Az új európai hipertónia-irányelv ajánlásai

A hipertónia gondozása

Az Európai Hipertónia Társaság időnként elkészíti azt az iránymutatást, amely alapján a magas vérnyomás gondozása történik. A magyar hipertonológus orvosok ezt rendszerint a hazai viszonyokra formálják, s ez lesz irányadó a mindennapi munkánk során. Ezt a szakmai „vázat” az adott páciens jellemzőit figyelembe véve személyre szabottra kell formálni.
Hasznosnak érezzük megjelentetni a gondozási irányelv laikus formáját, hogy lássák, milyen elvek szerint működik a hipertónia ellátása Európában és hazánkban.

2023 nyarán új európai hipertónia-irányelvet közöltek. Bár a hipertóniás betegek gondozása élethossziglani odafigyelést igényel a kezelőorvos részéről, a korábbi irányelvekben kevés említés történt a gondozás részleteiről. Ezzel szemben az új irányelv kiterjedten foglalkozik a hosszú távú gondozás kérdéskörével. Az irányelv főbb megállapításait az ábra foglalja össze.

A gondozás négy fázisa

Diagnózis

A diagnózis fázisában, a kezelőorvos megismerkedik a beteg kórtörténetével, majd következik a vizsgálat, ezen belül a pontos vérnyomásmérés. A szív-érrendszeri rizikó felmérése is része a diagnózisnak, amiben vérvételi és különböző eszközös vizsgálatok adatai segítik az orvost. Ezek közül az elektrokardiográfia (EKG) alapkövetelmény. A magas vérnyomás káros hatása több szervet vagy szervrendszert (szív, nagyerek, agy, vese, szem) is érinthet, ezt nevezzük célszerv-károsodásnak. Hasznosak lehetnek az olyan vizsgálatok, melyek a célszervek károsodásait igazolhatják, célszervkárosodás jelenléte ugyanis a beteget magasabb rizikószintre sorolja. Az adatok birtokában születik meg a terápiás döntés, mely az esetek döntő többségében életmód-változtatási tanácsok mellett gyógyszeres kezelés indítását is jelenti.

Kezdeti fázis

A diagnózist a kezdeti fázis követi, melyek együttesen a gondozás első három hónapját teszik ki. Ekkor az ismételt vizitek során fontos, hogy megerősítsük a beteget az életmód-változtatás követésében és abban, hogy rendszeresen szedje a vérnyomáscsökkentő gyógyszerét. Ekkor sor kerülhet ismételt vérvételre, illetve eszközös vizsgálatokra, ezeken belül elsősorban EKG-ra. Ebben a fázisban, ha kell, a gyógyszeres kezelést módosítjuk egészen addig, amíg a beteg vérnyomása a javasolt céltartományba kerül. Ennek rendelői értéke általánosságban 18–64 éves korban 120–129/70–79 Hgmm, míg 65–79 éves korban 130–139/70–79 Hgmm. 80 éves kor felett a 140–150 Hgmm közötti szisztolés érték elfogadható lehet, de jó általános állapotú időseknél megfontolható a 130–139 Hgmm-es céltartomány.

Rövid távú követés

A hipertóniás beteg gondozásának következő, első éven belüli fázisa a rövid távú követés időszaka. Kis szív-érrendszeri rizikójú, jól beállított vérnyomású beteggel elég lehet a kezdeti fázis utáni év során csak egyszer találkozni, de ekkor szükséges az otthoni vérnyomásértékek áttekintése és vérvételi kontroll, esetleg a gyógyszerdózis módosítása. Nagy rizikójú vagy nehezen beállítható vérnyomású beteggel az első éven belül többszöri találkozás is szükséges lehet, akár az eszközös vizsgálatok ismétlésével is.

Hosszú távú követés

Hosszú távon a jól kontrollálható, kis rizikójú betegekkel az évenkénti találkozás elég lehet, de ekkor a vérnyomásértékek ellenőrzése mellett vérvételi kontroll is szükséges. Az eszközös vizsgálatokat elég lehet háromévente elvégezni náluk. Évi 2-3 alkalommal a receptírás történhet telemedicinális módon.

Ugyanakkor azoknál a betegeknél, akik nagy rizikójúak vagy vérnyomásuk nehezen állítható be, gyakoribb ellenőrzések szükségesek. A vizitek idejéről személyre szabottan, a beteggel közösen dönt a kezelőorvos.

A gondozás élethosszig tartó feladat

Az ajánlás kiemeli, hogy a gondozás minden fázisában hasznos az otthoni vérnyomásmérés. Az otthoni vérnyomásmérés amellett, hogy segít a diagnózisban, elérhető és a betegek széles körben elfogadják, kimutatottan javítja az orvos-beteg együttműködést és kiválóan alkalmas a vérnyomás hosszú távú változásának követésére.

Az ajánlás külön kitér arra, hogy az orvosnak minden orvos-beteg találkozás során ellenőriznie kell a gyógyszeres terápia követését, vagyis azt, hogy a beteg ténylegesen beveszi-e a számára előírt vérnyomáscsökkentő gyógyszereket. Az elmúlt évtizedek tapasztalatai alapján hatékony és biztonságos gyógyszerekkel rendelkezünk a hipertónia kezelésére, de mit sem ér mindez, ha a beteg nem veszi be azokat.

Az optimális kezeléshez azt is érdemes figyelembe venni, hogy a vérnyomás évszaki ingadozást is mutat; télen megemelkedhet a hideg hatására, míg nyáron lecsökkenhet, különösen extrém hőhullámok idején, ami a gyógyszeres kezelés módosítását teheti szükségessé (nyáron például előfordulhat, hogy átmenetileg felezhető/elhagyható valamelyik gyógyszer).

A hipertóniás beteg gondozása tehát élethosszig tartó feladat, mind a beteg, mind a kezelőorvosa szempontjából folyamatos odafigyelést igényel. A befektetés azonban sokszorosan megtérül, mert megfelelő kezeléssel a hipertóniával kapcsolatos szövődmények, mint a stroke vagy a koszorúér-betegség kialakulásának kockázata markánsan lecsökkenthető.

Dr. Nemcsik János

2001-ben végzett a Semmelweis Egyetemen. PhD-hallgatóként az MTA Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézetben dolgozott. PhD-fokozatát 2005-ben szerezte meg. Belgyógyász, családorvos, foglalkozás-egészségügy szakvizsgával, hipertonológus szakképesítéssel rendelkezik. 2009 óta dolgozik családorvosként, a Semmelweis Egyetem Családorvosi Tanszékén oktat, a Doktori Iskola témavezetője. 2017 szeptemberétől a Magyar Hypertonia Társaság főtitkára.