Szerző: Prof. dr. Reusz György Feltöltés dátuma: 2018.07.04.

Gyermeknefrológia a háziorvosi gyakorlatban

A hashártya mögötti területen csendesen megbúvó, páros szervünk, a vese óriási biológiai tartalékokkal rendelkezik. A romló vesefunkcióhoz vezető vesebetegségre nagyon gyakran csak igen előrehaladott állapotban derül fény, mert a működészavar ritkán okoz látványos tüneteket, illetve a maradék veseszövet nagyon hosszú ideig tudja kompenzálni a kieső funkciót. Ez a megállapítás minden életkorra igaz, de különösen igaz ez a gyermekkorra, ahol a beteg sokszor még elmondani sem tudja a panaszait, azok fennállására a szülőknek és az orvosnak kell rájönnie.

Miben különbözik a gyermekkori vesebetegségek spektruma a felnőttekétől?

A laikusok körében is közismert, hogy felnőttkorban a hipertónia és a cukorbetegség veszélyezteti leginkább a vesét. A vese „saját” betegségei csak ezek után következnek a sorban. Legnagyobb szerepe ebben az életmódváltozásnak van – és ez már egy kapcsolódási pont is lehet a gyermekkorhoz, hiszen a gyermekek a szülőktől látott mintákat követik majd felnőtt korukban.

A vese gyermekkori betegségeinek gyakoriságával kapcsolatban a jó hír az, hogy a krónikus vesebetegségek előfordulása a felnőttkorhoz képest lényegesen kisebb. Gyermekkorban is probléma ugyan a túlsúly, de az abból fakadó másodlagos betegségeknek, a hipertóniának és a cukorbetegségnek még csak a csíráival találkozunk.

Húgyúti fertőzés

Ha gyakoriság szerint vesszük sorba a gyermekkori vesebetegségeket, a listán legelöl a húgyúti fertőzések állnak. Továbbá, minél fiatalabb egy gyermek a fertőzés idején, annál valószínűbb, hogy a háttérben fejlődési rendellenesség bújik meg. A vizelet elfolyásának bármilyen akadálya vizeletpangást okoz, ez pedig kedvez a bacilusok elszaporodásának. Minél közelebb van az elfolyási akadály a húgycsőhöz, annál nagyobb a fertőzésveszély. Ennek oka, hogy a húgycsőnyílásnál, illetve a húgycső kezdeti (a gát felőli) szakaszán mindig találhatóak baktériumok – amelyek jó esetben a szervezet saját baktériumflórájának részeként akár védő szerepet is játszhatnak a kórokozó baktériumok elszaporodásával szemben. Amennyiben ez a flóra károsodik (pl. antibiotikumok felesleges vagy nem szakszerű alkalmazásakor), megnő a veszélye annak, hogy kórokozók, a gyógyszereknek ellenálló baktériumok vegyék át a helyüket, amelyek azután felterjedhetnek a húgyutakba. A terjedést pedig elősegítik az említett rendellenességek, amelyeket főleg csecsemők, kisgyermekek fertőzése esetén aktívan keresni kell.

A fertőzés megelőzésében a személyes higiéné fokozott betartása is kulcsszerepet játszik. Ugyancsak a megelőzést szolgálja a születést követően végzett ultrahangvizsgálat, amely a durva anatómiai eltérésekre már ekkor felhívja a figyelmet. Tudnunk kell azonban, hogy a csecsemők gyors fejlődése során a vesék és a húgyutak is bizonyos érési folyamaton mennek át. Emellett közvetlenül a születés után még kevés vizelet képződik, ezért az első 1-2 napon végzett ultrahangvizsgálat esetenként nem mutat ki olyan szűkületeket, amelyek bővebb vizeletképződéskor már észrevehetők.

Örökletes vesebetegségek

A fejlődési rendellenességek mellett örökletes vesebetegségekkel találkozhatunk gyermekkorban. Ezek egy része vizeleteltérésekhez (fehérjeürítés, vérvizelés, ún. nefrózis szindróma, Alport-szindróma) vezetnek, máskor azonban a vizeletben eltérést nem találunk. A felnőttkori, autoszom domináns öröklődésű policisztás vesebetegségre (a családi anamnézis mellett) gyermekkorban általában csak néhány ciszta utal, veseelégtelenséghez 40–60 éves kor körül vezet. A csecsemő/kisgyermekkori autoszom recesszív policisztás vesebetegség tünetei már a méhen belül kialakulhatnak, magzati elhalás lehet a következménye. Enyhébb esetekben beszűkült vesefunkció, hipertónia lehet a tünet. A felnőttkort megérő gyermekeknél a későbbiekben májcirrózis kialakulásával is számolnunk kell, itt kombinált máj- és vesetranszplantáció jelenthet megoldást.

Immuneredetű vesebetegségek

A vese szűrőegységeit, az ún, glomerulusokat érintő megbetegedések közül a korábban viszonylag gyakori, Streptococcus baktérium okozta felső légúti fertőzés után kialakuló glomerulonefritisszel már csak elvétve találkozunk. Ma a domináló vesegyulladási forma a szintén immuneredetűnek tartott IgA nefropátia. Gyakran légúti hurutot követően 2-3 nappal jelenik meg. Az IgA nefropátiás vesében mikroszkóp alatt láthatók a lerakódott IgA antitestek. A lerakódás a kicsiny érgombolyagokat (glomerulusok) károsítja, ezért vér és fehérje kerül a vizeletbe.

Vesekövesség

Vesekövesség esetén gyermekkorban gyakori a familiaritás. A kövesség régen sokáig rejtve maradt, az ultrahang-diagnosztika terjedésével egyre gyakrabban fedezünk fel vesekövet más okból (jellemzően hasfájás miatt) vizsgált gyermekeknél. A vesekövesség már gyermekkorban is kezelhető ultrahangos kőzúzással. Mindenképpen szükséges a pontos kőanalízis és anyagcsereszűrés, hogy az újabb kőképződést célzott kezeléssel megelőzhessük.

Milyen tünetek esetén kell vesebetegségre gyanakodnunk?

Lázas csecsemőnél, kisdednél ne elégedjünk meg azzal, ha találunk egy „lobos torkot” vagy légúti hurutos betegséget. Nem ritkán találkozunk olyan esettel, hogy egy gyermeket visszatérő láz miatt többször is antibiotikus terápiában részesítettek, végül a vizeletvizsgálat mutatta ki az okot, a vesemedence-gyulladást. Ugyanakkor arra is ügyelnünk kell, hogy a vizeletvétel korrekt legyen. Mivel a gyermekek szeméremtája 2-3 hetes korban már bélbaktériumokkal érintett, ezért felragasztható zacskós technikával nyert vizeletből a bakteriológiai vizsgálat félrevezető eredményt adhat. Célszerű ún. „középsugaras” vizeletet nyerni, és abból üledék- és bakteriológiai vizsgálatot végeztetni.

Vizeletvizsgálat során fehérje jelenléte számos betegségre utalhat, mint például a vese gyulladásos vagy immunológiai megbetegedései, illetve a húgyúti fertőzések kísérőjele is. Genny (baktérium), nitritpozitivitás baktérium jelenlétére utal és a húgyúti fertőzés (húgycső-, húgyhólyag-, vesemedencegyulladás) valószínűsíthető. Az üledék vizsgálatakor baktériumok és/vagy fehérvérsejtek is kimutathatók. A tünetmentes baktériumürítés gyakran mellékleletként fordul elő, például befertőződik a vizelet a bőrről.

Jegyezzük meg, hogy a vizelet bakteriológiai vizsgálatára az üledék ismerete nélkül és klinikai tünetek hiányában nem alapozhatunk terápiát. Így húgyúti fertőzésben tesztcsíkkal szinte mindig kimutatható valamennyi vér, amely pl. a kísérő nyálkahártya-gyulladásból származik, a vizelet fehérjekoncentrációja is lehet kissé emelkedettebb. Amennyiben a gyermek klinikai tünetei fertőzésre utalnak, a vizeletüledékben fehérvérsejtek észlelhetőek, a húgyúti fertőzés diagnózisa felállítható.

Árulkodó jel lehet a szem körüli vizesedés (ödéma), kivizsgálást indokol.

Ugyancsak vesebetegségre utal, ha az éppen járni kezdő gyermeknél alsó végtagi görbület alakul ki, amit röntgenvizsgálattal rachitisnek (angolkórnak) diagnosztizálhatnak. Ilyenkor is fontos a vesefunkció és a kalcium-anyagcsere paramétereinek vizsgálata. Az angolkór oka a D-vitamin-hiány, hatására a csontképzés két legfontosabb ásványi anyagának, a kalciumnak és a foszfornak az anyagcseréje szenved zavart. Emiatt ezek az ásványi anyagok nem szívódnak fel a bélből megfelelően, illetve a vese sem tartja vissza a foszfort („foszforvesztő vese”).

A gyermekkori vesebetegségek között ugyan vannak olyanok, amelyek látványos tünetekkel, panaszokkal jelentkeznek, a betegségek egy része azonban alattomosan megbújik, és lassan vezet a vesefunkció elvesztéséhez. A csecsemőkori lázas betegségek esetén végeztessünk vizeletvizsgálatot is. Idősebb gyermekeknél pedig krónikus betegség gyanúja miatt végzett kivizsgálás során ne felejtsük el a vesefunkciót és a vizeletet is ellenőrizni. Az időben felismert betegség esetén van a legnagyobb esélyünk a kezelésre, vagy a súlyosbodás megakadályozására.

szerzo

Prof. dr. Reusz György

Csecsemő- és gyermekgyógyász, nefrológus. A Semmelweis Egyetem, I. sz. Gyermekklinika egyetemi tanára, a Magyar Nephrologiai Társaság elnöke.

Megjelent a hypertonia2018/1. számában

Szeretne közvetlenül értesülni az újdonságokról? Megrendelési információk

 

A szerkesztőség megjegyzése: az optimális cukoranyagcsere eléréséhez az oldalakon hirdetett termékek alkalmazása esetén is feltétlenül szükséges a beállított diéta,
a rendszeres mozgás, és az orvosa által rendelt gyógyszerek használata, valamint a rendszeres ellenőrzés! Minden esetben kérje ki kezelőorvosa véleményét!
A kockázatokról és a mellékhatásokról olvassa el a betegtájékoztatót, vagy kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét!