Szerző: Dr. Ádám Ágnes Feltöltés dátuma: 2022.04.11.

Betekintés a műhelytitkokba… Ismerkedjünk meg a tudományos gyógyítás módszertanával!

A hipertóniabetegség ellátásának irányelve

Nap mint nap találkozom olyanokkal, akik munkánkat valamiféle ötletelésnek tartják, gyógyításunkat nem komoly szabályok által irányítottnak. Pedig az! Tevékenységünket szakmai irányelvek, módszertani levelek határozzák meg, ezek figyelembevételével, ismeretében, mint követendő váz, alap, kell dolgozzunk. Az egyénre szabott lehetőségek persze adottak és lehetségesek. Ezt azért fontos hangsúlyozni, mert sok az internetről „leszedhető” információ, sokan már-már gyógyítónak hiszik magukat. Ez veszélyes út, mert az orvoslás ennél sokkal sokrétűbb, bonyolultabb, kifinomultabb tudomány. Pici különbségek más-más diagnózist rejtenek, más-más teendővel.
Már régen dédelgetem azt az ötletem, hogy megírom a magasvérnyomás-betegség szakmai irányelvének leegyszerűsített, közérthető változatát. Alább ezt olvashatják! Remélem, hasznukra lesz!

Illusztráció

A hipertónia epidemiológiája

Epidemiológia: a betegségek elterjedésének statisztikai vizsgálatával foglalkozó orvosi tudományág. A rendelői vérnyomáson alapuló mérések alapján a hipertónia prevalenciája (gyakorisága) a felnőtt korú népesség 30–45%-ára tehető, és progresszíven nő az életkorral. A 60 évesnél idősebbeknek több mint 60%-a magas vérnyomásos! A hipertóniás betegek száma ennek alapján a földön 1,13 milliárd, és 2025-re várhatóan 1,5 milliárd lesz. A hazai felnőtt lakosságban a hipertónia gyakorisága meghaladja a 35%-ot.

A hipertónia gyakoriságát befolyásoló legfontosabb tényezők: az életkor, a nem: nőkben 32,7%, férfiakban 34,1%, a testsúly: minden 1 ttkg/m2 BMI-növekedés a hipertónia rizikóját 12%-kal emeli. Minden 10 kg-os testsúlynövekedés 3 Hgmm-rel növeli a szisztolés, 2,2 Hgmm-rel a diasztolés vérnyomást. A társbetegségeket – cukorbetegség, alvási apnoe stb. – és a genetikát is figyelembe kell venni. A hipertóniás szülők gyermekeinél a magasvérnyomás-betegség gyakrabban fordul elő, anya és gyermeke között szorosabb összefüggést észleltek. A legszorosabb az összefüggés az egypetéjű ikrekben. Serdülőkori hipertónia esetén 86%-ban pozitív a családi anamnézis és egyéb tényezők: földrajzi régió, pszichoszociális, társadalmi és gazdasági jellemzők, stressz, alkoholfogyasztás.

Hipertóniabetegségről beszélhetünk, ha a vérnyomás rendelői körülmények között, nyugalomban, három különböző alkalommal (legalább egyhetes időközzel), alkalmanként legalább háromszor mért értékéből az utolsó kettőnek az átlaga eléri vagy meghaladja a 140 Hgmm szisztolés és/vagy a 90 Hgmm diasztolés értéket. A rendelőben mért vérnyomás képezi alapját a hipertónia különböző fokozatainak is. Az otthon mért vérnyomás (HBPM) általában kevesebb (135/85 Hgmm), mint a rendelői (140/90), ezért a normális és kóros vérnyomás közötti határérték alacsonyabb. Az ambuláns vérnyomás-monitorozás (ABPM) során nyert átlagok határértékei még kisebbek (nappal: 135/85, éjjel: 120/70, 24 órás átlag: 130/80 Hgmm). Ez a két módszer teszi lehetővé az ún. maszkírozott (vagy másnéven álcázott) hipertónia (rendelőben normális, otthon kórosan magas vérnyomás) és a fehérköpeny-hipertónia (rendelőben kórosan magas, otthon normális vérnyomás) felismerését.

