Karácsony a nagyvilágban

Egyetlen ünnepnek sincs olyan varázsa, mint a karácsonynak. A felnőtteket éppúgy elbűvöli, mint a gyermekeket. A karácsony a szeretet, összetartozás, az ajándékozás ünnepe, amikor az otthonokba csend és béke költözik.

A karácsony nem csak vallási ünnep, gyökerei sokkal régebbre nyúlnak vissza. Az ősi pogány kultúrákban a téli napfordulót, amely az év legrövidebb napja (december 21.), a régi földművesek körében az újjászületést, a reményt jelentette. A meleg időszak a bőség időszaka volt, míg a hideg a sötétségé és a nélkülözésé. December 21. után a nappalok lassan ugyan, de hosszabbodnak, a természet elindul az újjáéledés felé, a fény győzedelmeskedik a sötétség felett. Az ősi kultúrákban a téli napforduló a Nap vagy a természet újjászületésének ünnepe volt. A pogányok ekkor örökzöldekkel díszítették otthonaikat, ezzel jelképezve az örök életet és a megújulást. Finom ételeket ettek, a tehetősebbek pazar lakomát tartottak, megajándékozták egymást.

A 16. században Luther javasolta, hogy ne december hatodikán, hanem 24-én adjanak ajándékot az emberek egymásnak, és szerinte ezek a meglepetések magától Krisztustól származnak. A 18. században a karácsony megünneplése egyre inkább kezdett szokássá válni a nem vallásos családok körében is a szeretet, a béke ünnepeként. A keresztény ünnep magába olvasztotta a korábbi pogány ünnepi hagyományokat, ezért is lettek oly eltérők, sokszínűek a karácsonyi szokások a különböző országok kultúráiban. Európa legtöbb országában az ünnep december 24-én kezdődik. Az ünnep egyik központi eleme a karácsonyfa. A karácsonyfa-állítás hagyománya Németországból indult és terjedt el Európa, majd a világ más részein is. A legtöbben december 24-én díszítik fel a fát, máshol néhány nappal karácsony előtt, de van, ahol már december elején. Az ajándékozás elsősorban nem a karácsonyhoz, hanem inkább a Mikuláshoz, Szent Miklós emléknapjához kötődött, ezért hozza többnyire a Mikulás, a Télapó vagy a Karácsonyapó a legtöbb helyen az ajándékokat. Miklós a negyedik században volt püspök, számos jótette közül főleg a gyerekekkel való törődés, nagylelkűség és ajándékozás miatt vált híressé. A karácsonyi szokások a világ minden országában igen különbözők, más az ajándékozás időpontja, az ajándékot hozó jótevő személye, akárcsak az ünnepi asztalokon felsorakozó ételek.

Finnország

A Mikulás hazájában december 24-én reggel a finn családoknál kötelező a fahéjas tejberizs, amelyben egy szem mandulát rejt el az édesanya. Aki megtalálja, nagyon szerencsés lesz a jövő évben. Az ajándékokat ebben az országban a Télapó (Joulupukki) hozza karácsonykor, aki házról házra jár, és mindenütt megkérdezi, hogy lakik-e itt jó gyermek. Igenlő válasz esetén szétosztja ajándékait. Régi hagyomány szerint 24-én délben Turkuban, Finnország korábbi fővárosában kihirdetik a „karácsonyi béke” időszakát (joulurauha), amely húsz napig tart. A karácsonyi vacsora jellegzetes étele a hering „üvegfúvó módra” elkészítve, amit általában rozskenyérben sült sonka követ, sült krumplikásával, és a vacsorát mézes, gyömbéres sütemények fogyasztásával fejezik be. Máshol a karácsonyi menü lazac, sajtleves, sült rénszarvas, majd desszertnek tejszínes szilvakrémet fogyasztanak. Finnországban az asztalt éjszakára nem szedik le, hogy a karácsonyi manóknak is jusson valami csemege.

Írország

Az írek karácsonya ötvözi az ír katolikus szokásokat, a kelta pogány, valamint az anglikán protestáns hagyományokat. Az írek lakásaikat az ünnep közeledtével gondosan feldíszítik. Az ablakba örökzöldekkel ékesített gyertyákat állítanak, általában hármat. A gyertyák a szent családnak mutatják az utat az éjszakában, a hármas szám pedig a szentháromságra utal. Az asztalra karácsony előestéjén kenyeret, tejet készítenek, az ajtót pedig nem zárják be. Ezzel fejezik ki vendégszeretetüket. Fenyőfát az írek is állítanak, annál is inkább, mert a téli napéjegyenlőség alkalmával szakrális szerepet játszó örökzöldeket a kelták terjesztették el. A gyerekeknek Írországban Christmas Father hozza az ajándékot karácsony éjjelén a zoknijukba. A karácsonyi vacsora angol beütéseket mutat. Az asztalra általában pulyka, sonka, áfonyaszósz és lángoló, brandyvel bolondított szilvapuding kerül.

Anglia

Karácsonykor Angliában sok helyen ma is fagyöngy lóg a bejárati ajtók felett, egy ősi kelta legenda szerint ugyanis a fagyöngy gyógyítja a sebeket, segíti a termékenységet. Angliában a gyerekek december 24-én este hosszú, piros harisnyákat készítenek ki. Karácsony éjjelén Santa Claus vagy Father Christmas a kéményen át a kandallóba ereszkedik, hogy ajándékokkal töltse meg a zoknikat. Az ajándékbontás, az ünnep 25-én kezdődik, ekkor mennek templomba. December 25-e a Christmas Day, ez az ajándékozás napja, ilyenkor jön össze a család, és ekkor tálalják a hagyományos karácsonyi ebédet, a „christmas dinner”-t. Az ebéd gesztenyével töltött pulyka zöldségkörettel, amelyet az ízletes, fűszeres, alkohollal ízesített karácsonyi puding követ. Ebbe a házilag készített karácsonyi édességbe szerencsepénzt rejtenek, és aki megtalálja, szerencsés esztendőre számíthat.

Németország

Az igazi karácsonyi időszak Németországban már november végén kezdődik, az oly jellegzetes adventi vásárokkal. Ekkor a belvárosokban az utcákat lámpafüzérekkel, világító karácsonyi jelképekkel díszítik. Az adventi időszakban minden házban aprósüteményeket (plätzchen) sütnek, feldíszítik a lakást, a kertben karácsonyi lámpafüzéreket tesznek a fákra és a házra. Az adventi koszorú állítása a karácsonyra való várakozás egyik legszebb és egyben a legfiatalabb szokása is. Az első adventi koszorút egy hamburgi evangélikus lelkész, Johann Heinrich Wichern készítette 1860-ban az általa alapított árvaház gyerekei számára. Németországban Karácsonyapó (Weihnachtsmann) rejti el az ajándékokat a fenyő alá. Az ünnepi menü december 24-én általában négyfogásos, az első hideg előétel, többnyire kaviár pirítóssal vagy kagylóból, rákból készült saláta. Ezután általában liba-, esetleg kacsasült párolt zöldségekkel, káposztával vagy gyümölccsel tálalva. A desszert kandírozott, aszalt gyümölcsökkel készült karácsonyi, alagút formájú gyümölcskenyér, a „stollen” vagy a hagyományos „platzchen” nevű adventi gyömbéres süti, mogyorós vagy csokoládés torta.

Lengyelország

A karácsonyhoz, az ünnepi vacsorához sok érdekes népi szokás kötődik. A vacsora mindig imával kezdődik, majd közösen elfogyasztanak egy szelet különleges ostyát (oplatteck), melyen Szűz Mária, József vagy a kis Jézus alakja látható. Mindenki tesz egy fogadalmat, és a haragosok kibékülnek egymással. Az asztalon a teríték közé szalmát raknak, és mindig fenntartanak egy helyet a váratlan vendégek számára. A karácsonyi ünnepek Lengyelországban január 6-án, a háromkirályok napján érnek véget, ám az ünnep csúcspontja itt is a karácsonyi szenteste, amikor királynak, ördögnek, angyalnak és pásztornak öltözött gyerekek lepik el az utcákat.

Franciaország

Jelentős regionális különbségek vannak a karácsonyi ünnepekben. A karácsonyi hagyományok sokszínűségét tekintve a kelet-franciaországi Lorraine (Lotaringia) és Alsace (Elzász) vidéke a legváltozatosabb. Lorraine tartományban, Nancy városában rendezik meg a Szent Miklós karácsonyi parádét. A franciáknál a magyar hagyományoktól eltérően nem minden család állít karácsonyfát. Ennek leginkább Elzászban, a karácsonyfa hazájában van kultúrája. A fákra soha nem kerül szaloncukor. A hagyományőrző családok 24-én este közösen vacsoráznak. Az ajándékokat Télapó (Père Noël) csempészi be a házba, de kibontani szigorúan csak éjfél után lehet. Franciaországban az igazi ünnepi ebéd december 25-én van. Az előétel rendszerint füstölt lazac, libamáj vagy libamájpástétom. Főfogásként rendszerint szárnyas, gesztenyével töltött csirke, pulyka vagy liba. Az édesség a karácsonyi fatörzs (buche de noe) habcsókgombákkal és porcukorral dekorálva.

Olaszország

Olaszországban is régiónként változnak a karácsonyi szokások. Olaszországban a Mikulás nem tesz látogatást december 6-án, azért ilyenkor már javában folyik a karácsonyi készülődés. December 8. Mária-ünnep, egyházi és egyben állami ünnep is. Ilyenkor szokták felállítani a karácsonyfát, nem várják meg vele a karácsonyt. A Mikulás (Babbo Natale) Olaszországban is december 24-én éjszaka hozza az ajándékokat. A gyerekek 25-én reggel találják meg őket, és bontják ki a csomagokat. Az olaszok a karácsonyt szigorúan a családdal töltik. A Babbo Natale felesége pedig a Befana, a jó boszorkány, aki vízkeresztkor, január 6-án köszönt be az itáliai családokhoz, és újfent hoz egy zsák ajándékot. Olaszországban nincs egységes karácsonyi menü. Minden régiónak van saját specialitása. Az olasz ünnepi asztalon is megjelennek a finomabbnál finomabb ételek. Nem múlik el náluk karácsony a talán leghíresebb ünnepi édességük, a panettone nélkül, amely eredetileg Veronából származó, csillag alakú magas, kúpszerű kuglófra emlékeztető kalács. A tradicionális olasz karácsonyi édességek elkészítése elég időigényes, ezért manapság a nők többsége üzletben vásárolja meg ezeket.

Oroszország

A pravoszláv egyház a nálunk általánosan használt Gergely-naptártól eltérően, az ókori Julianus-naptár szerint jelöli ki az ünnepnapokat. Ezért a görögkeleti keresztények, oroszok, románok, szerbek, bolgárok, majdnem két héttel később ünneplik a karácsonyt. Oroszországban, ahogyan sok más keleti ortodox országban, a karácsonyt január 7-én ünneplik, és a nyugati államokkal ellentétben náluk ez elsősorban vallási ünnep. Január 6-án este hosszú ideig tart az ünneplés. A templomból a családok hazamennek és elfogyasztják a szent vacsorát, mely a 12 apostol tiszteletére 12 fogásból áll. Az ajándékok újév napján, pontban éjfélkor kerülnek a fa alá, amit Fagy Apó (Gyed Moroz) hoz, hű társa Hópelyhecske (Sznyegurocska) kíséretében. Az oroszoknál is szokás a karácsonyfa-állítás és -díszítés. A karácsonyi szokásokat annak idején Nagy Péter cár vezette be Oroszországban, a 17. század végén. A régi hagyományok szerint karácsony napján böjtöt kellett tartani, míg az első csillag fel nem tűnt az égen. Akkor kezdődött el aztán a közös étkezés. Maga a vacsora valamikor hústalan volt, de kiadós és egészséges. Gyümölcs, diós magvak, leves (gomba, káposzta), bab- és borsófélék, krumpli, kása, hal, méz, keksz. A modern időkben már szerepelhetnek ezek között húsételek is.

Amerikai Egyesült Államok

Az amerikai Mikulás, vagyis Santa Claus, 1860-ban született az USA-ban, és nevét a holland telepesekkel együtt érkezett Sintaklaus után kapta. St. Nicholas 1863-ban kapta a Santa Claus nevet, és ettől kezdve hordja a jól ismert piros ruhát, közlekedik rénszarvasos szánnal és lakik az Északi-sarkon. Amíg nálunk, Magyarországon van Mikulás-ünnep december 6-án, és karácsonykor a Jézuska hozza az ajándékot, addig az amerikai gyerekeknek csak a Santa Claus hozza a meglepetéseket 24-én éjjel, így az ajándékbontás Amerikában 25-én reggel kezdődik. Az Egyesült Államok nemzetiségi szempontból rendkívül sokszínű, ami a különböző régiók eltérő karácsonyi szokásaiban is megnyilvánul. Az amerikai otthonokat belül és kívül is csodásan feldíszítik. A karácsonyfa a ház vagy a lakás központi helyén áll, díszekkel, fényekkel feldíszítve, angyallal a tetején, vagy csillaggal, mely a betlehemi csillagot jelképezi. Karácsonykor a gyerekek egy pohár tejet és karácsonyi sütiket raknak ki egy tányérra a Mikulásnak. A vacsora 24-én este sokszor nem csak családi, hanem baráti esemény is, alapszabály, hogy senki se legyen egyedül karácsonykor, ezért néha a karácsonyi vacsora is inkább házibulira emlékeztet. A hagyományos karácsonyi étel Amerikában a töltött pulyka, sonka, marhasült, illetve a yorkshire puding. Burgonyát, sült zöldségeket és áfonyamártást szolgálnak fel. Különböző édes péksüteményeket esznek, az eggnog fahéjjal hintve, valamint az ún. nutmeg is nagyon népszerű. A húsok és a desszertek családi receptek szerint készülnek, amelyeknek általában tartják a titkát.

Portugália

Karácsonykor a portugál családok tagjai a tűzhely mellé sorakoztatják fel a cipőiket. Szenteste húzzák elő és bontják ki a lábbelikbe becsempészett meglepetéseket. Ezután fogyasztják el a tradicionális ünnepi vacsorát, amely sózott, szárított tőkehalból és burgonyából áll.

Ausztrália

Habár a karácsony összefonódik a hóeséssel, a varázslatos havas tájjal, azokban az országokban is megünneplik, a karácsonyt ahol decemberben tombol a nyár.

Ausztráliában a nyári hőségben karácsonyoznak, itt is díszítenek karácsonyfát, többnyire műfenyőt, hiszen az igazi fenyőfa nem bírná ki az ünnepek végéig. Itt a Mikulás „szánját” nyolc fehér kenguru húzza. Karácsonykor rákot, csirkét, sertést, bárányt és marhát, kengurut grilleznek. Mások a viktoriánus hagyományokhoz is ragaszkodva pulykát sütnek. Az édességek közül a legnépszerűbb az ausztrálok nemzeti desszertje, az Anna Pavlova orosz balett-táncosról elnevezett nagy, kerek, tejszínhabos, gyümölcsös habcsók, a „pavlova”.

Brazília

Dél-Amerikában Európához hasonlóan a legtöbb ember keresztény, ezért ott is a karácsony az év egyik legfontosabb ünnepe. Ugyanúgy feldíszítik a fákat, mint mi, és apró gyapjúdarabkákat raknak az ágakra, hogy így imitálják a havat. Ilyenkor itt is összegyűlik a család, átadják egymásnak az ajándékokat. A karácsonyesti vacsora pulykából, sonkából, színezett rizsből és zöldség-gyümölcstálból áll. Speciális ételük a karácsonyi rizs, azaz a tejben főtt rizs fahéjjal ízesítve. Brazíliában színes, világító füzérekkel díszítik fel a házakat és a pálmafákat.

Kenya

Az afrikai Kenyában illő módon megünneplik a karácsonyt, még a templomokat is feldíszítik szalagokkal, virágokkal, léggömbökkel, zöld növényekkel. Itt igazi nyár van, mint mindig. Az ünnepi vacsorát a szabadban készítik el, nyílt tűzön. Ilyenkor a távol élő családtagok is hazautaznak, ha csak tehetik.

Nagy Gyuláné Tajti Éva

A Semmelweis Egyetem Ápolásvezetés vezető dietetikusa. Szakterületei: nefrológia, hipertónia, diabetológia. A Humán Táplálkozási Szakmai Kollégium tagja.