Befolyásolhatjuk-e a sorsunkat?

Miért pont én?

Gábor 43 éves. Néhány napja jött haza a kórházból. A munkahelyén hirtelen rosszul lett, erős háti, majd mellkasi fájdalmat érzett, végtagjai elzsibbadtak, és nagyon szédült. Aztán csak arra emlékezett, hogy a mentősök szólítgatják, és az alkarjában éppen megszúrják. Már akkor kiderült, hogy feltehetően szívinfarktusa van.

Alig két órával később Gábor túl volt a koszorúérfestésen (koronarográfia), ahol egy koszorúérszakasz szinte teljes elzáródását észlelték. A beszűkült érszakaszt sikerült egy speciális eszköz (stent) behelyezésével e vizsgálat során kitágítani.

A rosszullétét követően öt nappal Gábor már otthon volt. Fájdalmai nincsenek, de a történtek lelkileg nagyon megviselték. Szerencsére a gyors és szakszerű ellátással megmentették az életét, de a megváltozott egészségi állapotának elfogadása nehéz feladatot jelent.

Miért ilyen elkeseredett Gábor? Mivel már jó 20 éve ismerem, alighanem tudom, vagy sejtem.

A 43 éves nőtlen, asztalos fiatalember mindeddig nem volt kórházban, de még orvosi vizsgálatokon is csak elvétve. Panasza nem volt, szerette a szakmáját, gyakran hónapokat dolgozott külföldön, korábban 20 évet sportolt. Kicsit túlsúlyos, napi 5–10 cigarettát elszív, néha a haverokkal szolidan iszogat, semmi túlkapás. Hát mi baja is lehetne?

Most meg vagy nyolcféle gyógyszert kell beszednie. Kiderült még, hogy cukorbeteg is, a szíve kissé megnagyobbodott, magas a koleszterinszintje, a vérnyomása, és az egyik szemén szürkehályog kezdődik. Szigorú rendszabályok szerint kell(ene) élnie, diétáznia, vizsgálatokra járnia.

A véletlen műve? Kiszemelt áldozat? Miért pont Gábor járt így?

Ugorjunk hát vissza szűk tíz esztendőt. Ugyanis Gábor, a jogosítványának hosszabbításához szükséges orvosi véleményért, ekkor járt a rendelőben utoljára. Rendszeresen úszott és korábban sportszerűen kézilabdázott. A vérnyomása magas volt (160/100 Hgmm), de a vizsgálat végén, 15 perc után már elfogadható értéket mértünk (135/85). Megbeszéltük, hogy most hiába panaszmentes, a családi kórelőzmények miatt bizonyos betegségekre időben gondolni kell. Az általam is ismert két nagyszülő hipertóniás szívbeteg volt, az egyik stroke, a másik végbéldaganat miatt halt meg. Édesanyja 50 évesen lett cukor- és vérnyomásbeteg, aki azóta is példásan együttműködő, jól kezelhető páciens. Apukájának magas a vérnyomása, jelentős szív- és veseelégtelensége van, így már a terhelhetősége is alacsony.

Gábor pár nap múlva hozta a hibátlan laboratóriumi, EKG, és szemvizsgálati eredményeit. Vérnyomása első méréskor most is 150/100, majd néhányszor mérvén végül 130/90 volt. „Látja, másodikra vagy harmadikra mindig jót mérünk, nincs semmi bajom, csak kissé izgulok itt a rendelőben” – mondta.

Hiába beszéltünk ekkor a megelőzés jelentőségéről, egy 24 órás vérnyomás-monitorozás (ABPM) elvégzéséről, az otthoni mérésekről, a későbbi időnkénti vér-, vizelet- és székletvizsgálatok értelméről, Gábor mindezekkel nem akart foglalkozni. Hiába ment a számtalan jelzés, hol a szomszéd, hol az anyuka által. „Most külföldön vagyok, most sok a sürgős munkám, nemsokára jövök” – üzente többször. Talán féléve egy üzletben futottunk össze. „Rövidesen jövök, megint lejár a jogsim”– mondta, mielőtt még megszólaltam volna.

Elgondolkodtató, hogy ami megfelelő és jó az életünkben, azt miért nem akarjuk, tudjuk igazán megbecsülni! Szólás, hogy a gazdag ember még gazdagabb akar lenni. Mi sem lenne nyilvánvalóbb annál, hogy az adott egészségi állapotunkat is jobbítani, de legalább megtartani törekedjünk. A neveltetésünk, a szüleink szokásai, az iskolai és a munkahelyi körülményeink, a családi életünk, aktuális pénzügyi helyzetünk és még sok más tényező befolyásolja hozzáállásunkat az életünk eleinte még kedvező, később egyre gyakrabban problémás helyzeteihez.

Gábor talán fiatalsága, elfoglaltsága miatt nem hallgatott a figyelmezető mondatokra. Igaz, manapság folyamatosan kapjuk, halljuk, látjuk a különféle egészségügyi jó tippeket. Gondolok itt a TV- és rádiócsatornák, az internet ilyetén reklámjaira, de ki nem találkozott még a szórólapokon kínált csodamasinák százféle betegséget is kiszűrő és költséges felhívásaival! Természetesen a minisztérium, a kórházak vagy orvosi társaságok által szervezett szűrésekre (vércukor-, koleszterinmérések, emlő- és egyéb daganatszűrés, életmódi tanácsok stb.) nagyon is érdemes odafigyelni!

Gábor egyszerű esete lehetne figyelmeztetés minden olvasónak, hogy egy véletlenül észlelt gyanújel, mint itt a rendelői vagy fehérköpeny-hipertónia, és a családban előforduló betegségek, ha nem is örökletesek, mennyire fontos tényezők lehetnek a jövőnk szempontjából. Ha Gábor megfogadja a háziorvosi tanácsokat, idejekorán kezelést kap és bizonyos vizsgálatok időszakosan elvégezhetők, akkor az infarktusát valószínűleg elkerüli.

És milyen lesz Gábor jövője? Remélhetően hamar elfogadja a tényeket, a betegségeit. A továbbiakban diétázik, méri a vérnyomását, a vércukrát, naplót vezet, beszedi a gyógyszereket, a megbeszélt ellenőrzésekre, vizsgálatokra rendben sor kerül, azaz aktívan együttműködik a kezelésében. Ha eszerint lesz, kissé körülményesebben, bizonyos korlátozásokkal, de szinte teljes életet élhet, dolgozhat. Betegségeinek a romlása, a további szövődmények csak így kerülhetők el!

Minden más krónikus betegségben, állapotban is az eredményesség fő kulcsa: a megváltozott körülményekhez és az új feladatokhoz szükséges, a kezelőorvosunkkal együttműködő, optimista hozzáállás.

Dr. Barta László

Intenzív terápiás gyakorlatot követően több mint négy évtizede családorvos ugyanazon körzetben. Harminc éve segít a leendő háziorvosok és az orvostanhallgatók gyakorlati oktatásában. Legfontosabb törekvése a magas vérnyomás és a cukorbetegség korai felismerése, eredményes kezelése, gondozása, és egyben a páciensek helyes életmódra nevelése.