Néhány szó az egészséges italainkról

Az egészséges táplálkozásnak, életmódnak szerves része a megfelelő folyadékfogyasztás. Az egészséges felnőtt ember számára napi 2-2,5 liter folyadék fogyasztása ajánlott. De mit és mennyit igyunk?

Ha betegek vagyunk, teát iszunk. A reggelinket teával kezdjük. Teát iszunk jegesen vagy forrón a nap bármely szakában.

De mit is tudunk róla? Honnan származik? Hány fajta tea van? Mi a gyümölcstea? Mik a gyógynövényteák? Olyan egyszerű elkészíteni?

Néhány kérdés – néhány válasz a teljesség igénye nélkül egy olyan italról, ami az egyik legelterjedtebb és legősibb italunk. A TEA szerves része az életünknek évszázadok óta.

Honnan származik a tea?

A legendák szerint egy véletlennek köszönhetjük a teát. Mintegy 5000 évvel ezelőtt Szen Nung kínai császár felforralt ivóvízébe illatos leveleket sodort a szél. A levelek különleges, kellemes ízt, aromát adtak az italnak. Ez volt a tealevél, s így lett Kína a tea őshazája.

A teaital valójában a teacserje szárított leveleinek különböző vizes kivonata vagy főzete.

A kínaiak a teáról azt tartották, hogy ápolja és meghosszabbítja az életet, ezért eleinte orvosságként használták. Kezdetben keserűen fogyasztották, gyömbérrel vagy sóval ízesítve.

Európát a VII. században kezdte a tea meghódítani. A holland telepesek első ültetvényeiket a Ceylon-szigeteken hozták létre. Míg a kávétermesztés szezonális jellegű volt, a teatermesztés egész évben munkát és jövedelmet adott a munkásoknak.

Sir Thomas Lipton, a gazdag angol kereskedő 1890-ben felismerte a teában rejlő lehetőségeket, és jelentős földterületeket vásárolt a Ceylon-szigeteken. Rövid időn belül övé lett az ország legnagyobb ültetvénye. A teakereskedelem a kávétermelés korábbi útvonalain keresztül folyt, ami jelentősen megkönnyítette a termék értékesítését.

Amerikában is a holland telepeseknek köszönhetően vált ismertté az aromás ital. Ezenkívül termesztenek teát Oroszországban, Afrikában és Dél-Amerikában.

Hogyan készül a tea?

A teaital minőségét nagymértékben befolyásolja a teacserje leveleinek szüretelése. Némely országban porszívóhoz hasonló gépeket használnak, mely leszippantja a leveleket az ágakról. Ezt a módszert az olcsóbb teáknál alkalmazzák, mert így nem lehet szétválogatni a jó minőségű szárvégi leveleket a szár alján növő kevésbé értékes levelektől. A legtöbb helyen azonban még mindig a hagyományos módszert alkalmazzák, kézzel szüretelnek, ami nagyon munkaigényes.

A tealevél fogyasztásra történő előkészítési módja eltér a fekete, az oolong és a zöld teák esetében.

A fekete tea készítésének alaplépései a fonnyasztás, a sodrás, a fermentálás és a szárítás.

Először a leszüretelt leveleket szabad levegőn fonnyasztják. A fonnyasztás alatt a levelek veszítenek nedvességtartalmukból, ezzel elérhető, hogy levelek a sodrás előtt ne törjenek meg, illetve könnyebbé válik a sodrás folyamata. A sodrás során felszakadnak a sejtfalak, és a felszínre kerülnek a sejtnedvek. A fermentálás alatt a megtört, nedves levelek a levegőben található mikroorganizmusok hatására erjedni kezdenek, ezáltal nő az aromaanyagtartalom. A kb. 4 óráig tartó erjesztés után a leveleket megszárítják (ezzel leáll az erjedés folyamata), méret szerint szétválasztják (rostálják), majd légmentesen csomagolják.

Az oolongot (átmenet a zöld és fekete tea között) a fekete teához hasonlóan készítik, azonban a fermentációs idő rövidebb, mint a fekete tea esetében.

A zöld teákat egyáltalán nem erjesztik, egyes változatait nem vagy csak alig fonnyasztják. A zöld teákat leszüretelés után csak szárítják.

A teák minősítése

Az első, amit tudnunk kell, hogy a minősítés csak a száraz, egészséges levelek vizsgálatát jelenti. Nincs feltétlenül köze a késztermék aromájához, színéhez vagy ízéhez. Legjobbnak számít a kínai és az indiai tea, amelyek zöld vagy fekete teát adhatnak. Kitűnő a grúz, ceyloni, a vietnami tea is. Az eltérő származású teák ízben, illatban, a főzet színében és aromájában különböznek egymástól.

Fekete és oolong teák

Darjeeling

Az elnevezés az észak-indiai teatermő hegyvidékére utal. Az itt (és csakis itt) termesztett tea a legjobb minőségű és a legkeresettebb teaféleség. A jó minőségű Darjeeling teákat legtöbbször egy bonyolult rendszer alapján minősítik.

Oolong (Wu Long)

Ezt az elegáns teát gyakran csak a „teák pezsgőjeként” emlegetik. Eredetileg Kína Fukien tartományából származik, évezredes kínai receptúra alapján összeállított teakeverék. A tea különlegessége a sodrás (rázás) módjából és az erjesztés tökéletlenségéből ered.

Zöld teák

A világ teatermelésének mindössze tíz százalékát teszik ki. A frissen leszedett leveleket egyszerűen beszárítják, nem alkalmaznak semmiféle kezelésmódot. Az erjesztési művelet kihagyása révén a levelek megtartják üde zöld színüket.

Earl Grey

Earl Grey (1764–1845) létező személy volt, akinek neve – annak ellenére, hogy Anglia miniszterelnöke volt IV. Vilmos uralkodása alatt – sokkal inkább a róla elnevezett teáról maradt meg a történelemben, mely ma a világon a második legkedveltebb teaként ismert. Általában fekete teák és bergamottolaj keveréke.

Filteres teák

A levelek gépi széttörésével készülnek. A zúzott levelek gyorsabban oldódnak, ami fontos a filtereknél, de a nagyobb felszín miatt gyorsabban romlanak meg. A filterbe kerülő tea nagy része nem a legjobb minőségű. A teljes levelű teáknak sok változata létezik, és a legérdekesebb, legélvezetesebb teák nagy része nem kapható filteres változatban.

A tea gyakori ízesítői

A cukor, méz, barnacukor, kandiscukor, citromlé, tej, vagy vaj, esetleg szeszes italok. Amikor a teát tejjel fogyasztjuk, mindig a tejhez adjuk a teát és nem fordítva. Ezzel megelőzhetjük a tej csomósodását. A szeszes italokat csak nagyon kis mennyiségben, közvetlenül a fogyasztás előtt adjuk hozzá, mert az elején hozzáadva a tea aromáját elnyomják.

A tea készítése

A jó tea készítésének előfeltétele a jó minőségű ivóvíz. A teát úgy készítjük, hogy a vizet kezdődő forrásig melegítjük, de nem forraljuk hosszasan. A fekete teához érdemes forrásponton levő vizet használni, a zöld teához azonban nem kell a víznek forrnia.

A főzésre szolgáló edényt sohase használjuk más célokra. Legjobb a porcelánból készült kanna vagy jénai üveg, zománcozott teáskanna. Alapvető szabály, hogy a teát soha nem szabad főzni, forralni, csak forró vízzel leönteni.

A teáskannát először melegítsük elő, azután szórjuk bele a teát. Kevés forró vízzel öntsük le, hogy a tealevelek szétnyíljanak. Csak ezután öntünk hozzá frissen forralt vizet, majd a kannát lefedjük, és 3–5 percig állni, kilúgozódni hagyjuk, azután leszűrjük. A hosszabb ideig tartó állás nem előnyös, mert túl sok fanyar ízű csersav oldódik ki a levelekből. A tea készítéséhez sose használjunk már kifőzött tealeveleket.

A tea nemcsak nálunk, de az egész világon rendkívül kedvelt ital. Koffeintartalmánál fogva serkentő hatású. Csersavtartalma kedvez az emésztésnek. Országonéknt, sőt ezen belül a különböző fogyasztók más és más módon készítik. A tea helyes elkészítése során összes jó tulajdonságának érvényesülnie kell. A teáról mondják, hogy főzése művészet, amely mesteri kezet igényel. A jó teaital alapja a jó teaféleség megválasztása.

Manapság azonban nem csak teacserje leveléből készített teát fogyasztunk, igen közkedveltek a gyümölcsteák, illetve a gyógynövényteák. A tea elnevezés itt kizárólag az ital elkészítési módjára utal, sem a gyümölcstea, sem a gyógyteák nem tartalmaznak teacserjelevelet.

A gyümölcstea nem egy növényre utal, csupán összefoglaló neve azon növényi főzeteknek, amelyek növényi levelet, de főként gyümölcsdarabokat, virágszirmokat tartalmaznak.

Gyógyteák

A herba- és gyógyteákat különböző növények virágaiból, bogyóiból, héjából, magvaiból, leveleiből és gyökeréből készítik.

A leggyakrabban használt gyógyteák (gyógynövénykivonatok):

• Borsmentatea: étvágygerjesztő, görcsoldó, idegnyugtató, szélhajtó, az emésztőcsatorna és a húgyutak fertőtlenítésére, gyomor és bélhurut, fejfájás, epekő ellen.
• Bodzavirágtea: izzasztó, vizelethajtó, enyhe hashajtó hatású, hűléses megbetegedések esetén jótékony.
• Cickafarkfűtea: emésztést serkentő, étvágyjavító, epe- és májműködést elősegítő, görcsoldó, vérnyomáscsökkentő, húgyszervi és légzőszervi bántalmak, visszértágulás, gyomor- és bélhurut, valamint prosztatabántalmak esetén alkalmazzuk.
• Citromfűtea: ideg- és szívnyugtató, emésztést serkentő, görcsoldó, idegerősítő, izzasztó, szélhajtó, epeműködést elősegítő.
• Csalánlevéltea: cukorbetegség, vízkór, köszvény, reuma, hólyaghurut, csalánkiütés, magas vérnyomás, gyomor- és bélhurut, vesehomok, bőrkiütések ellen, valamint vizelethajtó, gyomor- és bélvérzés, köhögés csillapítására isszák. Külsőleg: aranyeres bántalmak ellen ülőfürdőként, bőrkiütésre borogatásként, hajhullás és korpaképződés esetén, hajzsírosodás ellen mosóvízként, torokgyulladás ellen gargarizálásként alkalmazzuk.
• Hársfavirágtea: a kamilla után a legnépszerűbb házi szer. Köhögéscsillapításra, meghűlésnél izzasztásra, szívműködést serkentőnek; külsőleg bőrápoló kozmetikai szerként, valamint toroköblítőnek alkalmazzák. Sokaknak a hársfavirágtea mindennapi reggeli vagy üdítőitala. A tea melegítőhatása különösen télen érvényesül.
• Csipkebogyótea: magas a C-vitamin-tartalma, erősítő, üdítő, vese- és hólyagbajok, bélhurut, hörghurut, magas vérnyomás, epe- és májzavarok esetén alkalmazzuk.
• Kamillavirágtea: gyomorerősítő, nyugtató, görcsoldó, fertőtlenítő, izzasztó, emésztést serkentő, fertőtlenítő, gyomor- és bélhurutokat megszüntető hatású. Külsőleg használhatjuk toroköblítésre, szemborogatásként, foghúserősítőként.

Gyógynövények felhasználása, illetve gyógyteák fogyasztása előtt feltétlenül kérje ki kezelőorvosa véleményét, aki az állapotának, korának, gyógyszerszedési szokásainak ismeretében egyénre szabottan tud tanácsot adni az alkalmazható gyógynövény-készítmények hatásairól, és az ön által szedett gyógyszerekkel való kölcsönhatásokról.

Nagy Gyuláné Tajti Éva

A Semmelweis Egyetem Ápolásvezetés vezető dietetikusa. Szakterületei: nefrológia, hipertónia, diabetológia. A Humán Táplálkozási Szakmai Kollégium tagja.