Nekem nem lehet beállítani a vérnyomásomat…!

Új páciens, most jelentkezik be praxisomba. Leül velem szemben a rendelőben, ismerkedünk. Kikérdezem előzményeit, átnézem a hozott leleteit. Látom, régóta magas a vérnyomása, azzal kezelik immáron 20 éve, azaz 42 éves korától. Volt egy kisebb stroke-ja is pár évvel ezelőtt, akkor kórházban feküdt, szerencsére ebből nyomtalanul gyógyult.

Kérdezem, szokott-e otthon vérnyomást mérni, és ha igen, milyen értékeket mér. Arcán látom, kényes témához érkeztünk. Lemondóan legyint, mozdulatában benne van sok év keserűsége. Miért ez a reakció? – faggatom. És akkor elhangzik az ominózus válasz: nekem nem lehet beállítani a vérnyomásomat! Sok éve, sokan próbálkoztak már vele, de senkinek nem sikerült. Igaz, a javasolt gyógyszerek egy részét ki sem próbáltam, vagy ha igen, egy-két nap múlva, mellékhatásoktól tartva, abbahagytam. Hát beletörődtem, hogy nekem ilyen a vérnyomásom, és kész.

Látom már, hosszas meggyőzésre, terápiamódosításokra, türelemre lesz szükségem. Megmérem a vérnyomását 180/110 a jobb karján, 170/110 Hgmm a balon. Neki szeme sem rebben, mondja: igen, én is ilyeneket mérek évek óta. Megbeszéljük, hogy van egy 24 órás vérnyomásmérő készülékem, ABPM, amelyet szeretnék rátenni néhány nap múlva. Nem hallott még róla, de beleegyezik. Azt is elmagyarázom, hogy a jelenlegi gyógyszereit valószínűleg módosítani kell, és sok türelemmel remélhetőleg elérjük majd, hogy normalizálódjon a vérnyomása. Ebben kételkedik. Elbúcsúzunk, házi feladatként adom, hogy mérje rendszeresen otthon is a vérnyomását, és jegyezze le.

Egy hét múlva jön. Már ekkorra túl vagyunk az ABPM vizsgálaton, hozza az otthoni mérései eredményeit is. Kiértékelve látom, hogy nem jó a kezelés, magas értékeket mutatnak a vizsgálatok. Meg kellene változtatni a kezelését – mondom –, modernebb, hatásosabb gyógyszereket javasolnék. Úgysem fognak hatni – hangzik a szűkszavú válasz. Próbáljuk meg, nincs veszteni valónk, bíztatom kitartóan. A hangulatom, szemeim villanása jó pillanatban éri, beleegyezik. Felírom a korszerűbbeket, elmondom, hogy az elkövetkező napokban érezheti magát furcsán, szédülhet, fájhat a feje, lehet tompább a figyelme. Ezek nem a gyógyszerek mellékhatása, ne ijedjen meg, hanem hatása. Azért van, mert hat a gyógyszer, az eddig magasan álló vérnyomást kezdi normalizálni, stabilizálni. Semmiképp se hagyja abba, hanem szedje kitartóan, és ezekben a napokban éljen óvatosabban. Ne álljon fel és forduljon meg hirtelen, ne álljon magas helyekre, mert megszédülhet, leeshet. A szervezete meg fogja hálálni a türelmét, és beáll normális értékekre a vérnyomása. Mérje meg naponta legalább háromszor, s jegyezze le. Eltelik két hét, mialatt egyszer hív. Azt kérdezi, lehet-e az új gyógyszerekkel együtt alkoholt fogyasztani. Megállapodunk, hogy napi egy pohár bor vagy sör engedélyezett.

Most az újabb vizitnél ül előttem derűsen, bizakodón. Elmondja és mutatja büszkén a napló eredményeit. Az értékek önmagukért beszélnek. Az első hét a küzdelem hete volt, a hipertónia küzdött a gyógyszerekkel. Ingadozó, bár összességében csökkenő értékek. A második hét a győzelemé, győztek az új gyógyszerek. Megadta magát a sok éve makacsul kitartó magas vérnyomás. Megszelídült a páciensem is, mert közérzete sokkal jobb lett, hangulata bizakodó.

Egy hónap múlva, mikor ellenőrzésre jelentkezik, azt kéri, mondjam el, miért nem sikerült eddig beállítani a vérnyomását. Először is a magas vérnyomás okát kell tisztázni, magyarázom. Amennyiben találunk fenntartó okot, azt kell megszüntetni. Lehet a háttérben vesebetegség, hormonrendellenesség, alvás alatti légzészavar és még egyéb betegségek, melyeket kezelve a magas vérnyomás is megszűnik. Amennyiben nincs kimutatható ok, úgy „csak” a vérnyomást kell kezelni. A terápiát egyénileg kell eltalálni, mert minden embernek más gyógyszerre és kombinációra van szüksége. Szerencsére ma már hatalmas a választék, így van miből válogatni. A modern gyógyszerek legtöbbje a jövőbe is tekint, hiszen védő feladatot is ellát. Így védi az ereket, serkenti a szöveti anyagcserét, megelőzi a vesék károsodását. Szedésük „beteg-barát”, hiszen naponta egyszer kell bevenni, és 24 órán keresztül hatnak. A megfelelő terápia kiválasztásánál az orvos mérlegel. Választását sok tényező befolyásolja. A beteg kora, neme, foglalkozása, életkörülményei, előző betegségei, jelenlegi betegségei, gyógyszerei, rizikótényezői. Megkérdezi, honnan tudtam, hogy neki mi kell. Ez a szakmám, ez a gyógyítás művészete – válaszolom. Az orvosok rendelkeznek ezzel a tudással, de a páciens együttműködése nélkül elképzelésük nem válhat valóra. Így a „csodát” maga tette, hiszen volt türelme, kitartása, merészsége, hogy változtasson eddigi gyógyszerelési elvein, életmódján. Elhitte és betartotta a kéréseimet, tanácsaimat.

Feláll és búcsúzik. Az ajtóból még visszafordul, és csak ennyit mond: elmesélem ismerőseimnek, hogy nincs beállíthatatlan vérnyomás, menjenek el ők is az orvosukhoz, és türelmesen várják a csodát…

Dr. Ádám Ágnes

a szerkesztőbizottság elnöke,
a Magyar Hypertonia Társaság vezetőségi tagja,
a Zuglói Hipertónia Centrum vezető főorvosa

Belgyógyász, háziorvos, a magasvérnyomás-betegség és az alvászavarok képesített orvosa. 28 évig háziorvosként dolgozott, előtte 8 évig belgyógyász volt kórházi osztályon. Jelenleg Zuglóban a Hipertónia Centrum alapítója és vezető főorvosa. Magánpraxist is folytat. A Semmelweis Egyetem Családorvosi Tanszékének tudományos munkatársa, akkreditált oktató és vizsgáztató. Megrögzött egészségnevelő. Hiszi és vallja, hogy a gyógyítás egyik alappillére, hogy az emberek ismerjék testük felépítését és működését, értsék a gyógyítás folyamatát – akkor partnerként, aktív segítőként sikeresebben gyógyulnak. Az egészségnevelést minden fórumon gyakorolta, és teszi folyamatosan televízióban, rádióban, betegklubokban, iskolákban, újságok cikkeiben. ­Astellas-díjas, 2012-ben az Év Orvosának választották. 2017-ben ­CSAKOSZ Életműdíjat, 2019-ben a Magyar Hypertonia Társaság Török Eszter Életműdíját kapta.