Szerző: Dr. Barta László Feltöltés dátuma: 2014.11.28.

Ön nem fél a stroke-tól?

Lapunk hasábjain már többször is olvashattak erről a félelmetes betegségről és a beteg életét sokszor ellehetetlenítő következményeiről. A stroke (szélütés, gutaütés, agyvérzés) olyan katasztrófa, amelyben az agyi érrendszer károsodik, s ez az agyműködésben általános vagy gócos zavarokat okoz. A stroke a harmadik leggyakoribb halálok a világon, és az előfordulása az életszínvonal romlása, a kockázati tényezők halmozódása miatt tovább növekszik.

A szélütés sok esetben rövid időn belül a beteg halálát okozza. A túlélők többnyire életük végéig súlyos károsodásokkal küszködhetnek. „Enyhébb” következmény lehet a beszédzavar, a szellemi működés hanyatlása (a látás és a hallás romlása, elbutulás), mérsékelt mozgászavarok. Sajnos mindennapos következmény a súlyos mozgáskorlátozottság és akár a teljes féloldali bénulás, beleértve az olyan komoly gondokat, mint a vizelet és a széklet tarthatatlansága és a különböző felfekvések lehetősége.

Kedves Olvasó, ugye találkozott már nem egy ilyen súlyosan problémás beteggel! Elgondolkodott-e közben azon, hogy Ön is a potenciális jelöltek között lehet?

Már több ismeretterjesztő kiadványban és internetes weblapon olvastam az alábbi rövid tanmesét: „Egy fogadáson történt, hogy egy asszony tányérral a kezében megtántorodott, majd elesett. Felsegítették, de az asszony azt mondta, hogy minden rendben, úgy látszik, csak megbotlott. Nem akarta, hogy orvost hívjanak. Az est hátralévő részét jó kedvben töltötte a társaság tagjaival. Amikor hazaértek férjével, a férj aggódott, és mégiscsak felhívta a mentőket. Az asszonyt beszállították a kórházba, de már nem tudtak segíteni rajta. Rövid idő elmúltával, még azon az éjjel az asszony agyvérzésben meghalt.”

Kétségtelenül tanulságos történet. Tényleg fontos, hogy figyeljük a családtagjainkat, a barátainkat, az ismerőseinket, és a viselkedésükben beálló változásokra felhívjuk a figyelmet. Sokszor fordul elő, hogy a betegeket a rokonaik kísérik el hozzám, és szinte helyettük panaszkodnak. Ugyanakkor a szélütött betegek a hirtelen bekövetkezett tüneteik következtében gyakorta egyedül már segítséget sem tudnak kérni.

A fenti tanmese kapcsán inkább az jut eszembe, mennyire fontos az, hogy maguk a pácienseink értsék, ismerjék jobban a betegségük veszélyeit és következményeit. Lehet, hogy a történetben szereplő hölgy már sok éve ismert, hipertóniában szenvedő cukorbeteg volt, a gyógyszereket rendszertelenül szedte, nem járt ellenőrzésekre, netán még dohányzott is. Hogy a stroke kialakulásának lehetőségét csökkentsük, hosszasan van szükség a kezelőorvosra és az együttműködő páciensre.

A nemtörődöm beteg példájaként íme két közelmúltbeli eset a praxisomból.

Kovács úr 65 éves, már jó 25 éve ismerem. Különösebb problémája nem volt, de az 5 évvel ezelőtti bokatörését követő találkozásainkon többnyire magas vérnyomásértékeket mértem. Ezek a 160/90 Hgmm értéket nem haladták meg, de a javaslatomra megvett otthoni készülékén is általában ilyen értékek közelében mért. Az EKG-n és a laboreredményeiben különösebb eltérés nem volt. A beteg 2-3 hónapig eljött az ellenőrzésekre és a receptjeiért. Az ezt követő félév során a felvilágosító figyelmeztetések ellenére teljesen elmaradt. „Korábban sem fájt semmim, most is jól vagyok, velem nem kell foglalkozni.” Két éve a fekvő beteg feleségénél tett látogatásomkor mondta ezt, ismételt drámai intelmeimre reagálva.

Féléve felesége kísérte el hozzám. Elmondta, hogy már két napja nehezen érti meg a férje beszédét, a bal lábát nehezen emeli, és most is csak a hóeltakarítást követően jelentkezett szédülése és a bal oldali erős zsibbadásérzése miatt tudta a rendelőbe becitálni. Természetesen innen már a mentők vitték az illetékes stroke-centrumba.

A szakszerű kezelésre a tünetek nem súlyosbodtak. A hosszú rehabilitációs foglalkozások (gyógytorna, logopédus) eredményeként Kovács úr szerencsésen visszatérhetett a teljes életet élők közé. Mivel a vérnyomása a kórházban is magasabb volt, elfogadta a kezelést és az újabb stroke lehetőségét csökkentő egyéb gyógyszerelést is.

Most ismét Kovács úron múlik, hogy milyen fegyelemmel és kitartással tud élni a szerencsésen visszanyert lehetőséggel.

Ernő 40 éves, 3 éve költözött a praxisomba. Kamaszkora óta dohányzott, rendszeresen italozott. 15 éve magas a vérnyomása, egy éve már szívritmuszavara is volt (pitvarfibrilláció). Érszűkülete és szívbetegsége miatt alig mozgott. Életmódján a jelenlegi panaszainak csökkentése és a további szövődmények elkerülése érdekében sem volt képes változtatni. Számos gyógyszerét is rapszodikusan szedte.

Ernő három hónapja egy üzletben esett össze. Jobb oldala teljesen lebénult, beszélni érthetően nem tud. Mivel az állapotában az aktív osztályon semmit nem tudtak javítani, áthelyezték egy krónikus betegosztályra. Ernőt két hete hazaszállították. Most az idős édesanyja és a nővére próbálja ápolni. Etetni kell, naponta többször teszik tisztába. Szociális gondozó segítségével tudják az ágyban lemosdatni. A pelenka alatt már egy felfekvéses hámhiány is látszik. A helyzet kilátástalannak tűnik. Meddig tarthat?

Régen közismert, hogy a stroke leginkább a magas vérnyomású embereket, a cukorbetegeket, a zsíranyagcsere-zavarral rendelkezőket és a dohányzókat sújtja. A szívbetegségek közül a pitvarfibrillációs ritmuszavar és a billentyűk betegségei jelentik a legnagyobb veszélyt.

Kedves Olvasó! Higgye el, érdemes komolyan venni a magas vérnyomásának, cukorbetegségének, egyéb szív-érrendszeri problémájának kezelését, gondozását! Gondolják meg életmódjuk teljesíthető átalakítását! A már bekövetkezett stroke pillanatok alatt megváltoztathatja, esetleg tragikussá teheti az Ön és akár egy család életét is.

Ugye Ön is fél a stroke-tól!? Most még nem késő!

szerzo

Dr. Barta László

Intenzív terápiás gyakorlatot követően több mint négy évtizede családorvos ugyanazon körzetben. Harminc éve segít a leendő háziorvosok és az orvostanhallgatók gyakorlati oktatásában. Legfontosabb törekvése a magas vérnyomás és a cukorbetegség korai felismerése, eredményes kezelése, gondozása, és egyben a páciensek helyes életmódra nevelése.

Megjelent a hypertonia2011/3. számában

Szeretne közvetlenül értesülni az újdonságokról? Megrendelési információk

 

A szerkesztőség megjegyzése: az optimális cukoranyagcsere eléréséhez az oldalakon hirdetett termékek alkalmazása esetén is feltétlenül szükséges a beállított diéta,
a rendszeres mozgás, és az orvosa által rendelt gyógyszerek használata, valamint a rendszeres ellenőrzés! Minden esetben kérje ki kezelőorvosa véleményét!
A kockázatokról és a mellékhatásokról olvassa el a betegtájékoztatót, vagy kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét!