Szerző: Dr. Szegedi János Feltöltés dátuma: 2016.02.09.

Vesebetegség, vesepótló kezelés epidemiológiája

Az egészséges vese naponta kb. 180 liter szűrletet termel, amely a vesén áthaladva, térfogatában és összetételében módosul, tükrözve az étrenddel bevitt folyadék és tápanyag összetételét. A napi vizelet mennyiség 1,5–2 liter. Krónikus vesebetegség esetén a só-, vízháztartás és az ásványianyag-csere egyensúlya hosszú ideig megmarad anélkül, hogy a beteg étrendjén változtatott volna. Később, amikor a vesefunkció tovább romlik, a vese feladatait ellátni nem tudja, kialakul a krónikus veseelégtelenség. A krónikus veseelégtelenség folyamán valamennyi szerv és szervrendszer működése érintetté válik. A klinikai tünetek már akkor jelentkeznek, ha a vese működését jelző glomerulus filtrációs ráta (GFR) 60 ml/min/1,73 m2 alá csökken.

Krónikus vesebetegség, veseelégtelenség

Epidemiológia és jelentősége

Az epidemiológia célja a népesség egészségi állapotát befolyásoló tényezők feltárása, az oki összefüggések vizsgálata, a betegségek elterjedtségének elemzése. Vizsgálja a betegségek térbeli és társadalmi eloszlását, a betegséget kiváltó, vagy a betegség kialakulására veszélyt jelentő tényezőket. Az epidemiológia korrekt adatokat biztosít a lakosság egészségi állapotának felmérésére, követésére, nemzetközi összehasonlítására. Adatai felhasználhatók az ellátáshoz szükséges egészségügyi feltételek meghatározására, az ellátás hatékonyságának mérésére. Lehetőséget teremt a megelőzési programok szervezésére, hatékonyságának monitorozására.

A krónikus vesebetegség hátterében leggyakrabban diabétesz mellitusz (cukorbetegség), hipertónia (magas vérnyomás) és elhízás szerepel. Emellett a primer vesebetegség, a veleszületett rendellenességek, az érbetegségek és egyéb okok is szerepet játszanak kialakulásában.

A krónikus vesebetegség és a veseelégtelenség kockázati tényezőit feloszthatjuk annak alapján, hogy az életmóddal, a gyógyszeres kezeléssel befolyásolhatók, illetve nem befolyásolhatók. A nem befolyásolható tényezők közé tartozik az életkor, a nem, a veleszületett vesebetegségek és anyagcserezavarok. Befolyásolható tényező a diabétesz, a hipertónia, az elhízás és a nem veleszületett vesebetegségek.

A krónikus vesebetegség jelentősége

A nemzetközi felmérések szerint a krónikus vesebetegség a lakosság 10–14 százalékát érinti, azaz minden 8.–10. lakost. A világon ez 500 millió, Magyarországon közel 1 millió embert jelent. Az 1 millió lakosra jutó végstádiumú veseelégtelenségben szenvedő betegek száma Magyarországon 2014-ben 941 volt.

2014-ben a végstádiumú veseelégtelenségben szenvedő, vesepótló kezelést igénylő betegek száma a világon 3,2 millió volt, közülük 2,25 millió művesekezelésben, 272 000 beteg hasűri dialíziskezelésben részesült, 678 ezer ember élt átültetett vesével.

Magyarországon 2012-ben az akut és krónikus veseelégtelenség miatt dializált betegek száma 11 355, az új betegek száma 4873 volt. 2014-ben 11 815 beteg részesült dialíziskezelésben, az új betegek száma 4927 volt. A krónikus vesebetegség, veseelégtelenség rizikófaktorai között a kor, az elhízás, a diabétesz és a hipertónia kiemelt szerepet játszik. Ezen okok összefüggenek egymással is.

Időskor és a vese

Az epidemiológiai adatok értékelésénél a lakosság kormegoszlását is figyelembe kell venni. Napjainkban a világon 600 millió 65 év feletti lakos él, számuk 2025-re akár meg is kétszereződhet. 2050-re a Föld 9,6 milliárd lakosának 21 százaléka lesz 65 év feletti. A népesség fogyásával párhuzamosan nő a lakosság elöregedése. A férfiak magasabb halandósága miatt időskorban a nők aránya nagyobb.

Magyarország minden tizedik lakója 70 éves vagy öregebb. 2060-ra minden harmadik lakos 65 éves, vagy idősebb lesz. Magyarországon belül az időskorúak aránya régióként változik, a legidősebb korösszetétel Békés, Heves, Nógrád és Zala megyében élőket jellemzi. A magyar népesség várható korösszetételét vizsgálva 2020-ban már 18, 2050-ben 26 százalék lesz a 65 éven felettiek aránya.

A születéskor várható élettartam az elmúlt években növekedett, de a kelet-európai országok között ezen mutatóban csak Románia és Bulgária áll mögöttünk.

A születéskor várható élettartam mellett fontos tényező az egészséges életévek száma. Ezen mutató a legjobb Közép-Magyarországon, a legrosszabb az Észak-Alföld régióban. A 65 éves korban az egészségesen várható élettartam régióként változik, legjobb ez a mutató Közép-Magyarországon, legrosszabb férfiaknál a Dél-Dunántúlon, nőknél Észak-Alföldön.

A veseelégtelenség gyakorisága

A veseelégtelenség gyakorisága az életkor előrehaladtával nő. Időskorban a vese tömege, véráramlása csökken. Csökken a veseműködést jelző glomerulus filtrációs ráta (GFR), a vesében több anatómiai és funkcionális változás következik be. Az időskorú népesség az akut veseelégtelenség szempontjából fokozottan veszélyeztetett.

A krónikus veseelégtelenség gyakorisága 35–74 éves kor között 7,8 százalék, 75 év felett 22,3 százalék. Az időskorú akut veseelégtelenség kialakulásában az életmódi tényezők, a gyógyszeres kezelés és a daganatok megjelenése komoly szerepet játszik.

Időskorban a krónikus vesebetegség, a veseelégtelenség kialakulásában szerepet játszó hipertónia, diabétesz és elhízás gyakrabban fordul elő. Hazai felmérések szerint a 65 év felett a hipertónia férfiaknál 62 százalékban, nőknél 71,4 százalékban fordult elő. Az elhízás is gyakoribb időskorban, ez a 65 év feletti lakosság 76 százalékát érinti. A túlsúly és az elhízás mindkét nemnél az életkorral nő. A Magyarország Átfogó Egészségvédelmi Szűrőprogramja 2010–2020 (MÁESZ program) adatai szerint a diabéteszt, a hipertóniát és az elhízást magában foglaló metabolikus szindróma gyakorisága nőknél 34,1 százalék, férfiaknál 33,8 százalék volt.

A krónikus veseelégtelenség és a hipertónia

A dialíziskezelésben részesülő betegek alapbetegségei között a hipertónia 22 százalékban, a diabétesz 26 százalékban fordult elő. A háziorvosi praxisban bejelentkezett 19 év feletti lakosok között a hipertónia 3 482 000 lakosnál volt igazolható. A Magyar Hypertonia Társaság regiszterének adatai szerint a hipertóniás betegek között a középsúlyos és súlyos vesebetegség gyakorisága 14 százalék volt.

A krónikus veseelégtelenség és a diabétesz

A diabétesz a dialízist indokló leggyakoribb alapbetegség. A hazai felmérések szerint a 20–69 éves korcsoportban a cukorbetegség gyakorisága 8,65 százalék volt, a magasabb életkorú lakosság körében az előfordulás gyakorisága elérte a 15–20 százalékot. A háziorvosi praxisba bejelentkezett 19 év feletti lakosok között a diabéteszesek száma 865 069 volt. A nemzetközi felmérések szerint minden ismert diabéteszes beteg esetén egy újabb ismeretlen beteggel kell számolni, azaz hazánkban több mint 1 millió diabéteszes beteg él.

A veseelégtelenség terápiája

A veseelégtelenség kezelésében az életmódváltozás, a diéta és a gyógyszeres terápia kedvező hatással van a veseelégtelenség előrehaladására, növelve a dialízisig eltelt időt. A veseelégtelenség kezelésében a konzervatív terápia mellett a betegeket időben fel kell készíteni a vesepótló kezelésekre.

A vesepótló kezelés magában foglalja a művesekezelést (hemodialízis), a hasűri dialíziskezelést (peritoneális dialízis) és a transzplantációt is. Magyarországon a felnőtt betegek dialíziskezelése 57 centrumban biztosított.

