Szerző: Dr. Barta László Feltöltés dátuma: 2011.11.23.

Hogy kevesebb szívbeteg legyen!

A családorvosi és a belgyógyászati rendeléseken a leggyakrabban előforduló állapot a magasvérnyomás-betegség. Meghatározása egyszerűnek tűnik, hiszen mondhatjuk, ha valakinek nem sikerül folyamatosan „élni 140/90 Hgmm alatt”, akkor biztosan hipertóniás. Ahány beteg, szinte annyiféle ennek az egyszerűen meghatározható betegségnek a kezelése és a gondozása.

Illusztráció

Az állapot diagnózisában és kezelésében meghatározó tényező, hogy valaki a hipertónia felfedezésekor milyen életkorú. Egyedüli a betegség, vagy már társult betegséggel is kell számolni. Ismert néhány tényező, amire a kezelés és az eredményes gondozás során figyelnünk kell, idetartozik egyebek mellett a túlsúly, dohányzás, alkoholfogyasztás, táplálkozási szokások, családban előfordult halmozott betegségek, munkakörülmények, anyagi helyzet.

A magas vérnyomás nagy terhet ró az erek falára, és az életkor előrehaladásával egyéb rizikótényezőkkel együtt az érelmeszesedés fokozója lehet. Terhet jelent a szív számára is, növeli az oxigénigényét, ugyanakkor csökkenti a vérellátását. Idővel megváltozik a szív izomzatának és üregeinek a mérete. Legkorábban a bal kamrafal vastagodik meg, amit a szív ultrahangos vizsgálatával jól követhetünk, de az EKG-görbe változása is utalhat rá. Amíg kezdetben a magasvérnyomás-betegségnek nincs, vagy alig vannak tünetei, a szívben jelentkező károsodások már jelentős zavarokat okoznak. A szív teljesítőképessége romlik, ami megnehezíti a beteg életét. Kezdetben csak a nagyobb fizikai terhelésre, később már kisebb fizikai munkára is kellemetlen tünetek jelentkeznek. A keringési zavar szinte a beteg minden szervét érintheti. A fáradékonyság, nehézlégzés, köhögés, szívdobogásérzés, vizenyőképződés ismétlődése a leggyakoribb a számos panasz közül. A súlyos fokú szívelégtelenségben a panaszok már nyugalmi állapotban is megjelennek.

A szívelégtelenségben jelentkezhet ritmuszavar, de a magasvérnyomás-betegségben szívelégtelenség nélkül is keletkezhet. A számos ritmuszavar közül csak néhányat említek. Talán a leggyakoribb, ha a szívösszehúzódások száma egyenletesen megszaporodik (nyugalomban percenként több mint 90 összehúzódás), ami újabb terhet jelent a szívizomzatnak. Ezt azonban több, nem szív-érrendszeri betegség is okozhatja. Előfordul, hogy a szabályos szívösszehúzódások (szisztolé) között egy-egy nem odaillő összehúzódás (extraszisztolé) jön létre. Ezek nem kórosak ha csak ritkán és nem nagy számban fordulnak elő. Halmozott előfordulásuk viszont esetenként szívelégtelenséghez vagy más életveszélyes szívbetegséghez vezethet.

Illusztráció

Máskor a szív pitvarának és kamrájának összehangolt működése károsodik. Ilyenkor a szívösszehúzódások nem szabályozottan és ritmusosan történnek (aritmia). Ennek fő veszélye, hogy az aritmiás szívben könnyebben keletkezik vérrög, mely elsodródva életveszélyes szövődményt okozhat (pl. tüdőembólia). Emiatt kell sok betegnek tartósan véralvadásgátló gyógyszert is szedni. Sokszor előfordul, hogy a más panasszal, vagy a vérnyomás-ellenőrzésre érkező betegnél a szívritmuszavar csak a hallgatózásnál derül ki.

Külön fejezet a szív koszorúsereinek károsodása és az ebből eredő szívizomelhalás (infarktus), amely hipertóniásokban szintén gyakrabban fordul elő, mint normális vérnyomás esetén. Láthatjuk, hogy a sokféle társuló vagy következményes szívbetegség megjelenése és kezelése, gondozása újabb teher a beteg és a kezelőorvos számára. Ezt a terhet együttesen, szorosabb ellenőrzéssel, megfelelő beteg-orvos együttműködéssel hosszú távon is biztonsággal lehet kezelni.

Ismét kiemelem, hogy kezdetben a magas vérnyomásnak szinte nincs is tünete, és csak az alkalmanként mért emelkedett vérnyomásértékek jelentik a diagnózist. A páciensnek (talán ne is nevezzük betegnek) fontosnak tartom már ilyenkor röviden elmagyarázni a tartós vérnyomás-emelkedés összefüggéseit az előbb említett szívbetegségekkel, valamint a lehetséges súlyos következményeket. Így talán jobban elfogadtatható az életmód-változtatás szüksége, a gyógyszeres kezelés és a folyamatos ellenőrzés.

Mi történik a gyakorlatban? Mi mindentől függhet egy beteg kezelése, gondozása, végül is a jövője? Sikerül-e a beteg érdeklődését ráhangolni a problémájára, megértetni vele, hogy nem átmeneti kezelésről kell döntenünk? Van-e türelme, ideje a betegnek és az orvosának a megfelelő hatású gyógyszer megtalálására? Megtörténnek-e az állapottól függő heti, havi, negyedévenkénti stb. rendszeres háziorvosi találkozások a vérnyomásnapló és a felmerülő problémák áttekintésével? Elmegy-e a beteg az időnként szükséges kiegészítő vizsgálatokra, hogy a lehetséges szövődményeket korán felismerhessük? Tudja-e a beteg, hogy mire és milyen hatású gyógyszert, vagy inkább gyógyszereket kell szednie? Előfordul-e, hogy napokig, néha hetekig elhagy valamelyik gyógyszeréből? Tudja-e a páciens, hogy a vérnyomás kezelésére használt számos olyan készítmény van, amely a normális vérnyomás mellett is alkalmas a szívelégtelenség kezelésére, sőt megelőzésére is?

Kedves Olvasó! Ha Ön is érintett ebben a bajban, ne gondolja, hogy ez így együtt lehetetlenség. Az alap a kölcsönös bizalmon alapuló jó beteg-orvos kapcsolat. Ha Önnek még nincs szövődménye, akkor annak megelőzéséért, vagy ha már szenved tőle, a további romlás megakadályozása érdekében soha nem késő a teljes együttműködés kialakítása és megtartása a kezelőorvosával.

Magam is gyakran találkozom olyan beteggel, aki azzal kezdi: „Doktor úr, már hetek óta jókat mérek otthon, talán nem kellene már a gyógyszereket szednem!” Ilyenkor együtt örülünk, hisz a jó vérnyomásérték elérése az egyik fő cél. És ismét megpróbálom felhívni a figyelmet a továbbra is fenyegető szív- és érrendszeri szövődményekre és a betegre esetleg 5-10-20 évvel később leselkedő szomorú következményekre! A kezeléskor nem csak a mára, a beteg holnaputánjára is gondolnunk kell!

Hiszem, és tudom, hogy lehet a magas vérnyomás következményeként kialakuló szívbetegségek számát csökkenteni!

szerzo

Dr. Barta László

Intenzív terápiás gyakorlatot követően több mint négy évtizede családorvos ugyanazon körzetben. Harminc éve segít a leendő háziorvosok és az orvostanhallgatók gyakorlati oktatásában. Legfontosabb törekvése a magas vérnyomás és a cukorbetegség korai felismerése, eredményes kezelése, gondozása, és egyben a páciensek helyes életmódra nevelése.

Megjelent a hypertonia2009/2. számában

Rendelje meg a Diabetes című betegtájékoztató kiadványt, és féláron adjuk mellé a Diabetes különszámokat és a Hypertonia Magazint!
(Legfeljebb 3 db-ot)

 

A szerkesztőség megjegyzése: az optimális cukoranyagcsere eléréséhez az oldalakon hirdetett termékek alkalmazása esetén is feltétlenül szükséges a beállított diéta, a rendszeres mozgás, és az orvosa által rendelt gyógyszerek használata, valamint a rendszeres ellenőrzés! Minden esetben kérje ki kezelőorvosa véleményét!
A kockázatokról és a mellékhatásokról olvassa el a betegtájékoztatót, vagy kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét!