Élelem és érzelem

Az érzelmi evés pszichológiai hátteréről

Miért és hogyan válhat valaki érzelmi evővé?

Semmiképpen sem csak egyetlen ok vagy egyetlen kiváltó esemény vezethet az érzelmi evéshez, hanem sokkal inkább – egészen gyermekkorunkból hozott – tanult folyamatok sora.

Alapvetően – és szerencsés esetben – az evés egy örömteli élmény, melynek fontos szerepe van a kötődés megerősítésében és természetesen az életben maradáshoz is nélkülözhetetlen. Gyermekkortól kezdve azonban sokakban alakul ki összefonódás az étel és olyan élmények között, mint a biztonság, szeretet, összetartozás, megnyugvás, vigasztalás. Ha pedig ez az összefonódás kialakul és megszilárdul, akkor megváltozik a késztetés is, ahogy az ételre nézünk. Ilyenkor az a palacsinta vagy az a finom ebéd nem csupán egy éhséget csillapító falatot jelent, hanem a megnyugtatás eszközét, a nap fénypontját, a vigasztalást, vagy ehhez hasonló (egyénileg eltérő) élményeket. Valójában ez hiánypótlásként szolgál, vagyis a személy az evéssel igyekszik a fontos érzések űrjét betölteni – mondja Lukács Liza krízistanácsadó szakpszichológus, „Az éhes lélek gyógyítása” című könyv szerzője. Joggal merülhet fel az olvasóban a kérdés: hogy lehet, hogy egyesekben létrejön ez az összefonódás, másokban pedig nem? Miért használja valaki az evést érzelmeinek pótlására?

Élelemmel az érzelmet, érzelemmel az élelmet keresni – avagy az élelem mint hiánypótlás

Amikor egy gyerek szomorú, dühös vagy épp boldog, ideális esetben a szülő képes ráhangolódni az érzéseire és elfogadással, együttérzéssel reagálni rájuk, ez pedig biztonságérzetet teremt. Ha a szülő képes a saját érzelmeit is felismerni és szabályozni, azzal egyúttal a gyermekének is segít, hogy érzéseit egészségesen (nem romboló módon), elfojtások nélkül megélhesse. A probléma akkor lép fel, ha bizonyos érzelmi állapotokkal a szülő maga sem tud mit kezdeni, nincsenek eszközei a megküzdésre, mert pl. neki sem tanították meg korábban, így a gyermekének sem tud ilyen módon segítséget nyújtani. Ugyanakkor valamilyen formában szeretné enyhíteni annak feszültségét, ezért könnyen lehet, hogy vigasztalás gyanánt egy kis édességgel kínálja meg.

A gond nem abból fakad, ha ez a reakció életünk során egyszer-kétszer megesik, hanem ha rendszeresen ismétlődik, így a gyermek a valódi érzelmi megküzdésre nem lát mintát. Ezáltal kerülhet előtérbe az ízek okozta rövid távú örömszerzés keresése vagy a feszültség csökkentésére szolgáló evés – ezt ma divatosan „stresszevésként” szoktunk emlegetni.

Milyen következményekkel járhat az érzelmi evés?

Hosszú távon hozzájárulhat a falásrohamok, a túlsúly, az elhízás, a túlevéses (vagy egyéb) zavarok kialakulásához – ezért is fontos a súlyproblémákra holisztikusan tekinteni. Ugyanakkor nem minden érzelmi evőnél jelennek meg az imént említett következmények és nem is csak emiatt jelent problémát.

Az érzelmi evés kapcsolati probléma is. Az előbbi bekezdésben leírtakból már tudjuk, hogy a nehézség gyökere az érzelmek felismerésében, kifejezésében rejlik. Ha pedig ebben hiányosságom van, akkor a környezetem is nehezebben fog megérteni, ami könnyen okozhat zavart a kapcsolataimban (ami az önértékelésemre is negatív hatást gyakorolhat).

Az érzelmi evés tehát nem a testi, hanem sokkal inkább az érzelmi szükségleteink pótlásáról szól. Ez a pótcselekvés gyakran jár bűntudattal, frusztrációval, ami további feszültséget generálva tartja bent az ördögi körben az érintettet.

Mire éhezik a lélek? – A pszichológiai éhség fajtái

Fontos kihangsúlyozni, hogy amikor valaki hiánypótlásként nyúl az ételhez, azt leggyakrabban tudat alatti folyamatok vezérlik, hiszen nehézséget okoz neki a kiváltó érzelem felismerése, a feszültség tudatos kezelése. Az ördögi kör megtörésének leghatékonyabb módja, ha megtanuljuk felismerni azt, hogy mire lenne valójában szükségünk az étel helyett. Mire éhezik a lelkünk?

A pszichológiai éhség nyolc fajtáját különböztethetjük meg, amiket a teljesség igénye nélkül az alábbiakban ismertetek.

• Ingeréhség: Ha a napjainkat monotonitás, rutinfeladatok sora jellemzi, vagy ha ugyanazok az élmények érnek minket nap mint nap, akkor lehet, hogy az ételek (íze és/vagy mennyisége) kezdik el pótolni az ingereket. Nagyon gyakori kisbabával huzamosabb ideig otthon maradóknál vagy akár monoton, egyhangú munkát végzőknél.
• Kapcsolatéhség: a magányosság nagy úr, ha túlevésről beszélünk. Ha pedig az étel válik megnyugtató társunkká, máris kialakítottuk a farkába harapó kígyó csapdáját. Minőségi kapcsolatok kialakításával, új közös élményeken keresztüli összekapcsolódással csillapítható ez az éhség.
• Elismeréséhség: amikor a lélek olyan üzenetek iránt sóvárog, mint a „figyelek rád”, „felnézek rád”, „fontos vagy nekem”. Ha egyáltalán nem kapunk életünk egy-egy fontos területén pozitív visszajelzést, az közvetetten az önbizalmunkra is negatívan hat, ami pedig kulcsfontosságú az étkezési problémáknál.
• Szexuális éhség: talán nem meglepő az a tény, hogy az evés és a szexualitás a testi vágyak szintjén szorosan kapcsolódnak egymáshoz. Például aki gátlásos, szégyenkezik a teste miatt, az az intim helyzetekben is valószínűleg hasonlóan fogja érezni magát. A szexuális kielégületlenség feszültsége újabb kiváltó tényezője lehet az evésnek.
• Strukturálási éhség: ha rend, kiszámíthatóság, tervezettség jelen van, az pozitívan befolyásolja a biztonságérzetet. Azonban a halogatás, nem megfelelő időbeosztás, a jövőbeni tervek hiánya nagyobb eséllyel vezet szorongáshoz, így pedig az evési problémákhoz is.
• Cselekvési éhség: nem csak akkor lehet unatkozni, ha nincs dolgunk, hanem akkor is, ha nem élünk át kihívást, örömöt, fejlődést a tevékenységeinkben. Ilyen jelenség pl. a kiégés, ami a közhiedelemmel ellentétben nem csak munkafronton következhet be, hanem pl. a diétázásban, életmódváltásban, párkapcsolatban egyaránt.
• Produktivitási éhség: itt két fontos szükséglet kerül a reflektorfénybe; az alkotás és a gondoskodás. Alkotni bármit lehet – a karrier építésétől kezdve a rendrakáson át a művészi, kreatív folyamatokig sok minden beletartozhat. Jótékony abból a szempontból is, hogy a jelenben tart, ezzel oldva a szorongást (és elterelve a figyelmet az evési kényszerről). A gondoskodás szólhat a gyermeknevelésről, állatgondozásról, családi fészek kialakításáról, de az öngondoskodásról vagy – produktivitási éhség esetén – annak hiányáról.
• Szeretetéhség: az egyik legtöbbet emlegetett hiányérzet. Az eredendő tiszteletre (amiért nem kell megküzdeni, hanem emberi jogként jár), a valódi figyelemre (pl. minőségi időre), elfogadásra való vágyat takarja.

Kiút az érzelmi evésből

Az egyes éhségtípusok között kölcsönhatások vannak – ha tartósan fennáll egyik oldalon egy hiányállapot, idővel hiányt szenved a többi is. De ez azt is jelenti, hogy ha már az egyik szükséglettel elkezdünk foglalkozni, akkor más területekre is hatást gyakorlunk. Hogyan érhetjük ezt el? Mit érdemes tennünk, ha változtatni szeretnénk?

Az első és elengedhetetlen lépés a felismerés. Vezethetünk akár pszichológiai evésnaplót, amelyben az egyes étkezéseinknél megpróbáljuk a kiváltó érzéseket is beazonosítani. Van, ahol már ez a lépés önmagában is a megoldás felé vezet. A második lépcsőfok a megértés. Itt kezdődhet egyfajta nyomozómunka: kitől tanultam ezeket a mintákat? Hogyan alakultak ki a jelenlegi evési szokásaim?

Végül pedig, ha úgy érezzük, hogy a probléma ennél makacsabb, akkor érdemes segítséget kérni lehetőleg szakembertől (pl. pszichológustól és dietetikustól) a valódi mély gyökerek feltárására. Milyen élményeket pótol az étel, mi hiányzik az életemből?

A pszichológiai hiányállapotokból fakadó feszültségben erő is rejlik: rajtunk áll, hogy mit kezdünk vele.

Krausz Ivett

Tanácsadó szakpszichológus-jelölt, autogéntréning-gyakorlatvezető. 2020 novemberétől dolgozik a Zuglói Egészségfejlesztési Irodában mentálhigiénés koordinátorként. Tréningeket, előadásokat tart, életvezetési kérdésekben nyújt tanácsadást. Hivatása a belső erőforrások és értékek meglelésében segíteni a hozzá fordulókat, szívügye az önismeret, az érzelmi intelligencia fejlesztése.