Szerző: Nagy Gyuláné Tajti Éva Feltöltés dátuma: 2011.11.24.

Néhány szó az egészséges italainkról

Az egészséges táplálkozásnak, életmódnak szerves része a megfelelő folyadékfogyasztás. Az egészséges felnőtt ember számára napi 2-2,5 liter folyadék fogyasztása ajánlott. De mit és mennyit igyunk?

Ha betegek vagyunk, teát iszunk. A reggelinket teával kezdjük. Teát iszunk jegesen vagy forrón a nap bármely szakában.

De mit is tudunk róla? Honnan származik? Hány fajta tea van? Mi a gyümölcstea? Mik a gyógynövényteák? Olyan egyszerű elkészíteni?

Néhány kérdés – néhány válasz a teljesség igénye nélkül egy olyan italról, ami az egyik legelterjedtebb és legősibb italunk. A TEA szerves része az életünknek évszázadok óta.

Honnan származik a tea?

A legendák szerint egy véletlennek köszönhetjük a teát. Mintegy 5000 évvel ezelőtt Szen Nung kínai császár felforralt ivóvízébe illatos leveleket sodort a szél. A levelek különleges, kellemes ízt, aromát adtak az italnak. Ez volt a tealevél, s így lett Kína a tea őshazája.

A teaital valójában a teacserje szárított leveleinek különböző vizes kivonata vagy főzete.

A kínaiak a teáról azt tartották, hogy ápolja és meghosszabbítja az életet, ezért eleinte orvosságként használták. Kezdetben keserűen fogyasztották, gyömbérrel vagy sóval ízesítve.

Európát a VII. században kezdte a tea meghódítani. A holland telepesek első ültetvényeiket a Ceylon-szigeteken hozták létre. Míg a kávétermesztés szezonális jellegű volt, a teatermesztés egész évben munkát és jövedelmet adott a munkásoknak.

Sir Thomas Lipton, a gazdag angol kereskedő 1890-ben felismerte a teában rejlő lehetőségeket, és jelentős földterületeket vásárolt a Ceylon-szigeteken. Rövid időn belül övé lett az ország legnagyobb ültetvénye. A teakereskedelem a kávétermelés korábbi útvonalain keresztül folyt, ami jelentősen megkönnyítette a termék értékesítését.

Amerikában is a holland telepeseknek köszönhetően vált ismertté az aromás ital. Ezenkívül termesztenek teát Oroszországban, Afrikában és Dél-Amerikában.

Hogyan készül a tea?

A teaital minőségét nagymértékben befolyásolja a teacserje leveleinek szüretelése. Némely országban porszívóhoz hasonló gépeket használnak, mely leszippantja a leveleket az ágakról. Ezt a módszert az olcsóbb teáknál alkalmazzák, mert így nem lehet szétválogatni a jó minőségű szárvégi leveleket a szár alján növő kevésbé értékes levelektől. A legtöbb helyen azonban még mindig a hagyományos módszert alkalmazzák, kézzel szüretelnek, ami nagyon munkaigényes.

A tealevél fogyasztásra történő előkészítési módja eltér a fekete, az oolong és a zöld teák esetében.

A fekete tea készítésének alaplépései a fonnyasztás, a sodrás, a fermentálás és a szárítás.

Először a leszüretelt leveleket szabad levegőn fonnyasztják. A fonnyasztás alatt a levelek veszítenek nedvességtartalmukból, ezzel elérhető, hogy levelek a sodrás előtt ne törjenek meg, illetve könnyebbé válik a sodrás folyamata. A sodrás során felszakadnak a sejtfalak, és a felszínre kerülnek a sejtnedvek. A fermentálás alatt a megtört, nedves levelek a levegőben található mikroorganizmusok hatására erjedni kezdenek, ezáltal nő az aromaanyagtartalom. A kb. 4 óráig tartó erjesztés után a leveleket megszárítják (ezzel leáll az erjedés folyamata), méret szerint szétválasztják (rostálják), majd légmentesen csomagolják.

Az oolongot (átmenet a zöld és fekete tea között) a fekete teához hasonlóan készítik, azonban a fermentációs idő rövidebb, mint a fekete tea esetében.

A zöld teákat egyáltalán nem erjesztik, egyes változatait nem vagy csak alig fonnyasztják. A zöld teákat leszüretelés után csak szárítják.

A teák minősítése

Az első, amit tudnunk kell, hogy a minősítés csak a száraz, egészséges levelek vizsgálatát jelenti. Nincs feltétlenül köze a késztermék aromájához, színéhez vagy ízéhez. Legjobbnak számít a kínai és az indiai tea, amelyek zöld vagy fekete teát adhatnak. Kitűnő a grúz, ceyloni, a vietnami tea is. Az eltérő származású teák ízben, illatban, a főzet színében és aromájában különböznek egymástól.

Fekete és oolong teák

Darjeeling

Az elnevezés az észak-indiai teatermő hegyvidékére utal. Az itt (és csakis itt) termesztett tea a legjobb minőségű és a legkeresettebb teaféleség. A jó minőségű Darjeeling teákat legtöbbször egy bonyolult rendszer alapján minősítik.

Oolong (Wu Long)

Ezt az elegáns teát gyakran csak a „teák pezsgőjeként” emlegetik. Eredetileg Kína Fukien tartományából származik, évezredes kínai receptúra alapján összeállított teakeverék. A tea különlegessége a sodrás (rázás) módjából és az erjesztés tökéletlenségéből ered.

Zöld teák

A világ teatermelésének mindössze tíz százalékát teszik ki. A frissen leszedett leveleket egyszerűen beszárítják, nem alkalmaznak semmiféle kezelésmódot. Az erjesztési művelet kihagyása révén a levelek megtartják üde zöld színüket.

Earl Grey

Earl Grey (1764–1845) létező személy volt, akinek neve – annak ellenére, hogy Anglia miniszterelnöke volt IV. Vilmos uralkodása alatt – sokkal inkább a róla elnevezett teáról maradt meg a történelemben, mely ma a világon a második legkedveltebb teaként ismert. Általában fekete teák és bergamottolaj keveréke.

Filteres teák

A levelek gépi széttörésével készülnek. A zúzott levelek gyorsabban oldódnak, ami fontos a filtereknél, de a nagyobb felszín miatt gyorsabban romlanak meg. A filterbe kerülő tea nagy része nem a legjobb minőségű. A teljes levelű teáknak sok változata létezik, és a legérdekesebb, legélvezetesebb teák nagy része nem kapható filteres változatban.

A tea gyakori ízesítői

A cukor, méz, barnacukor, kandiscukor, citromlé, tej, vagy vaj, esetleg szeszes italok. Amikor a teát tejjel fogyasztjuk, mindig a tejhez adjuk a teát és nem fordítva. Ezzel megelőzhetjük a tej csomósodását. A szeszes italokat csak nagyon kis mennyiségben, közvetlenül a fogyasztás előtt adjuk hozzá, mert az elején hozzáadva a tea aromáját elnyomják.

A tea készítése

A jó tea készítésének előfeltétele a jó minőségű ivóvíz. A teát úgy készítjük, hogy a vizet kezdődő forrásig melegítjük, de nem forraljuk hosszasan. A fekete teához érdemes forrásponton levő vizet használni, a zöld teához azonban nem kell a víznek forrnia.

A főzésre szolgáló edényt sohase használjuk más célokra. Legjobb a porcelánból készült kanna vagy jénai üveg, zománcozott teáskanna. Alapvető szabály, hogy a teát soha nem szabad főzni, forralni, csak forró vízzel leönteni.

A teáskannát először melegítsük elő, azután szórjuk bele a teát. Kevés forró vízzel öntsük le, hogy a tealevelek szétnyíljanak. Csak ezután öntünk hozzá frissen forralt vizet, majd a kannát lefedjük, és 3–5 percig állni, kilúgozódni hagyjuk, azután leszűrjük. A hosszabb ideig tartó állás nem előnyös, mert túl sok fanyar ízű csersav oldódik ki a levelekből. A tea készítéséhez sose használjunk már kifőzött tealeveleket.

A tea nemcsak nálunk, de az egész világon rendkívül kedvelt ital. Koffeintartalmánál fogva serkentő hatású. Csersavtartalma kedvez az emésztésnek. Országonéknt, sőt ezen belül a különböző fogyasztók más és más módon készítik. A tea helyes elkészítése során összes jó tulajdonságának érvényesülnie kell. A teáról mondják, hogy főzése művészet, amely mesteri kezet igényel. A jó teaital alapja a jó teaféleség megválasztása.

Manapság azonban nem csak teacserje leveléből készített teát fogyasztunk, igen közkedveltek a gyümölcsteák, illetve a gyógynövényteák. A tea elnevezés itt kizárólag az ital elkészítési módjára utal, sem a gyümölcstea, sem a gyógyteák nem tartalmaznak teacserjelevelet.

A gyümölcstea nem egy növényre utal, csupán összefoglaló neve azon növényi főzeteknek, amelyek növényi levelet, de főként gyümölcsdarabokat, virágszirmokat tartalmaznak.

Gyógyteák

A herba- és gyógyteákat különböző növények virágaiból, bogyóiból, héjából, magvaiból, leveleiből és gyökeréből készítik.

A leggyakrabban használt gyógyteák (gyógynövénykivonatok):

Gyógynövények felhasználása, illetve gyógyteák fogyasztása előtt feltétlenül kérje ki kezelőorvosa véleményét, aki az állapotának, korának, gyógyszerszedési szokásainak ismeretében egyénre szabottan tud tanácsot adni az alkalmazható gyógynövény-készítmények hatásairól, és az ön által szedett gyógyszerekkel való kölcsönhatásokról.

szerzo

Nagy Gyuláné Tajti Éva

A Semmelweis Egyetem Ápolásvezetés vezető dietetikusa. Szakterületei: nefrológia, hipertónia, diabetológia. A Humán Táplálkozási Szakmai Kollégium tagja.

Megjelent a hypertonia2010/2. számában

Szeretne közvetlenül értesülni az újdonságokról? Megrendelési információk

 

A szerkesztőség megjegyzése: az optimális cukoranyagcsere eléréséhez az oldalakon hirdetett termékek alkalmazása esetén is feltétlenül szükséges a beállított diéta,
a rendszeres mozgás, és az orvosa által rendelt gyógyszerek használata, valamint a rendszeres ellenőrzés! Minden esetben kérje ki kezelőorvosa véleményét!
A kockázatokról és a mellékhatásokról olvassa el a betegtájékoztatót, vagy kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét!