Szerző: Baráti Anikó Feltöltés dátuma: 2023.01.31.

A stresszevés dietetikai szemszögből

Azon kapjuk magunkat, hogy egyre többször nyúlunk valami finom, de nem túl egészséges falat után, ha veszteség ér, vagy csak túl stresszes a napunk? Ha igen, akkor érdemes elgondolkodnunk. Eleinte nem tűnhet komolynak a probléma, de bármikor átfordulhat túlevéses zavarba, aminek a következménye nem csupán egészségügyi kockázat (elhízás) lehet, hanem súlyosabb pszichés probléma is kialakulhat.

Illusztráció

Mit jelent manapság számunkra az evés?

Napjainkban az evés nem csupán fiziológiai szükségletek kielégítésére szolgál. Örömszerző funkciója is van, sőt mi több, a társadalmi életben is nagy szerepet kap, hiszen gondoljunk csak bele, hogy minden nagy eseményt lakomával ünneplünk meg. Emellett ma már nem kell megküzdenünk az ételért. Ha csokit kívánunk és betérünk a sarki boltba, csokoládék ezernyi variációja tárul elénk és bármelyiket levehetjük a polcról. Ez a két tényező már önmagában hozzájárul ahhoz, hogy jelentős társadalmi probléma lett a túlevés, tehát hogy sokkal többet eszünk, mint amennyire szükségünk lenne. És mindemellett ne feledkezzünk meg a manapság mindennapos és szinte már természetes állandó stresszről, ami pedig sokakat arra sarkall, hogy ennek ellensúlyozására használják fel az étel örömszerző funkcióját.

Mikor kell aggódnunk?

A stresszevésnek különböző súlyosságú formái vannak, de az enyhébb forma könnyen átalakulhat egy súlyosabba, az pedig akár egy másik evészavarba (pl. bulimiába). Biztosan sokakban felmerül a kérdés, hogy milyen jelek esetén kell aggódni. Nos, ha egy vizsgaidőszakban több édességet eszünk a kelleténél, vagy egyszer-egyszer egy nehéz munkanap végén megeszünk egy szelet csokit, az még természetesen nem számít evészavarnak, ám ha a stressz evéssel csillapítása szinte már mindennapos és a legapróbb stresszhelyzetekre is kényszeres evéssel reagálunk, az már nem jelent jót. Rossz jel lehet továbbá, ha észleljük magunkon, hogy rendszeresen nagyobb mennyiségeket és/vagy más összetételű ételeket fogyasztunk el, mint amire a szervezetünknek fiziológiailag szüksége lenne.

Diéták és koplalás – a stresszevés gyökerei

A túlevéses zavar gyökerei, háttere, illetve megoldása is leginkább a pszichológia területe, de azt gondolom, hogy rengeteg dietetikai vonatkozása is van a dolognak, tehát a pszichológiai terápia megkezdése után, amikor a páciens már készen áll pszichésen a helyes étrend kialakítására, mindenképpen be kell vonni a kezelésbe egy dietetikust. A dietetikai gyökere a túlevéses zavarnak jellemzően valamilyen rossz étrendi berögződés, aminek hátterében is természetesen pszichés probléma áll. Tapasztalataim szerint a legjellemzőbb a túlevéses zavar előfordulása a „diétázó” típusú emberek körében. Azokra gondolok, akik diétát diétára halmoznak, természetesen eredménytelenül. A hiba mindig az étrendben van, de ezt nem ismerik fel. Túl sok mindent vonnak meg maguktól, túl kicsik a mennyiségek is, így aztán egész nap éheznek, ami egy nagyon fontos eleme a túlevéses zavar kialakulásának, hiszen egy éhes és stresszes ember sokkal hamarabb nyúl nassolnivaló után, mint egy stresszes, de jóllakott ember. A másik tipikus eset az időhiányos ember, aki azért nem eszik egész nap, mert elmondása szerint nincs ideje rá, helyette azonban egész nap „üres kalóriákat” rágcsál, hiszen szintén éhes és stresszes is egyaránt.

Illusztráció

A stresszevők típusai

A túlevéses zavarban szenvedőket több szempont szerint osztályozhatjuk. Egyrészt az élvezet forrása alapján megkülönböztetünk „ínyenceket”, akik az ízek miatt eszik túl magukat, illetve nagy mennyiségre vágyókat, akiknek az az igazi élvezet, ha túl sokat esznek. Másrészt elkülöníthetjük őket étkezési ritmus szerint, és ez a fő szempont. Eszerint beszélhetünk „nassolgató” és „lakomázó” típusról. A „nassolgató” tulajdonképpen egész nap eszik, 1–2 óránként mindenképpen csipeget valamit. Össze lehet kötni az ínyenc típussal, mert általában az ízélmény miatt eszik folyamatosan. Édesre sósat, sósra édeset kíván. A „lakomázó” számára egy nagy étkezés jelenti a nap fénypontját, ami az esetek nagy részében a vacsora. Ilyenkor jellemző, hogy egész nap nem eszik, vagy csak nagyon keveseket, „készülve” az esti étkezésre, amikor is óriási mennyiségű ételt képes megenni, nem figyelve az összetételre sem, tehát mindent, ami jólesik.

Hibák és következményeik egy stresszevő étrendjében

Mindkét esetben a fő dietetikai probléma, hogy a táplálékbevitel rendszerint „üres kalóriákból” történik, nincs, vagy alig szerepel az étrendben normál tápértékkel bíró étel. Jellemzően rostszegény, fehérjeszegény az étrend. Ez tovább fokozza a szénhidrátéhséget, de persze ilyenkor nem a teljes kiőrlésű kenyérre vágyik az illető, hanem a süteményre és a csokira. Ez egy ördögi kör. A „nassolgató” típus esetén további probléma, hogy a finomított szénhidrátok folyamatos bevitele miatt az inzulinigény állandóan nagy a szervezetben, egy idő után pedig ez vagy inzulinrezisztenciához, vagy akár cukorbetegséghez vezethet. A „lakomázó” típus esetében az egész napi koplalás következtében lelassult anyagcsere nehezen küzd meg a nap végi, felhalmozott mennyiségű étellel. Sokkal könnyebben rakódik ránk a súly is így, és hosszú távon anyagcsere-rendellenességek alakulhatnak ki. Emellett a gyomrot és a keringést is megterheljük a túl nagy mennyiségű étellel, ami kedvez a reflux, illetve a szív- és érrendszeri betegségek kialakulásának.

Nagyon jellemző, hogy a stresszevő nem veszi észre, hogy evészavara van, azt gondolja, teljesen jól étkezik, sőt, sokszor meg is feledkezik egy-egy gyorsan elfogyasztott, „életmentő” falatról. Sokszor jegyzik meg, hogy nem is értik, miért nem fogynak, amikor jó ideje fogyókúráznak, nem esznek szénhidrátot, közben meg folyamatosan egy kis csokival, müzliszelettel, pogácsával és egyebekkel próbálják ellensúlyozni az éhségüket. Pont a legfontosabb, értékes szénhidrátforrásokat hagyják ki, mint a kenyeret vagy a köreteket, amit ha elfogyasztanának, valószínűleg nem lenne a kínzó éhségérzet. Amikor pedig nem működik a szerintük teljesen jól tartott fogyókúra, pánikba esnek és hajlamosak bármilyen átverés áldozata lenni, bármilyen kapszulát bevenni, hogy fogyjanak.

Illusztráció

Hogyan kezeljük a problémát?

Mi az, amit tehetünk, ha észleljük magunkon, hogy esetleg fenyeget minket az a veszély, hogy stresszevőkké váljunk, vagy már érezzük egy ideje, hogy stresszevők vagyunk? Mindenképpen azzal kezdjük, hogy felkeresünk egy pszichológust. Fel kell kutatni a stresszevés kialakulásának lelki okait és elsősorban azokat kezelni. Azután pedig mindenképpen érdemes konzultálni egy dietetikussal is, aki segíteni fog a helyes étrend kialakításában, mindenféle diétát hátrahagyva. Ne vegyük félvállról a problémát, mert minél később kérünk segítséget, annál nehezebb lesz kezelni azt!

A dietetikai kezelés végén a páciensnek odáig kellene eljutnia, hogy elveti a diétaszemléletet. Helyette megtanul kiegyensúlyozottan, változatosan, egészségtudatosan táplálkozni, ahogy az neki a legjobb. Figyelembe veszi a saját szükségleteit, igényeit és hallgat a teste jelzéseire, amibe beletartozik az is, hogy akkor eszik, amikor fizikailag éhes. Az evést nem érzelemkifejezésre használja, de fontos számára, hogy olyan ételeket egyen, amik nem csak egészségesek, hanem ízlenek is és szívesen fogyasztja el őket. Ezek tulajdonképpen az úgynevezett intuitív táplálkozás alapelvei.

szerzo

Baráti Anikó

2020-tól a Zuglói Egészségügyi Szolgálat és a Zuglói Egészségfejlesztési Iroda dietetikusa, egyéni tanácsadásokat tart online és személyesen is.

„Igyekszem az embereknek a lehető leghatékonyabb módon segíteni egy modern és tudományos evidenciákon alapuló szemlélettel a betegségek kezelésének támogatásában, vagy egy megfelelő, kiegyensúlyozott étrend kialakításában.”

Megjelent a hypertonia2022/2. számában

 

A szerkesztőség megjegyzése: az optimális cukoranyagcsere eléréséhez az oldalakon hirdetett termékek alkalmazása esetén is feltétlenül szükséges a beállított diéta, a rendszeres mozgás, és az orvosa által rendelt gyógyszerek használata, valamint a rendszeres ellenőrzés! Minden esetben kérje ki kezelőorvosa véleményét!
A kockázatokról és a mellékhatásokról olvassa el a betegtájékoztatót, vagy kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét!