Szerző: Herth Viktória Feltöltés dátuma: 2022.08.29.

Az élni tudás művészete

A cím rendszerint akkor születik meg, amikor kész a cikk. Most azonban elsőként a cím fogalmazódott meg bennem: az öregedés művészete. Azonban ahogy gyarapodtak a sorok, rájöttem, nemcsak tiszteletlenség, de hibás is az öregedés szót használnom. Különösen, ha valaki lélekben, stílusban, gondolkodásmódban olyan örök fiatal, mint Tímár Éva színésznő.
A Jászai-Mari-díjas, Kiváló- és Érdemes Művésszel e lap hasábjain elsősorban nem a művészetéről, a szakmai karrierjéről beszélgetünk, hanem az egészségéről. És persze a vérnyomásáról.

Illusztráció

– Pontosan emlékszem, hogyan kezdődött. Szolnokon, a Macskajátékban Giza szerepét játszottam, amikor előadás közben éreztem, a fejem nincs teljesen rendben. Memóriakihagyásom volt, teljes sötétség telepedett rám. Megoldottuk a helyzetet, de szörnyű volt. Előadás után sem éreztem jól magam, bementem a színházi orvoshoz, aki 180-as vérnyomást mért. Azonnal adott valami gyógyszert, s azt mondta, másnap vegyek vérnyomásmérő készüléket. Felírt egy másik gyógyszert, hogy azt rendszeresen szedjem. Megkérdeztem, meddig kell szednem, furcsa volt hallani, örökké. Ez 15–20 évvel ezelőtt történt, s azóta is ugyanez a gyógyszerem. Sokan vannak, úgy hallottam, akiknek nehéz megtalálni a megfelelőt, nálam ez elsőre sikerült.

– Rendben van a vérnyomása? Nincsenek gondok vele?

– Szoktam méregetni, az a szerencsém, hogy azonnal megérzem, ha „magasodik”, a fejem jelzi, elsősorban időjárás változásákor. De van egy nagy baj, a premiereken fel szokott menni. A későbbi előadások során már nincs baj, de a premierek előtt annyira izgulok, hogy mindig magas lesz a vérnyomásom. Rájöttem, hogy enyhe nyugtatót kell ilyenkor bevennem, persze nagyon vigyázva, nehogy túlságosan lenyugodjak.

Jól érzem magam a bőrömben

Tímár Éva a szememben mindig a legelegánsabb színésznők közé tartozott. Nem az öltözködésére gondolok, hanem a viselkedésére, kisugárzására. Ma, 81 évesen ugyanilyen. A korát is elegánsan viseli.

– Jól érzem magam a bőrömben, illetve jól érezném, ha a világ olyan lenne körülöttem, de ezt most hagyjuk. Kicsit érzem, hogy lassabban mennek a dolgok, kevesebbet bírok, s ezzel nehezen barátkozom meg. De tudomásul kell venni, hogy megy az idő. Sok idős ember van körülöttem, és közülük sokan depressziósak, magukba fordulók. Mondogatom nekik, hogy bár nem kellemes az öregség, de sok szép is van benne. Például milyen sok csodálatos emlék előjön, ezt csak öregen lehet megélni.

A művésznőt nem csak idősek veszik körül, sok fiatal barátja van.

– Szeretem a fiatalokat. A fél szakma volt már a gyerekem vagy az unokám színpadon, filmen. Nem rosszabbak vagy jobbak, mint mi voltunk, hanem mások. Nem igazán az én világom, amiben ők most élnek, de engem érdekel ez a másik világ. Sok fiatal kollégámmal nagyon jó kapcsolatban vagyok. Ha problémájuk van, felhívnak, beszélgetünk róla. Tanácsot nem tudok adni, de ha elmondhatják a gondjukat, megkönnyebbülést hoz nekik, ez öröm számomra.

Nagy ajándéknak érzem a sorstól

Illusztráció

Nemcsak a kollégák jelentik számára a fiatal korosztályt, a művésznő két fiú – 12 és 14 évesek – büszke nagymamája.

– Bár egyedül élek, közel lakom a lányomékhoz, így sokat vagyok velük. Nekem több időm van, mint a lányomnak, így főzök, palacsintát sütök a fiúknak. Nagyon szeretik, a mennyiség folyamatosan nő, amennyit sütnöm kell. Nagy ajándéknak érzem a sorstól, hogy idős koromban bennem lehet ez a csodálatos érzés, az unokáim iránti szeretet. Amikor a lányom volt kicsi, folyton dolgoztam, az unokáimmal kicsi koruk óta sokat vagyunk együtt.

Természetesen a munkát sem hagyta abba Tímár Éva.

– Ma már kevesebbet dolgozom, inkább dolgozgatok. Szinkronizálok, a Nemzeti Színházban – milyen érdekes – ismét a Macskajátékban játszom, már egy idősebb szerepet. És a Mi kis falunkban is benne vagyok.

– Ez a sorozat nem fárasztó?

– Nem vészes. Nem nagy szerep, és mindig nyáron forgatunk. Gyönyörű kis zsákfaluban lehetünk, isteni a levegő, szeretem a kollégákat. Mondjuk, amikor hajnali fél ötkor jön értem a kocsi, akkor nehéz, ám mire kiérek a helyszínre, már minden rendben van.

Sétálni imádok

A lelki fiatalosság, harmónia és a testi fittség összetartoznak. Tímár Évának nem kellett a magas vérnyomás miatt életmódot váltani, csak tartania kell a korábbi rendszerességet. Minden nap tornászik, sokat sétál. Nem rég esett túl a második csípőprotézis-műtétjén.

– Hegyet már nem mászom, a sima terepet jobban szeretem. De pompásan tudok járni, sétálni imádok!

Azért a művésznő sem tökéletes, szörnyű bűne van, dohányzik.

– Alattomos, utálatos szenvedély. Nem is szeretem a dohányfüstöt, mégsem tudok leszokni róla. Próbálok kevesebbet szívni, ez sikerülni szokott, de abbahagyni nem vagyok képes.

Szerintem már az olvasó is érti, miért akartam az öregedés művészete címet adni a cikknek, s miért adtam mégis az élni tudás művészetét. Minden tiszteletem a művésznőé. Szeretnék így megöregedni én is, ilyen vidáman, elégedetten, kiegyensúlyozottan.

– Mire a legbüszkébb, ha visszatekint az életére?

– Jól sikerült a pályám, sok boldogságot okozott, de a lányomra, a családomra vagyok a legbüszkébb. Ha ők nem lennének, sokkal nehezebb lenne.

– És mi volt a legnagyobb kudarca, mi az, amire hiányként gondol?

– Ilyet nem tudok hirtelenjében mondani. Nem is nagyon foglalkozom ilyenekkel. Amit tanulni lehetett a kudarcokból, igyekeztem megtanulni, de igyekeztem mindig a pozitív dolgokra gondolni.

Herth Viktória

Megjelent a hypertonia2022/1. számában

Rendelje meg a Diabetes című betegtájékoztató kiadványt, és féláron adjuk mellé a Diabetes különszámokat és a Hypertonia Magazint!
(Legfeljebb 3 db-ot)

 

A szerkesztőség megjegyzése: az optimális cukoranyagcsere eléréséhez az oldalakon hirdetett termékek alkalmazása esetén is feltétlenül szükséges a beállított diéta, a rendszeres mozgás, és az orvosa által rendelt gyógyszerek használata, valamint a rendszeres ellenőrzés! Minden esetben kérje ki kezelőorvosa véleményét!
A kockázatokról és a mellékhatásokról olvassa el a betegtájékoztatót, vagy kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét!