Vannak még örömök az evésen túl is…
Emlékeznek még? Én voltam az a kövér, sok rizikófaktorral rendelkező férfi, aki felesége és családorvosa unszolására életmód-változtatásba kezdett. Azóta eltelt néhány hónap, voltam vérvételen, és rendszeresen ellenőrzöm testsúlyomat és haskörfogatomat. A laboreredmények meglepő javulást mutatnak! Én sem hittem volna, hogy ennyit tud javítani a megváltoztatott étrend és a mozgás.
Képzeljék el, hogy csökkent a koleszterinszintem (7,2-ről 5,6-ra), a trigliceridszintem (3,8-ról 2,2-re) és a vércukrom (6,3-ról 5,5-re). A doktornő azt mondta, hogy látja, érdemes volt csinálni, itt az eredmény! – és mosolygott. Én is örültem, csak kicsit visszafogottabban, mert tudtam, hogy még a java hátravan. Továbbra is diétáznom kell, és azok a hosszú séták…
Az étrendet már ugyan kezdem megszokni, mert rájöttem, vannak örömök az étkezésen kívül is. Mik ezek? Hát elárulom, bár erről nagyon nehéz beszélni, főleg írni. Drukkolok is, nehogy a feleségem elolvassa, mert akkor kapok a fejemre! Képzeljék el, hogy amióta a testsúlyom csökkent (BMI: 38,2-ről 34,3-ra, a haskörfogatom 126-ról 119-re), azóta ismét jobban megy a szex. Pedig már azt hittem, elfelejthetem örökre, hiszen az utóbbi időben komoly gondjaim voltak. Kedvem még csak-csak lett volna hozzá, hacsak nem aludtam el a TV-nél a fotelben, és mire fölriadtam, a feleségem már rég az ágyikójában aludt. Mellébújtam ugyan az éjszaka közepén, de eszünkbe sem jutott az, ami húsz évvel ezelőtt sok örömet okozott mindkettőnknek. Próbáltuk néha nappal is, de sokszor a „keménységem” sem volt a régi. Ha mégis valahogyan összejött, akkor is fulladtam, fájt a mellkasom. Ezek megnehezítették és lerövidítették az élvezet perceit. Láttam a reklámot a televízióban, és olvastam erről máshol is. Arról, hogy ezek a tünetek nemcsak a házasélet minőségét veszélyeztetik, hanem az érelmeszesedés első jelei lehetnek. Elmentem hát egy kardiológiai és egy érvizsgálatra. Mindkét helyen azt mondták, hogy még nincsenek elmeszesedve az ereim, de amennyiben nem fogyok le a normál súlyomra, úgy komoly veszélyben leszek. Ez megerősített, és lökést adott a diéta folytatásához. Jót tesznek a hosszú séták is, egyrészt újra beszélgetünk a párommal, másrészt a fizikai állóképességemen is sokat javítanak. A végeredmény tehát biztató! Ismét vannak problémamentes szerelmes félóráink. Gondolom, ahogy tovább csökken majd a súlyom és haskörfogatom, úgy lesz egyre könnyebb és örömtelibb, gyakoribb a házaséletünk. Ez mindkettőnknek pótolja azt az „áldozatot”, amit a főzés és étkezés megváltoztatása jelent. Most jöttem rá arra is, hogy legtöbbször pótcselekvésként használtam az evést. Boldogtalannak és feszültnek éreztem magam, az evésbe menekültem, ettől remélve megnyugvást. Átmenetileg sikerült is, de hosszú távon nem oldotta meg a bajaimat, sőt újabbakat okozott.
Ugyanez mondható el az alkoholos italok fogyasztásáról is. Doppingot, lazaságot, ködös boldogságot reméltem – és kaptam is – az iszogatástól. De utána szembesülnöm kellett a sok mellékhatással, ami biztosan elrettentene, amennyiben a palackokra ráírnák, úgy, mint ezt a gyógyszerekkel teszik. Ez állhatna az üvegeken: mellékhatásként májelégtelenséget, májzsugorodást, szívizom-károsodást, agysorvadást, fokozatos elbutulást, impotenciát okozhat. Akkor talán kevesebben választanák problémájuk megoldását remélve az efféle italok túlzott fogyasztását. Esténként én is ittam néhány üveg sört, sokszor rövidet is, hiszen idegesen, fáradtan értem haza, és jólesett a gyors ellazulás. Mély, lidérces álmok, légzéskimaradásokkal tarkított horkolások, fáradt ébredések és álmos nappalok következtek. Tudom, hogy ezek az alvási apnoe betegségnek a következményei. Hogyan függ ez össze az alkoholfogyasztással? Úgy, hogy súlyosbítja a tüneteit! De erről a betegségről bővebben legközelebb írok. Most megyek sétálni, feleségem és kutyám már toporogva várnak…
Dr. Ádám Ágnes
a szerkesztőbizottság elnöke,
a Magyar Hypertonia Társaság vezetőségi tagja,
a Zuglói Hipertónia Centrum vezető főorvosa
Belgyógyász, háziorvos, a magasvérnyomás-betegség és az alvászavarok képesített orvosa. 28 évig háziorvosként dolgozott, előtte 8 évig belgyógyász volt kórházi osztályon. Jelenleg Zuglóban a Hipertónia Centrum alapítója és vezető főorvosa. Magánpraxist is folytat. A Semmelweis Egyetem Családorvosi Tanszékének tudományos munkatársa, akkreditált oktató és vizsgáztató. Megrögzött egészségnevelő. Hiszi és vallja, hogy a gyógyítás egyik alappillére, hogy az emberek ismerjék testük felépítését és működését, értsék a gyógyítás folyamatát – akkor partnerként, aktív segítőként sikeresebben gyógyulnak. Az egészségnevelést minden fórumon gyakorolta, és teszi folyamatosan televízióban, rádióban, betegklubokban, iskolákban, újságok cikkeiben. Astellas-díjas, 2012-ben az Év Orvosának választották. 2017-ben CSAKOSZ Életműdíjat, 2019-ben a Magyar Hypertonia Társaság Török Eszter Életműdíját kapta.
