Szerző: Faludi Viktória Feltöltés dátuma: 2019.01.08.

Miért pont most?

A pszichoterapeuta egyik alapkérdése az első találkozáskor, hogy miért pont most érkezett a páciens a terápiás helyzetbe. A miértek, a motivációs okok feltérképezése a terápia fontos része. Néha a megfejtés „csak” a belső változás, az érés, valami racionálisan megfoghatatlan indok. Ugyanezt az ok-okozati összefüggést keressük akkor is, ha másvalaki cselekedetéről, viselkedésváltozásáról elmélkedünk.

Illusztráció

A biztonságot keressük

Leginkább akkor mondunk csődöt a magyarázatokban, amikor a cselekedet nincs összhangban az addig megismert személyiséggel, amikor valaki olyat tesz, amit nem szokott, amikor valakin valamilyen gyökeres változást észlelünk. A külső környezetből származó ingereket és információkat agyunk rendszerezi, és sokszor kiegészíti, néha valótlan elemekkel. Jellemző ez akkor is, amikor valakiről véleményt kell formálnunk, leginkább akkor, ha nem ismerjük. Feltételezéseket tényként kezelünk, ezek az előfeltevések pedig a biztonságkeresésen alapulnak. Azon, hogy a dolgok így szoktak történni, hogy bizonyos tulajdonságok mindig együtt járnak, hogy az a végtelen sok információ, amit naponta és életünk során begyűjtünk, azok csoportosíthatók, kiszámíthatók. A működésünk melléktermékei ezek az előfeltevésmátrixok, sokszor „tudjuk” például, hogy aki szőke, az buta is, aki bűnöző, az bármire képes stb. Szóval észlelésünk és környezetismeretünk sokszor csal. De ha becsapjuk magunkat, és tárolunk „hamis” információkat is, amelyekről nincs tapasztalatunk, akkor hogyan tudunk megismerni egy embert (és ebbe beletartozik saját magunk megismerése is)?

A személyiség és változása

A pszichológia egyik központi kutatási területe a személyiség. A mai álláspont szerint a személyiség, az én állandó, és nincs gyökeres személyiségváltozás. Leginkább akkor, ha a körülmények állandóak. Viszont létezik jelentős értékrendváltozás, létezik kisebb mértékű személyiségváltozás, és létjogosult a viselkedésváltozás is. Sokszor halljuk azt a mondatot, hogy „más ember lettem, már nem az vagyok, aki akkor voltam” – ez az érési folyamat elengedhetetlen része. Muszáj változni és alkalmazkodni a megújuló környezethez. Az azonban hiú ábránd lenne, ha én teljesen más személyiség szeretnék lenni: ez lehetetlen küldetés a pszichoterápiában is.

De akkor hogy lehet lényegesen megváltozni? Erre számos példa van, leginkább traumák, krízisek hatására leszünk képesek átalakulni. Mindazon külső és belső körülmények (lelki történések) hatására, amelyek váratlanul történnek vagy felkészületlenül érnek minket, avagy éppen nincs rá megküzdési tervünk-eszközünk. Az is lehet, hogy a fejlődésünk krízisei okoznak viselkedésváltozást, lelki átalakulást.

A környezet sokszor hitetlenül nézi ezeket a változásokat, hiszen a biztonság az állandóság. Nem tudjuk értelmezni a lényeges átalakulást, összeesküvéselméleteket gyártunk, hátsó okokat feltételezünk. Hosszabb időnek, tapasztalati szakasznak kell eltelnie, hogy megemésszük, hogy nincs már úgy, mint előtte. Az is egy lényeges eleme a változásnak, hogy kinek mi számít traumának (természetesen vannak általánosan elfogadott események: baleset, háború, halálközeli élmények stb.). De mindezek ellenére a személyiség magja sosem változik.

A leleplezett titok

A változás oka és következménye lehet az is, ha egy titokra fény derül. A titok traumatizálhat, krízisbe vethet. Mindnyájunknak vannak apró titkai, és azt gondolom, jól is van ez így. Viszont szakmailag értékelve a titok – pláne amely mások életét is befolyásolja – sosem jó. Lelkileg terhes, és testi-lelki egészségünkre negatív hatással van. Ámde a titok mindig kiderül, és az egyén lebuktatja önmagát, lehet, hogy hosszú ideig forrong és dolgozik a gazdájában, de valahogy mindig felszínre tör. A házastárs lebukik, a bűnöző bevallja, a csínytevő gyereket elárulja a mosolya. És vannak olyan esetek, amikor olyan derül ki, amit sosem gondoltunk volna, ami váratlan és összeegyeztethetetlen a titok hordozójának személyiségével. Nem értjük, hogy mi a változás, nem tudjuk értelmezni, és ilyenkor kezdünk magyarázatokat gyártani, ok-okozati összefüggéseket keresni, hiszen a mátrixban kell lennie valamilyen indoknak erre a cselekedetre. Ahogy már említtetem, a működésünk megkívánja, hogy racionális érveket találjunk a változásra.

A titok, ha már nem titok, akkor valami régit rombol le, és újat épít. De mindenképpen változást eredményez. És hogy miért éppen most kerül felszínre, annak mindig van oka, általában több is – külső és belső oka, vagy mindkettő egyszerre. Abban viszont bízhatunk, hogy a személyiségünk egy állandó maggal bír, amelyre bármilyen trauma esetén támaszkodhatunk. A személyiségzavarokban (pszichopátiákban) a működés megfejtése nehezebb folyamat. De azt kijelenthetjük, hogy mélyen mindig saját magunkat védjük, és az érdekeink, ha a hagymahéjakat lefejtjük, mindig önösek maradnak.

szerzo

Faludi Viktória

Krízisterapeuta, sportkonzultáns, szakpszichológus, szakközgazdász. Jelenleg magánpraxist folytat. Fő szakterületei között szerepel a szorongás, a krízis és a sport pszichológiája. Számos válogatott élsportoló pszichológusa. Az olimpia évében jelent meg első könyve A sport pszichológiája címmel, amely 2014-ben Nyírő Gyula-díjat kapott. 2015-ben az ELTE egyik nagykövete lett.

Megjelent a hypertonia2018/2. számában

 

A szerkesztőség megjegyzése: az optimális cukoranyagcsere eléréséhez az oldalakon hirdetett termékek alkalmazása esetén is feltétlenül szükséges a beállított diéta, a rendszeres mozgás, és az orvosa által rendelt gyógyszerek használata, valamint a rendszeres ellenőrzés! Minden esetben kérje ki kezelőorvosa véleményét!
A kockázatokról és a mellékhatásokról olvassa el a betegtájékoztatót, vagy kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét!