Hogyan ismerhető fel a stroke utáni izombénulás?
Ne késlekedj, ments életet!
Amikor valakinek stroke-ja van, minden eltelt másodperc döntő fontosságú lehet. Amikor az agyszövet és a neuronok milliói kezdenek elhalni, az idő nem is lehetne értékesebb. Október 29-én a stroke világnapján erre hívta fel a figyelmet a Stroke Világszervezet kampánya: #Precioustime, vagyis az idő értékes. A szélütés még mindig az egyik vezető halálozási ok hazánkban, így a minden évben megrendezett stroke-világnapnak hatalmas aktualitása van. Az idő kulcsfontosságára és a rehabilitáció szerepére igyekszik felhívni a figyelmet a Strokeinfó Alapítvány, ugyanis enélkül a két tényező nélkül jelentősen csökken az érintettek túlélési esélye.
A stroke-ban világszerte 15 millió ember érintett. Ez a szám még döbbenetesebb, ha hozzátesszük, hogy minden évben 5,5 millióan halnak meg ennek következtében, de az is igaz, hogy világszerte 80 millió ember már túlélte a stroke-ot, és él ennek közvetlen következményeivel. A stroke a fejlett országokban a szívbetegségek és a rosszindulatú daganatok után a harmadik leggyakoribb halálok. Hatása lehet rövid és hosszú távú, attól függően, hogy az agy melyik része érintett, és milyen gyorsan tudják kezelni. A szélütést túlélők széleskörű fogyatékosságokat tapasztalhatnak, beleértve a mozgás- és beszédproblémákat, valamint a gondolkodásmódjukat és érzéseiket is.
A stroke (agyvérzés, szélütés, gutaütés) az agy vérellátási zavara miatt bekövetkezett hirtelen működészavar. Ez a zavar, ha a beteg nem kap 3 órán belül megfelelő ellátást, akkor súlyos, maradandó károsodást, de akár halált is okozhat. Hátterében leggyakrabban agyérgörcs áll, amikor az agyat tápláló verőér elzáródik, az elzáródás következtében pedig az agysejtek nem jutnak elegendő oxigénhez. Vérzés esetén egy felszakadt ér miatt vér szivárog az agyban. A károsodás mértéke és helye határozza meg a stroke súlyosságát, amely a minimálistól a katasztrofálisig terjedhet.
Mivel ilyenkor valóban minden másodperc számít, elengedhetetlen, hogy a lakosság tisztában legyen azzal, milyen jelekre kell figyelni, milyen esetekben gyanakodjuk stroke-ra, és mit kell tennünk, ha valakin ezeket a tüneteket tapasztaljuk. A stroke tünetei nagyon sok esetben mindenféle előjel nélkül jelentkezhetnek, ezek leggyakrabban: zavartság, összeszedetlen beszéd, szédülés, járási nehézség, mozgáskoordinációs problémák, végtag- vagy arczsibbadás (különösen a test egyik oldalán), fejfájás, hányás, ájulás, esetleg csuklás vagy nyelési nehézségek.
Számos tényező növeli a stroke kockázatát, melyek ugyanúgy a szívinfarktusnak is rizikófaktorai. Ezek a szív- és érrendszeri betegségek, a testsúly, a zsíranyagcsere-zavar, a cukorbetegség, a dohányzás és a mozgásszegény életmód. A stroke-hoz vezető egyik fő megbetegedési folyamat az érelmeszesedés. Előfordulása az életkorral jelentősen növekszik, sőt az orvosok a genetikai hajlamot és a pszichológiai tényezőket sem zárják ki.
Egyre több a bizonyíték arra is, hogy a COVID-19-fertőzés növeli az embereknél a stroke kockázatát. Ez a helyzet még a fiatalabb korosztályt is érinti, sőt azokat is, akiknél egyébként nem áll fenn stroke-kockázati tényező. Éppen ezért minden eddiginél fontosabb, hogy időben ismerjük fel a stroke jeleit, és ha szükséges, kérjünk sürgősségi orvosi ellátást.
Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy a stroke tüneteinek felismerése életet menthet, azonban a teljeskörű felépüléshez ennél hosszabb út vezet. A szélütést követő rehabilitáció jelentős mértékben meghatározza a beteg hosszú távú állapotát és életminőségét.
A beteg és közvetlen környezetének életminősége ugyanis nagyban függ az érintett önellátási képességének megőrzésétől és visszanyerésétől. A spasztikus bénulás az egyik leggyakoribb fennmaradó maradványtünet, amit az agyi érkatasztrófán átesett betegek egyharmada tapasztal: akaratlanul megjelenő izommerevséget, izomgörcsöt, ami miatt a mozgás nem lesz harmonikus, gördülékeny. Az erre irányuló rehabilitációt lehetőség szerint rögtön az életmentés után meg kell kezdeni, a cél a mozgás visszanyerése, ahol lehetséges, a mozgás helyreállítása, illetve az izmok összehúzódása vagy az izomzsugorodások megelőzése.
Hogyan ismerhető fel a stroke utáni izombénulás?
A stroke Magyarországon a harmadik leggyakoribb halálozási ok, a túlélők pedig a betegség számos hosszú távon fennmaradó szövődményével szembesülhetnek. A szakszerű rehabilitáció a beteg kesőbbi életminősége szempontjából kulcsfontosságú. Az egyik leggyakoribb és legsúlyosabb maradványtünet a spasztikus izombénulás, melynek rehabilitációját nehezítheti, hogy tünetei gyakran a kórházi kezelés után jelentkeznek, így a diagnózis késhet.
A spaszticitás az idegrendszeri sérülés egyik tünete: a központi idegrendszer károsodását jelzi, aminek következményeként a végtagizmok idegi szabályozása megváltozik. A spasztikus bénulásra jellemző, hogy egyszerre van jelen az izomerő csökkenése (bénulás) és az izomtónus növekedése (spazmus). Az akaratlanul megjelenő izommerevség, görcs miatt a mozgás nem lesz harmonikus, az érintett végtag pedig „ügyetlen”. A spaszticitással küzdő emberek úgy érzik, mintha merevvé válnának, elnehezülnének az izmaik, a mozgásuk nehézkesebb, lassabb.
A spaszticitás a stroke-betegek akár egyharmadát is érintheti, megfelelő kezelés nélkül pedig olyan súlyossá válhat, hogy a beteg végül egyáltalán nem képes mozgatni végtagjait. A súlyos, tartós állapot elkerülésének érdekében korán meg kell kezdeni a rehabilitációt, amit nehezít, hogy a diagnózist nem mindig sikerül időben felállítani. A jellemző tünetek ugyanis a stroke-ot követő hetekben, hónapokban, de akár egy éven belül is jelentkezhetnek, amikor a beteg már nem áll kórházi kezelés alatt.
A bénulás többnyire a felső (váll, könyök, csukló) és az alsó végtagokban (csípő, térd, boka) jelentkezik. E területek görcsössége nagyban gátolhatja a beteget a mozgásban és a mindennapi tevékenységek elvégzésében.
Ma már több olyan egyszerű módszer is létezik, amivel bizonyosság nyerhető az érintett aktuális állapotáról. Ilyen pl. az ADL (activities of daily living: napi tevékenységek) teszt, amellyel felmérhető, hogy a beteg milyen mértékben képes önállóan elvégezni a napi rutinfeladatokat, amiből következtetni lehet állapotának súlyosságára.
Egyszerűsége miatt az egyik legnépszerűbb mérőskála az 1950-es évek óta használt Barthel-index, amely 10 fő csoportba sorolja az elvégzendő feladatokat:
- Étkezés
- Személyes higiénia
- Öltözködés
- Szépítkezés (fésülködés, sminkelés, borotválkozás)
- Széklet-inkontinencia
- Vizelet-inkontinencia
- WC használata
- Átmozgatás (ágyra leülés, felállás)
- Rövid távú utazás
- Lépcsőzés
A felmérés során minden egyes kategóriában 0, 5 vagy 10 pont adható attól függően, hogy a beteg mennyire önállóan képes elvégezni az adott feladatot (10 pont, ha teljesen önálló, 5 pont, ha részben segítségre van szüksége, 0 pont, ha teljes segítségre van szüksége). A célzott rehabilitációt mindenkinél érdemes elkezdeni, aki 60-nál kevesebb pontot ér el a teszten.
Mivel ezek a mozgás során jelentkező tünetek a családi, munkahelyi, társadalmi szerepeit is veszélyeztethetik a stroke-betegnek, az első jelek észlelése után minél hamarabb orvoshoz kell fordulni, mert az időben elkezdett kezeléssel ez az állapot javítható, a panaszok pedig csökkenthetőek.
Mindig szakembernek és mindig a beteg elvárásaihoz és lehetőségeihez mérten kell meghatározni, hogy a későbbiekben milyen terápia a legalkalmasabb az izmok fejlesztésére.
A World Stroke Organization (WSO) a világnap alkalmából létrehozott egy online felületet, ahol játszva tanulhatjuk meg a stroke felismerésének alapjait (https://www.world-stroke.org/strokespotter), a nemzetközi kampányt a Strokeinfó Alapítvány ültette át magyar nyelvre.
A Strokeinfó Alapítványról
A 2011-ben alapított közhasznú Strokeinfó Alapítvány azért alakult, hogy segítséget nyújtson az egészségmegőrzésben, elsősorban az agy-, szív- és érrendszeri betegségek megelőzésében, a stroke-betegek rehabilitációjában. Az alapítvány központi értékei a gondoskodás, tudatosság, lehetőségkeresés, megoldásokban gondolkodás, újítás és megújulás, hitelesség, függetlenség. Bíznak benne, hogy az általuk létrehozott közösség hatására, az egészségnevelés és a rehabilitáció fejlesztésével jelentősen csökken a stroke-megbetegedések száma.
