Neveljünk boldog gyermeket!
A Szurikáta Alapítvány a Diabéteszes Gyermekekért által megrendezett Varázspálca díjátadó ünnepség egyik támogatója a Felelős Szülők Iskolája volt. Utóbbi alapítóját, Tibenszky Moni Lisát arról kérdeztük, hogyan került egymással kapcsolatba a két civil közösség.
– A második fiam élete egy vércsoport-összeférhetetlenség miatt került veszélybe, a MÁV Kórházban mentették meg. Azóta tudom, hogy a mássággal – legyen bármilyen természetű – foglalkozni kell és támogatni azokat, akik ebben segítenek. Ezzel a személyes indíttatással hoztam létre tizenegy évvel ezelőtt a Felelős Szülők Iskoláját.
– Erre a támogatásra a cukorbeteg gyermekeknek és családjaiknak is nagy szükségük van.
– Sok minden belefér abba, hogy hogyan neveljünk boldog gyermeket, és a sikerben a tanároknak is jelentős szerep jut. A Felelős Szülők Iskolája tulajdonképpen egy híd, amely őket és a szülőket igyekszik összekötni. Elsősorban pedagógiával, oktatással, mentálhigiénével és egészségügyi kérdésekkel foglalkozunk, sok ilyen témájú programot szervezünk. A Szurikátával több éve dolgozunk együtt, az ő munkájuk rendkívül fontos és értékes. A mostani esemény, a Varázspálca-díjak átadása pedig olyan, mint egy felkiáltójel. Arra figyelmeztet, hogy akik mentálisan vagy fizikailag más adottságokkal születnek, azokat nem kirekeszteni kell, hanem elfogadni és megtanulni, miként lehetünk a segítségükre. A Felelős Szülők Iskolája keretében közel egy éve működik a Tanár Klub – Pedagógus Power. Ez egy szakmai, módszertani közösség, ahol szakértőket bevonva főként olyan kihívásokkal foglalkozunk, amelyek nem részei a mindennapoknak és amelyeknek a kezeléséről nem feltétlenül tanultak a képzésük során.
– Úgy tudom, Varázspálca-különdíjakra is tettek javaslatot.
– Igen, az ajánlásunk nyomán tizenegy oktatási intézmény kaphatja meg a különdíjat, budapestiek és vidékiek vegyesen.
– Mi a tapasztalatuk, hol megy gördülékenyebben a diabéteszes gyerekek elfogadása és befogadása?
– Vidéken talán egy kicsivel könnyebb kapcsolódni, míg a fővárosban a gyorsabb információáramlás segít. De különbséget azért nem tennék, mert az odafigyelés, a törődés és a gondoskodás nem ezen múlik, hanem az egyes emberek, az intézményvezetők, az óvodapedagógusok, a tanárok és az iskolapszichológusok hozzáállásán.
(s.bonnyai)