A normális és kóros rendelői vérnyomás kategóriái
Optimális 120/80 Hgmm alatt
Normális 129/84 (130/85) Hgmm alatt
Emelkedett-normális 139/89 (140/90) Hgmm alatt
I. fokozatú hipertónia 159/99 (160/100) Hgmm alatt
II. fokozatú hipertónia 179/109 (180/110) Hgmm alatt
III. fokozatú hipertónia 180/110 Hgmm felett

A mérés elve és technikája

A vérnyomásmérést oszcillometriás elven működő félautomata és automata vérnyomásmérőkkel vagy validált „aneroid” manometriás készülékekkel, hallgatózásos módszerrel végezzük. A higanyos vérnyomásmérő csak a hitelesítés eszközeként használt. Pitvarfibrillációban az oszcillometriás módszerrel történő vérnyomásmérés eredménye korlátozott értékű. Ilyenkor hallgatózásos módszerrel kell a rendelői vérnyomást mérni.

A mérés helye: alaphelyzetben a vérnyomás mérése a felkaron történik a felkari ütőér (brachiális artéria) felett. A csuklón, illetve ujjon mérők általános használatra nem ajánlottak!

Mandzsetta: azonos mandzsetta használata esetén a nagyobb körfogatú karon az artéria összenyomásához nagyobb nyomás szükséges, ezért ekkor a valóságosnál magasabb vérnyomást mérünk (túl keskeny vagy túl rövid mandzsetta esetén 20–30 Hgmm-rel is nagyobb értéket mérhetünk).

Ajánlott mandzsettaméretek:

  • 22–26 cm karkörfogat esetén 12×22 cm (kis felnőtt/gyermek méret),
  • 27–34 cm karkörfogat esetén 16×30 cm (normál felnőtt méret),
  • 35–44 cm karkörfogat esetén 16×36 cm (nagy felnőtt/obez méret),
  • 45–52 cm karkörfogat esetén 16×42 cm (felnőtt combméret).
file

A mérés standard körülményei:

  • A beteg a mérés előtt 30 percig nem étkezhet, nem fogyaszthat koffein-, illetve alkoholtartalmú italt, nem dohányozhat.
  • Sem a beteg, sem a vizsgáló ne beszéljen a mérés alatt.
  • Legalább 5 percig nyugodt körülmények között kell lennie a betegnek (hőmérséklet, zaj, izgalom szempontjából semleges környezetben, kiürített hólyaggal).
  • Ülő helyzetben a beteg háta kényelmes székben legyen megtámasztva, izomzata legyen laza.
  • Az alkar legyen mindig a szív magasságában megtámasztva, a könyök enyhén behajlítva.

Ülő helyzetben a diasztolés érték 5 Hgmm-rel több, mint fekvő helyzetben. Amikor a kar a jobb kamra magasságában van, a szisztolés vérnyomás mind ülő, mind fekvő testhelyzetben 8 Hgmm-rel magasabb, mint álló helyzetben. Ha a hát nincs megtámasztva, a diasztolés érték 6 Hgmm-el növekedhet. A lábak keresztezése a szisztolés nyomást 2–8 Hgmm-rel emelheti. A hidrosztatikus nyomásból származó eltérés meghaladhatja a 10 Hgmm-t. A szív és a felkar szintjének eltérése 2,5 centiméterenként 2 Hgmm-es eltérést eredményezhet. Jelentős mértékben befolyásolhatja a mért érték pontosságát a mérés közben végzett izommunka. Ha a kar feltartott állapotban van, az izommunka által a vérnyomás emelkedik.