A dializált betegek száma nő. 2004-ben összesen 8096 beteg, 2014-ben 11 815 betegnél került sor dialízisre. Az új betegek száma is nő. 2004-ben 3571, 2014-ben 4927 új betegnél került sor dialízisre.

A művesekezelések mellett egyre több beteg részesül hasűri dialíziskezelésben. 2004–2014 között ezen betegek száma megkétszereződött.

A dializáltak nemek szerinti megoszlását értékelve a férfiak aránya 53,9 százalék, a nőké 46,1 százalék volt. A dializált betegek között a 19 éven aluliak aránya 2014-ben 0,5, a 24–44 éveseké 12,2, a 45–64 év közötti korcsoport 37,5 százalék volt. Az időskorúak aránya 2014. december 31-én 49,9 százalék volt, a betegek 22,3 százaléka a 75 év feletti korcsoportba tartozott. A dializált időskorúak aránya meghaladja az európai átlagot.

A dialíziskezelés mellett fontos feladat az arra alkalmas betegek transzplantációra való felkészítése. Magyarországon négy vesetranszplantációs központban (Budapest, Pécs, Debrecen, Szeged) végeznek veseátültetéseket.

A beültetendő szerv alapvetően két forrásból származhat: élő és agyhalott donoroktól. Az agyhalott donoroktól való transzplantáció esetén a vesék száma korlátozott. Hazánkban biztosítva van az agyhalottak esetén a szervátültetési program működtetése. Az élő személy testéből történő szerveltávolítást az 1997. évi CLIV. törvény szabályozza. Ennek alapján a nem genetikai rokonok közötti szervátültetés megengedett, amennyiben a törvényben pontosan meghatározott feltételek teljesülnek. Ezek közül kiemelt jelentőségű, hogy az adományozó közjegyző által kiállított okiratban nyilatkozzon arról, hogy a kapott tájékoztatás után önként és minden befolyásolástól mentesen hozzájárult a szerv kivételéhez és a transzplantációhoz. A transzplantációs etikai bizottságok feladata a donor és a recipiens közötti szoros érzelmi kapcsolat fennállásának bizonyítása, meggyőződés arról, hogy az adományozás ellenérték nélkül, minden kényszertől, fenyegetéstől és megtévesztés nélkül történik. Az élődonoros transzplantációnál a vese túlélési aránya jobb, mint az agyhalott donorok esetén, a korai vesefunkció jobb, a várakozási idő lerövidül, a műtét jobban tervezhető, a terápia jobban kézben tartható. 2014. december 31-én 957 beteg szerepelt a várólistán, közülük 101 betegnél még nem került sor dialízisre. A vesetranszplantációban új lehetőséget teremtett az Eurotranszplanthoz való csatlakozás. Az elmúlt 10 évben a transzplantációk száma évente 235–309 között volt, 2014-ben 376 betegnél került sor transzplantációra, folyamatosan nőtt az élődonoros transzplantációk száma. A veseátültetés 48 esetben élő donorból történt, 15 esetben még nem dializált betegnél került sor a transzplantációra.

A vesebetegségek, a veseelégtelenség ellátásában a megelőzés kiemelt jelentőségű. Fokozott figyelmet kell fordítani a veszélyeztetet lakosok (hipertónia, diabétesz, időskor, elhízás) szűrésére, kezelésére, gondozására.

szerzo

Dr. Szegedi János

A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Kórházak és Egyetemi Oktatókórház Jósa András Oktatókórház főorvosa, c. egyetemi docens, a B. Braun Avitum Hungary Zrt. 2. sz. Dialízisközpontjának orvosigazgatója. A Magyar Hypertonia Társaság és a Magyar Nephrologiai Társaság alelnöke. Belgyógyász-nefrológus szakvizsgával, angiológus, hipertonológus, valamint európai hipertonológus szakképesítéssel rendelkezik.

Megjelent a hypertonia2015/3. számában

Szeretne közvetlenül értesülni az újdonságokról? Megrendelési információk

 

A szerkesztőség megjegyzése: az optimális cukoranyagcsere eléréséhez az oldalakon hirdetett termékek alkalmazása esetén is feltétlenül szükséges a beállított diéta,
a rendszeres mozgás, és az orvosa által rendelt gyógyszerek használata, valamint a rendszeres ellenőrzés! Minden esetben kérje ki kezelőorvosa véleményét!
A kockázatokról és a mellékhatásokról olvassa el a betegtájékoztatót, vagy kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét!