű albumin (kis tömegű fehérje) jelenik meg a vizeletben. A cikkben a hipertóniás és nem hipertóniás egyének vizelet-fehérjeürítését vizsgálták azzal a céllal, hogy a hipertóniával esetlegesen összefüggő vizeletfehérjéket azonosítsanak és további következtetést vonjanak le a molekuláris kórfolyamatokról.

2876 egyéb hipertóniás célszervkárosodás nélküli alanyt vontak be a vizsgálatba, akik vagy a diabéteszes (cukorbeteg), vagy az átlagpopulációba tartoztak. Adataikat a „Human Urinary Proteome Database” adatbázisból kérdezték le. A vérnyomáscsökkentő gyógyszert nem szedő résztvevőket a vérnyomásértékük alapján hipertóniás (szisztolés vérnyomás >140 Hgmm, diasztolés vérnyomás >90 Hgmm) és normális vérnyomású (szisztolés vérnyomás <120/ Hgmm, diasztolés vérnyomás <80 Hgmm) csoportokba sorolták. A két csoportot a célszervkárosodás, életkor, BMI, eGFR, nem, diabétesz megléte alapján párba állított csoporttal hasonlították össze, és a vizeletfehérje összetételében igazoltak különbséget. A párba állított vizsgálati csoporttal összehasonlítva 83 peptidnél sikerült eltéréseket kimutatni. Tehát gyenge, de szignifikáns összefüggést találtak a vizeletfehérje összetétele és a standardizált vérnyomás között. A hipertóniában főleg a kollagénszintézissel összefüggő fehérjék, de az érelmeszesedéssel és a nátriumszabályozással kapcsolatos fehérjék is eltértek. Még további vizsgálatok szükségesek, hogy kiderítsék a vizeletfehérje összetételének változásai vajon a hipertónia kórfolyamatát és/vagy a már korai, szubklinikai célszervkárosodást jelzik-e.

Hipertónia és demencia: kórélettan és a vérnyomáscsökkentők potenciális előnye a betegségteher csökkentésében

Lyon M, et al.: Pathophysiology & potential utility of antihypertensives in reducing disease burden. Pharmacol Ther 2024; 253: 108575. doi:10.1016/j.pharmthera.2023.108575

A demencia, a kognitív funkciók hanyatlása az agyban található idegsejtek működésének károsodása következtében létrejövő gondolkodás- és memóriaromlást, azaz fokozatos elbutulást jelent. Időskorban ez az egyik leggyakoribb oka a fogyatékosságnak és a gondozást igénylő függőségnek. Jelenleg nincs rá gyógykezelés, ezért fontos új utakat találni, hogy megakadályozzuk a kialakulását.

A hipertónia egy ilyen befolyásolható kockázati tényező, különösen a két leggyakoribb altípusában, az Alzheimer-kórhoz kapcsolható és a vaszkuláris demenciában. Ezért a szerzők a tudományos weboldalakon (PubMed és Cochrane Library) publikált vizsgálatok eredményeiből gyűjtöttek adatokat. Az adatokat azzal a célkitűzéssel elemezték, hogy megállapítsák, a felnőttkor melyik szakaszában válik a hipertónia a demencia kockázati tényezőjévé, és hogy a vérnyomáscsökkentő gyógyszereknek van-e preventív hatása.

Azt találták, hogy a középkorúaknál (45–64 év) a hipertónia fokozott kockázatot jelent főleg a vaszkuláris és az Alzheimer-demenciánál, míg ha 65 év felett alakul ki hipertónia, az már nem jelent fokozott kockázatot. 75 év felett diagnosztizált hipertónia esetén a demenciák előfordulása csökkent. Ezen adatok ellenére a vérnyomáscsökkentők használatáról ellentmondásosak az eredmények, ami a vizsgálatok különböző módszertanából fakad. Mindemellett az adatok szerint a kalciumcsatorna-blokkolók és a káliumspóroló vízhajtóknak van védőhatása ebben a tekintetben.

Összegezve a vérnyomáscsökkentő kezelés előnyös hatását, a nagyobb homogén, hosszabb utánkövetési idővel rendelkező vizsgálatok bizonyították, hogy különösen középkorúakban lehet hatékony stratégia a vérnyomás csökkentése a demencia gyakoriságának szignifikáns mértékű csökkentésére.

Az aerob testmozgás hatásai a hipertóniás betegeknél: szisztematikus áttekintés és a dózis–válasz összefüggését vizsgáló randomizált tanulmányok metaanalízise

Jabbarzadeh Ganjeh B, et al.: Effects of aerobic exercise on blood pressure in patients with hypertension: a systematic review and dose-response meta-analysis of randomized trials. Hypertension Research 2024; 47: 385–398. doi:10.1038/s41440-023-01467-9

Az aerob mozgás lehet a könnyűtől a közepes intenzitásig terjedő fizikai aktvitás, mely során a test az oxigén felhasználásával először a szénhidrátok, majd idővel a zsírok bontásával energiát termel.

A vizsgálat során a szerzők a dózisfüggő (perc/hét) aerob testedzésnek a vérnyomásra és a keringési paraméterekre gyakorolt hatását vizsgálták hipertóniás egyénekben. A szerzők tudományos adatbázisokban (PubMed, Scopus, Web of Science) keresték az aerob testmozgással kapcsolatos randomizált vizsgálatokat magas vérnyomásban szenvedő felnőtteknél, és a vizsgálati eredmények adatait elemezték. Minden, hetente 30 perccel növelt aerob edzésidőnél átlagkülönbséget (MD) számoltak. A bizonyítékok erősségét GRADE módszerrel értékelték, mely négy fokozatot különít el (nagyon alacsony, alacsony, közepes, magas).

A 34 vizsgálat 341787 résztvevőjének értékelése azt mutatta, hogy az aerob edzés minden 30 perc/hetes növekedése csökkentette a szisztolés vérnyomást (1,78 Hgmm-rel, GRADE: alacsony), a diasztolés vérnyomást (1,23 Hgmm-rel, GRADE: közepes), a nyugalmi pulzusszámot (1,08 bpm-mel, GRADE: alacsony). Nem egyenes arányban változott a vérnyomás az edzés időtartamának a növelésével. A legnagyobb csökkenést 150 perc/hétnél tapasztalták, a szisztolés vérnyomás 7,23, a diasztolés 5,58 Hgmm-rel csökkent.

Összefoglalóan, az aerob gyakorlatokkal nagy és klinikailag jelentős vérnyomáscsökkenést lehet elérni, méghozzá dózisfüggő módon. A legnagyobb csökkenést heti 150 percnél tapasztalták a szerzők. Ez megfelel annak a napi gyakorlatban is alkalmazott tanácsnak, hogy a hipertóniás betegeink legalább heti 150 percet mozogjanak.

Dr. Fejes Imola

A szegedi I. sz. Belgyógyászati Klinika belgyógyász-hipertonológus szakorvosa, egyetemi tanársegéd, több tudományos társaság tagja.