A mandzsettát a lemeztelenített felkar közepére helyezzük úgy, hogy alsó széle a könyökhajlat felett legyen 2-3 cm-rel. Egy alkalommal legalább 3-szor ismételjük meg a mérést. A vérnyomást a két utóbbi érték átlaga jelenti, további mérés szükséges, ha az 1. és 2. mérés különbsége 10 Hgmm-nél nagyobb. A vérnyomásméréssel egy időben a pulzusszámot is meg kell határozni, a pulzus tapintásával az esetleges aritmia (pl. pitvarfibrilláció) kizárható.

A hipertónia megerősítésére első alkalommal mindkét karon, ülve, állva és fekve, valamint az alsó végtagokon is meg kell mérni a vérnyomást, ez különösen fontos idős és cukorbeteg hipertóniás betegeknél. Ha a két karon mért érték között több mint 14–16 Hgmm a különbség, akkor ennek tisztázására egyéb vizsgálatot is kell végezni. Ismertek a négy végtagon egyszerre mérő eszközök is. A vérnyomás jellemzésére a továbbiakban a magasabb értéket kell használni. A vérnyomásmérést követően a kezelőorvosnak szóban és írásban is tájékoztatnia kell betegét a mért és az elérendő vérnyomásértékről.

A hipertónia diagnózisának vagy több vizit alkalmával végzett ismételt rendelői vérnyomásméréseken, vagy rendelőn kívüli méréseken (ABPM és HBPM) kell alapulnia. Ez alól kivételt jelentenek a III. fokozatú hipertóniás személyek, akik esetében a diagnózis azonnal felállítható. Rendelői vérnyomásmérés esetében minden vizit alkalmával legalább 3 mérésnek kell történnie 1-2 perces különbséggel. A vérnyomást mindkét karon javasolt megmérni (legalább az első alkalommal), mert amennyiben a két kar közötti érték különbsége 15 Hgmm-nél nagyobb, az manifeszt érelmeszesedésre utal, és ez az állapot fokozott szív- és érrendszeri kockázatot jelent. Amennyiben a két kar között vérnyomáskülönbség van, a nagyobb értéket kell az értékelésnél figyelembe venni, és ezen a karon kell a további vérnyomásméréseket is végezni.

Önvérnyomásmérés

file

A rendelőben mért vérnyomásméréshez képest javuló beteg-orvos együttműködést, pontosabb információt és nagyobb fokú ismereteket jelent a betegek számára a folyamatos, rendszeres önvérnyomásmérés. A felmérések alapján szorosabb összefüggés mutatható ki az otthoni vérnyomásérték és a hipertónia okozta célszervkárosodás közt, mint a rendelőben mért értékek esetén. A hosszú távú költséghatékonyság, az állapot elfogadása egyértelmű előnyöket jelent. Az otthoni vérnyomásmérés különösen jelentős a rendelőben észlelt fehérköpeny-jelenség esetén, időskorban, terhességben, diabéteszben és terápiarezisztens hipertóniában. Az otthoni vérnyomásmérés egyik kulcspontja a hitelesített vérnyomásmérő, és annak használatának megtanítása. A vérnyomásmérés külső körülményeinek betartása, a kar- és a testhelyzet standardizálása nagy jelentőségű, a rendelői vérnyomásméréseknél javasolt standard körülmények betartása otthoni vérnyomásmérés esetén is szükséges. Legalább három mérésnek kell történnie 1-2 percen belül és csak akkor szabad a két mérést átlagolni, ha különbségük 10 Hgmm-nél kisebb. Optimális a hitelesített, megfelelő méretű mandzsettával a felkaron történt mérés. Pitvarfibrillációban korlátozott értékű az otthoni mérés eredménye. Fontos a betegegyüttműködés szempontjából is, hogy a beteg vezessen vérnyomásnaplót, vagy alkalmazzon olyan elektronikus eszközt, amely alkalmas a mért értékek tárolására, esetleg továbbítására (pl. speciális okostelefonos applikációk, telemedicinális eszközök). Az otthoni vérnyomásmérés során hipertóniáról beszélünk, ha a vérnyomás 135/85 Hgmm, vagy annál magasabb, és optimális, ha a mért érték nem alacsonyabb, mint 120/80 Hgmm.

Ambuláns vérnyomás-monitorozás (ABPM)

Illusztráció

Az ABPM nem invazív, teljesen automatikus technika, amellyel a vérnyomás hosszabb időn keresztül, rendszerint 24 órás időtartamban mérhető. Segítségével tetszőleges gyakoriságú vérnyomásméréssel (leggyakrabban nappal 15–20, éjszaka 30 percenkénti mérésgyakoriság) meghatározható a 24 órás, a nappali és az éjszakai vérnyomás átlaga, az ezekből származtatott indexek és a pulzusnyomás értéke. A vérnyomás-monitorozást csak nemzetközi előírásoknak megfelelően hitelesített mérőműszerrel szabad végezni. A hitelesített ABPM készülékek naprakész listája online hozzáférhető. Pitvarfibrillációban csak a hallgatózás elvén alapuló ambuláns vérnyomásmonitorozás eredménye megbízható. A monitorozás ne pihenőnapon történjen, a vizsgálat során a vizsgált egyén vezessen eseménynaplót. Egy szokásos ABPM-vizsgálat során a vérnyomásmérés 24 órán keresztül történik, beleértve az ébrenléti és az alvási periódusokat. Az összes mérés száma változtatható, rendszerint 50 és 100 között van. A készülék tárolja a mérési adatokat, amelyek specifikus szoftver segítségével letölthetők. A kapott adatokból összeállított lelet többek között tartalmazza a szisztolés és a diasztolés vérnyomás 24 órás, illetve nappali és éjszakai átlagértékeit, valamint a pulzusszámokat is. A napszaki vérnyomás-ingadozást jelző diurnális index értéke 10 és 20% közt tekinthető normálisnak. A szisztolés diurnális index 10% alatti értéke esetén non-dipper (az egészséges mértékű éjszakai vérnyomásesésnél kisebb), 20% feletti értéke esetén pedig extrém dipper (az egészséges mértékű éjszakai vérnyomásesésnél nagyobb) vérnyomás-ingadozásról beszélünk. Mind a HBPM-mel, mind az ABPM-mel mért értékek alapján meg lehet határozni olyan vérnyomás-ingadozási paramétereket, amelyeknek jól dokumentált prognosztikai értéke van.

A hipertónia szűrése

A hipertónia leggyakrabban tünetmentes és sok hipertóniás beteg nem tud betegségéről, így megfelelő kezelésben sem részesül, ezért a magasvérnyomás-betegség kimutatására ismételt vérnyomásmérések szükségesek. Minden felnőtt személy esetében szükséges rögzíteni a rendelői vérnyomást az orvosi dokumentációban és tájékoztatni kell a vérnyomás értékéről:

  • optimális vérnyomású személyek esetében 5 évente,
  • normális vérnyomásúak esetében 3 évente,
  • emelkedett-normális vérnyomásúak esetében évente kell ismételt rendelői vérnyomást mérni.

Emelkedett-normális vérnyomású személyek esetében megfontolandó a rendelőn kívüli mérés (ABPM vagy HBPM) végzése álcázott hipertónia kizárására. Rendelői vérnyomás alapján igazolt hipertóniás személyek esetében a klinikai állapot és a vérnyomáskontroll mértékétől függően kell megszabni a vérnyomás-ellenőrzések gyakoriságát, illetve a rendelőn kívüli mérések szükségességét.

A hipertóniabetegség diagnosztikája

A diagnosztika célja: a magas vérnyomás megállapítása és súlyossági besorolása, az etiológia tisztázása: primer vagy szekunder hipertónia; a teljes szív és érrendszeri kockázat felmérése:

  • melyek a prognózist meghatározó rizikófaktorok, különös tekintettel az életmóddal módosíthatókra;
  • melyek a prognózist meghatározó, speciális kezelést igénylő célszervkárosodások;
  • milyen – a prognózist meghatározó és/vagy a vérnyomáscsökkentő kezelést alapvetően befolyásoló – társbetegségek állnak fenn.

Anamnézis, panaszok és klinikai tünetek

Az anamnézisben fel kell tárni a hipertónia rizikóját növelő legfontosabb tényezőket, tüneteket és fizikális eltéréseket, a korábbi vérnyomáscsökkentő terápiát, annak sikerességét, a terápiahűség mértékét. Ugyancsak hangsúlyt kell fektetni a szekunder hipertóniára utaló anamnesztikus adatok, illetve panaszok és tünetek azonosítására.

Fizikális vizsgálat

Rögzíteni kell a testtömeget, a testmagasságot és meg kell határozni a testtömegindexet (BMI). Első alkalommal teljes fizikális vizsgálat elvégzése, a haskörfogat meghatározása javasolt. Külön hangsúlyt kell fektetni a neurológiai tünetek és eltérések azonosítására, valamint a szív- és érszövődmények igazolására (szívzörej, ritmuszavar észlelése, érzörejek kimutatása, a perifériás erek tapinthatóságának megállapítása).

Laboratóriumi és eszközös vizsgálatok

Javasolt rutin laboratóriumi vizsgálatok elvégzése, ezen eredmények, illetve az anamnesztikus adatok ismeretében, szükség lehet kiegészítő vizsgálatokra. Minden hipertóniás beteg esetében rutinszerűen javasolt a 12 elvezetéses EKG.

Hipertóniás személyek echokardiográfiás vizsgálatának elvégzése javasolt EKG-eltérés, ritmuszavar (pl. pitvarfibrilláció), a bal kamra eltéréseire utaló panaszok és/vagy tünetek esetén, illetve ha más társuló szívbetegség (koronáriabetegség, billentyűhiba) lehetősége vetődik fel.

A nyaki verőerek ultrahangvizsgálata megfontolandó tünetmentes érelmeszesedéses plakk vagy a nyaki verőerek szűkületének igazolására.

A pulzushullám-terjedési sebesség (PWV) meghatározása megfontolandó az artériás érfalmerevség (stiffness) becslésére. A boka-kar index meghatározás megfontolandó alsó végtagi artériás betegség igazolására.

A szérum kreatinin-, nátrium-, káliumszintje és a GFR meghatározása javasolt minden hipertóniás beteg esetében, az albumin/kreatinin hányados meghatározása szintén.

A vesék ultrahangvizsgálata megfontolandó azon betegek esetében, akiknél csökkent a vesefunkció és/vagy albuminuria igazolható.

A szemfenék vizsgálata javasolt II. és III. fokozatú hipertóniás betegek esetében, illetve minden hipertóniás diabéteszes betegnél.

Neurológiai tünetekkel vagy kognitív diszfunkcióval bíró hipertóniásokban agyi MR vagy CT elvégzése megfontolandó agyi infarktusok, mikrovérzések és fehérállományi léziók kimutatására.

A magas vérnyomás és a teljes szív- és érrendszeri kockázat

A hipertóniás betegek kezelésének megválasztásakor nem elegendő egyedül a vérnyomásértéket figyelembe venni, mert a hipertóniás populáció nagy részében további szív- és érrendszeri kockázati tényezők is kimutathatók. Ezért fontos a hipertónia mellett fennálló egyéb rizikófaktorok, célszervkárosodások, társbetegségek felismerése, és nem hanyagolható el a betegek egyéni egészségügyi és szociális helyzetének megismerése sem. A fentieken túl a kardiovaszkuláris megbetegedések (koronária + agyi + vese + perifériás érbetegséggel összefüggő klinikai események) rövid időtartamú (5–10 év) megjelenési valószínűségének becslése is szükséges. Ennek megfelelően a teljes kardiovaszkuláris kockázatbecslés kvantitatív meghatározására van szükség. A teljes kardiovaszkuláris kockázat becslésére Európában a Systematic COronary Risk Evaluation (SCORE) modellt javasolják, amelyet nagy európai kohorszvizsgálatok alapján fejlesztettek ki. A modell megbecsüli a kardiovaszkuláris (nem csak koronária-) betegség miatti halálozás tízéves kockázatát. A SCORE elektronikus, interaktív verziója, ami HeartScore néven ismert, online elérhető (www.escardio.org). A SCORE rendszer nem becsüli a nem fatális (végzetes) események gyakoriságát, amely kb. háromszorosa a fatális eseményekének férfiakban és négyszerese nőkben (idősekben az arány kisebb, mert az ő esetükben az első esemény gyakrabban halálos). Számos országban meghatározták az adott országra módosított SCORE táblázatot. Eredetileg az országokat két, a kisebb és a nagy kockázatú csoportba sorolták. Magyarország a nagy kockázatú csoportba került!

A hipertóniás betegek kezelése

file

Minden hipertóniás beteg esetében csökkenteni kell a vérnyomást!

A célvérnyomás meghatározása szigorodott, azaz a korábbinál kisebb értéket, illetve most először, célvérnyomás-tartományt javasolnak.

  • 18–65 év közötti életkorban, ha a beteg jól tolerálja, a célérték <130/80 Hgmm, de nem javasolt a vérnyomást <120/70 Hgmm-nél kisebb szintre csökkenteni, mert akkor a kezelés előnyénél a nemkívánatos hatások és események kockázata nagyobb lesz.
  • Idős (>65 év) betegekben a vérnyomás céltartománya 130–139/70–79 Hgmm, de az esendő, gyengébb állapotú idős betegekben, különösképpen, ha jelentős ­orthostasis igazolódik, vagyis állva a vérnyomás leesik, a szisztolés vérnyomás célértéke továbbra is maximum 150 Hgmm.
  • I. fokozatú hipertóniásokban, kis kardiovaszkuláris kockázat esetén a nem gyógyszeres kezelésre kell helyezni a hangsúlyt, és csak eredményes életmódváltoztatás ellenére is emelkedett vérnyomás esetén indokolt gyógyszerrel is csökkenteni a vérnyomást. Az emelkedett-normális vérnyomásúakban, ha nagy a kardiovaszkuláris kockázat, akkor gyógyszeres vérnyomáscsökkentő kezelés is megfontolandó a vérnyomás normalizálására.

A vérnyomás csökkentésére alkalmazható gyógyszerek

A vérnyomáscsökkentés hatékonyságában és a mortalitás (halálozás) csökkentésében nincs lényeges különbség az egyes gyógyszercsoportok között.

A hipertóniás betegek kezelésének elkezdésére és a terápia fenntartására 5 fő gyógyszercsoport javasolt: az ACE-gátlók, az ARB-k, a kalciumantagonisták, a vízhajtó azaz diuretikus hatású szerek és a béta-blokkolók. Az egyes célszervkárosodásokra (pl. fehérjeürítés, a bal kamra falának megvastagodása, azaz hipertrófia, endotélfunkciók, pulzushullám-terjedési sebesség) és metabolikus folyamatokra (elektrolitok, inzulinrezisztencia, lipid- és húgysavanyagcsere), valamint a kardiovaszkuláris morbiditásra, mortalitásra gyakorolt hatás tekintetében a betegek bizonyos alcsoportjaiban az egyes gyógyszercsoportok hatékonysága között vannak jól meghatározható, a betegek individualizált terápiájában figyelembe veendő eltérések.

A gyógyszerek a barátaink!

file

Miért írnak manapság a gyógyszerek mellé többoldalnyi mellékhatást, mi a valószínűsége, hogy ez bekövetkezik?

Régebben nem volt ennyi, és ez biztosan azt jelzi, hogy ezek a modern gyógyszerek sokkal rosszabbak. Logikus következtetés – de nem igaz!

A gyógyszergyárak önvédelemből írják rá ezeket a várható mellékhatásokat. Mostanában sok a per, sokan komoly anyagi hasznot húznak egy-egy nem várt mellékhatásból. Amennyiben az nem szerepel a betegtájékoztatón, a gyógyszergyár beperelhető. Sajnos elolvasva tényleg elrettentő lehet, és méltán felmerül a gondolat, hogy több kára lesz a szedésnek, mint az eddigi betegségemnek. De ez koránt sincs így. Ezek nagyon ritkán, nagyon kis eséllyel bekövetkező mellékhatások! Például, a vérnyomás beállításakor jelentkezhet szédülés, fejfájás, tompultság, furcsa közérzet. Sokan a gyógyszerek mellékhatásának vélik, pedig épp a gyógyszer hatása! Végre csökken a vérnyomás.

Persze a sok évig fennálló magas vérnyomás normalizálódását a szervezetünknek meg kell szoknia, ez időnként furcsa érzésekkel járhat. Türelmesnek kell lenni, nem abbahagyni azzal, hogy ez sem jó, majd holnap kérek az orvosomtól másikat. Néhány hét alatt a szervezet hozzászokik az új, végre normalizált helyzethez. Örömmel nyugtázzák az erek, hogy fellélegezhetnek a nyomás alól, nincs repedésveszély, a szív végre normálisan dolgozhat, megfelelő a vérellátása. Sok veszélyeztető tényezőt elkerülhetünk így. Erre gondoljunk, amikor a vérnyomás-beállításunk folyik!

Higgyük el, nyugodjunk bele, hogy a panasz, amit érzünk a betegségünkből ered, és nem a gyógyszerünk okozza! A betegségektől vannak panaszaink és nem a terápiától!

Ráfogni a gyógyszereinkre panaszainkat igazi csapda lehet, mert elfedi a valós betegséget, késik a kivizsgálás, késik a diagnózis.

A gyógyszerek barátaink, segítenek a betegségek legyőzésében, karbantartásában, az egészségünk megőrzésében, visszaszerzésében. Valós mellékhatásuk sokkal kevesebb, mint amennyit tulajdonítunk nekik!

szerzo

Dr. Ádám Ágnes

Belgyógyász, háziorvos, a magasvérnyomás-betegség és az alvászavarok képesített orvosa. 28 évig háziorvosként dolgozott, előtte 8 évig belgyógyász volt kórházi osztályon. Jelenleg Zuglóban a Hipertónia Centrum alapítója és vezető főorvosa. Magánpraxist is folytat. A Semmelweis Egyetem Családorvosi Tanszékének tudományos munkatársa, akkreditált oktató és vizsgáztató. Megrögzött egészségnevelő. Hiszi és vallja, hogy a gyógyítás egyik alappillére, hogy az emberek ismerjék testük felépítését és működését, értsék a gyógyítás folyamatát – akkor partnerként, aktív segítőként sikeresebben gyógyulnak. Az egészségnevelést minden fórumon gyakorolta, és teszi folyamatosan televízióban, rádióban, betegklubokban, iskolákban, újságok cikkeiben. ­Astellas-díjas, 2012-ben az Év Orvosának választották. 2017-ben CSAKOSZ Életműdíjat kapott.

Megjelent a hypertonia2021/2. számában

 

A szerkesztőség megjegyzése: az optimális cukoranyagcsere eléréséhez az oldalakon hirdetett termékek alkalmazása esetén is feltétlenül szükséges a beállított diéta, a rendszeres mozgás, és az orvosa által rendelt gyógyszerek használata, valamint a rendszeres ellenőrzés! Minden esetben kérje ki kezelőorvosa véleményét!
A kockázatokról és a mellékhatásokról olvassa el a betegtájékoztatót, vagy kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét!