Gyógyszer(ész)ek – beteg(ség)ek
Ahogy a gyógyszerészek látják
Riportban kérdeztük a gyógyszerellátás két fontos szereplőjének, a patikusokat tömörítő Magángyógyszerészek Országos Szövetségének (MOSZ) és az originális gyógyszereket gyártó cégeket képviselő Innovatív Gyógyszergyártók Egyesületének (IGy) egy-egy vezető tisztségviselőjét.
Dr. Samu Antal, a MOSZ alelnöke az utóbbi tíz évben folyamatosan változó gazdasági, jogszabályi feltételek közt dolgozó patikusok nehézségeiről, sikereiről, céljaikról, a velük szemben megfogalmazódott új igényekről, a nagy sikerű szűrőprogramokról, a gyógyszer-liberalizáció hatásairól beszél.
Székely Krisztinától, az IGy elnökétől többek közt megtudhatjuk, hogy a vényköteles és vény nélkül kapható készítmények százai mellett miért van szükség folyamatosan új hatóanyagok kifejlesztésére, és hogy az illegális gyógyszerforgalmazás, gyógyszerhamisítás nem csak a gyártót károsítja meg, de komoly veszélyt jelent nekünk, fogyasztóknak is.
Dr. Samu Antal
A Magángyógyszerészek Országos Szövetségének (MOSZ) alelnöke
A patikai szolgáltatás korábban elsősorban a gyógyszerek – a termék beszerzése, tárolása, forgalmazása – köré szerveződött, mára azonban az ellátás arculata, még inkább a filozófiája alapvetően megváltozott. Betegség-, beteg (fogyasztó)-központú lett! – adja meg a lakosság gyógyszerészeti ellátásának legfőbb jellemzőjét a Magángyógyszerészek Országos Szövetségének alelnöke, amikor beszélgetésünk elején egyben azt is összegzi, a szakembereket milyen célok vezették, amikor a MOSZ megalakításáról döntöttek.
– A gyógyszerészek civil szerveződése nyomán jött létre a szövetség 1991-ben, a gyógyszerészi hivatás fejlesztése és társadalmi megbecsülésének előmozdítása érdekében. Az alapítók legfőbb szempontja az volt, hogy biztosítani tudják a társadalom számára a minőségileg garantált gyógyszerhez jutás feltételeit. Egyben arra is törekedtek, hogy az ellátás költség-hatékony legyen – rögzíti a MOSZ úgynevezett missziós nyilatkozata a célokat és egyben a gyógyszerészek hivatásának ars poeticáját. Az alapdokumentumból a továbbiakban az is kiderül, a szakemberek önmagukkal szemben azt az elvárást fogalmazták meg, hogy a lakosságnak a gyógyszerrel kapcsolatosan – az összetevőkre, a gyógyító hatásra, a más gyógyszerekkel való interakcióra, az esetleges kereszthatásokra, várható mellékhatásokra vonatkozó – minden információt, felvilágosítást képesek legyenek megadni.
A közvetlen szolgáltatási feladatokon túl pedig, ami az érdekérvényesítő tevékenységet illeti, a tényszerű adatokra, elemzésekre, következtetésekre kívánnak támaszkodni, figyelembe véve mind a nemzetközi szakmai folyamatokat, mind a gyógyszerészet általános stratégiai érdekeit – sorolja az alapelveket az alelnök. Ennek elérésére kiegyensúlyozott kapcsolatot alakítottak ki és kívánnak fenntartani a mindenkori állami és szakmai irányítás vezetőivel, valamint az egészségügyi és civil szervezetekkel, utal egyben a szövetség mai teendőire is dr. Samu Antal, amikor azt hangsúlyozza, a magángyógyszertárak működési feltételeinek javítása a feladatok között, értelemszerűen, előresorolódik a kiszámítható gazdasági, szakmai, jogi környezet megteremtése mellé. Ennek eleme a gyógyszerpiac többi szereplőjével, a gyártók, nagykereskedők szervezeteivel való érdekazonosság, a harmonikus szakmai és gazdasági együttműködés.
– Napjainkban folyamatosan módosul a gyógyszerész szerepe a lakosság ellátásában, ezzel a közvélemény is tisztában van. Szakemberként, belülről, hogyan látja és értékeli a patikusoknak a gyógyítási folyamatba való bekapcsolódását, az elvárásokat, a lehetőséget?
– Mivel egyértelmű célunk, hogy tevékenységünkkel javítsuk a hozzánk fordulók, a betegek életminőségét, tágítanunk kell a patikus szerepkörét. Nem egyszerűen egy speciális termékpalettát kínáló bolt szakképzett kiszolgálói, hanem gyógyszerterápiás tanácsadók kívánunk lenni. Miközben a betegorientált gyógyszerészet elterjesztésének javítása a cél, emelnünk kell a gyógyszerészet társadalmi presztízsét, a szakmai szolgáltatás szintjét is.
Ennek érdekében igyekszünk növelni, javítani a tagság tájékozottságát, felkészültségét, mert csak így várható el a szolgáltatás, pontosabban a gyógyszerészeti ellátás minőségének változása. Érthető, hogy minden egyén szeretne többet megtudni a betegségéhez kapcsolódó teendőiről, sokszor magáról a betegségről is. Gyakran hallani a betegektől, hogy krónikus panaszukkal kapcsolatosan sok kérdés fogalmazódik meg bennük, ám amikor bekerülnek a rendelőbe, már nem merik, vagy – a várakozók számára gondolva – már nem akarják feltenni. A következő lépcsőben tehát már csak a patikában adódik alkalom a kérdezésre.
– Az egyén egészségtudatosságát, a felvilágosítás, a tájékozottság, a beavatottság igénylését fontosnak tartó egészségügyi propaganda szorgalmazza is napjainkban, hogy „forduljon orvosához!”, „kérdezze meg gyógyszerészét!”. Igen ám, de felmerülhetnek szabályozási, etikai kérdések evvel kapcsolatban: meddig, milyen mélységig mehet el a patikus a tájékoztatásban, amikor még nem az orvos helyett válaszol?
– A gyógyszerésznek felvilágosítási kötelezettsége van a felírt szerre vonatkozóan is, de különösen fennáll ez a vény nélkül kaphatók esetén. Ilyenkor ugyanis a patikus az első szakember, akihez – többnyire viszonylag egyszerű bajával, de súlyosabb gond esetén is – bizalommal fordulhat a magát gyógyítani kívánó egyén. Aztán, hogy ebben az öngyógyítási folyamatban, a segítségnyújtásban meddig mehet el a patikus? Hol az a határ, amin átlépve már esetleg belesodródhat abba a hibába, hogy úgy hangzik, mintha diagnózist mondana, hogy megállapít valamit, amit csak orvos mondhatna, ráadásul csak műszeres vagy laboratóriumi vizsgálat alapján? Nos, erre ugyanazt tudom mondani gyógyszertárban dolgozó szakember magánvéleményeként, mint a szövetség hivatalos álláspontjaként: a kompetenciahatárokat mindig szigorúan be kell tartania a patikusnak! Tudnia kell, mivel kapcsolatban mit mondhat, de legfőképpen tudnia kell kérdezni. Legyen szó akár egyszerű fejfájásról, ki kell deríteni, milyen jellegűek a tünetek, hol lokalizálódik, hová sugárzik ki, gyakori-e a jelenség, mióta áll fenn a panasz. Mindez fontos lehet, nem véletlen, hogy a továbbképzéseken tanítjuk kérdezni (is) a kollégákat. És legfőképpen azt az üzenetet juttatjuk el hozzájuk – mondja a MOSZ alelnöke –, hogy minden gyanújel esetén ismételjék meg a jó tanácsot: „mielőbb forduljon orvoshoz!”.
– Általában milyen kérdéseket hallani leginkább a patikákban? Felteszem, a továbbképzésekre való felkészüléskor össze szokták gyűjteni a gyakori kérdéseket.
– A rossz közérzet, a fejfájás, a bőrpanaszok kezelésére, elmulasztására, a fájdalom-, illetve lázcsillapításra vonatkozó segítségkérés mellett érdeklődnek a hűléses megbetegedésekre javasolt szerek (a köptetők) iránt, az emésztési panaszok enyhítésére szolgáló készítmények (antacidok) mibenlétéről. Kérdezik, milyen vitamint, melyik táplálék-kiegészítőt vegyék. Ami pedig a vényköteles gyógyszereket illeti, leginkább a jelentős betegpopulációt érintő területekkel, mint például a cukorbetegséggel, a magas vérnyomással, a magas vérzsír-szinttel kapcsolatos az érdeklődés – ez utóbbinál gyakran fordul elő, hogy magát a fogalmat (diszlipidémia) is meg kell magyarázni. A felsorolással pedig már rá is tértünk arra az újszerű tevékenységre, ami egyre több patikában folyik napjainkban. Nevezetesen az egyes népbetegségekkel kapcsolatos megelőző tevékenységre, a sajátos gyógyszertári gondozásra.
– Hogyan léphet be a gyógyszerész a krónikus betegségek gyógyítási folyamatába?
– A cukorbetegségre vonatkozó patikai szűrést „Egy csepp figyelem” mottóval, az azonos nevű alapítvánnyal együttműködve 2005-ben kezdtük, akkor 55 patika vett részt a mozgalomban, ma már országosan több mint 600 csatlakozott a programhoz. Igaz, a vércukorszint-mérés eredményének itt önmagában nincs diagnosztikus értéke, de az eltérést megállapítva a gyógyszertári dolgozó felhívhatja a figyelmet az esetleges problémára, és ennek alapján orvoshoz irányítja a már vagy még csak potenciálisan érintett egyént – sok esetben mondhatni, a már beteget!
Az elért sikerek alapján a gyógyszertári gondozást tovább kívánja fejleszteni a szakma. A diabétesz után, a magasvérnyomás-betegség (hipertónia), az úgynevezett metabolikus szindróma (ide tartozik az úgynevezett halálos négyes-fogat további két eleme: a magas koleszterinszint, az elhízás), az asztma, az allergia, a COPD (a légutak elzáródásával járó krónikus betegség) mellett az onkológia területére: a daganatokkal kapcsolatos kérdésekre és válaszokra kívánnak fókuszálni a patikusok.
Az újabb feladatokra fel is kell készülni – például a metabolikus szindróma program végzéséhez sikeres szakirányú továbbképzés szükséges. A szakmai protokoll egyértelművé teszi: minél előbb megy orvoshoz az érintett, annál sikeresebben lehet fellépni krónikus betegsége karbantartásáért. Mind a vérnyomás, mind a magas vérzsírszint mérésében 400 patika vesz részt.
Újabb és újabb témákat állítanak a figyelem középpontjába, és komoly szakmai kihívásnak tekintik az e témakörökkel kapcsolatban felvilágosítani a lakosságot. Mindez egybevág mindazzal, amire a küldetésre vonatkozó (missziós) alapelvek ismertetésekor utaltunk. A patikusok újabb területeken akarnak aktívabbak lenni a lakosság gyógyszerészi gondozásában. Miközben a patikus alaptevékenységét végzi, megmagyarázva, hogyan kell szedni az adott gyógyszert, részt kíván venni az adherencia, azaz a gyógyszer helyes alkalmazásának javításában. A szakmai körökben köztudott, hogy például a hipertóniások fele nem az orvosi tanácsnak, a felírtaknak megfelelően szedi gyógyszerét. Mondhatni mindennapos tapasztalat, hogy sok beteg – miután egyáltalán eljutott odáig, hogy rendszeresen mérje vérnyomását –, ha jónak ítéli a mért értéket, azonnal leáll a gyógyszerszedéssel. Nem érti meg, hogy attól jó, mert bevette az adott kombinációt, ha viszont megváltoztatja hozzáállását, azonnal fel fog borulni a kényes egyensúly, és ismét magasak lesznek a vérnyomás-értékei.
Hazai felmérések szerint e betegcsoportban 30–50% között mozog az orvosi előírás be nem tartása (az alkalmazkodás hiánya, idegen szóval a non-compliance). A MOSZ alelnöke tud még ennél is riasztóbb adatot: a csontritkulásos betegek körében csaknem 90 százalékos a non-compliance. Az oszteoporózis ugyanis nem fáj, hosszú évekig – az első csonttörésekig – semmiféle jelzés nincs! Mindezekre tekintettel sok területen szükséges aktívnak lenni. Már csak azért is, mert tapasztalataink szerint a társadalomnak igénye van a segítségünkre – összegzi a szakmai szervezet alelnöke.
– A napokban (2008. szeptember 1-jén) kezdődött a patikusoknak – a Magyar Hypertonia Társasággal egyeztetett – új feladatsora, az említett metabolikus szindróma program. A Magyar Gyógyszerésztudományi Társasággal és a Magyar Gyógyszerészi Kamarával karöltve a Szív- és Érrendszeri Nemzeti Program célkitűzéseit szem előtt tartva kívánnak továbblépni. A vérnyomás-, a koleszterinszint- mellett trigliceridmérést is végeznek. Mivel az Egészségügyi Világszervezet is betegségnek tekinti az elhízást, a gyógyszerészek feladatuknak érzik az obezitás következményeiről, szövődményeiről szóló felvilágosítást. Furcsa helyzet, hogy a gondozási program 2005. november 14. óta ideiglenes engedéllyel működik. Igaz, a tiszti főorvos mindig meghosszabbítja, ám a helyes megoldás egy rendeleti szintű rendezés volna – véli dr. Samu Antal.
– Felmerül a kérdés, milyen eszközöket alkalmaznak a szűrésben, ki finanszírozza a plusztevékenységet, illetve „emberileg”, azaz idővel, türelemmel hogyan fogják tudni ellátni a megszaporodott feladatokat?
– Éppen a patikaliberalizáció következtében előállt versenyhelyzet szorítja rá a kollégákat erre a pluszszolgáltatásra. Tény, hogy a jó szolgáltatásnak mindenképpen van – haszonnal kecsegtető – járulékos hatása. Valószínűleg arra mozog nálunk is a piac, hogy a szűrésért a biztosítónak fel fognak számolni költséget, hiszen neki is érdeke, hogy a beteg minél előbb orvos elé jusson. A kormány is érdekelt ebben, hiszen a költséghatékony gyógyszerelés megvalósítását szolgálják az említett programok. Tény, az orvosi szakma eleinte nem egyöntetűen támogatta a patikai szűrővizsgálatokat, mára nyilvánvaló, minden aggodalmuk megalapozatlan volt. Hiszen nem olyan irányban hatott, hogy elterelte volna a betegeket, sőt még többen kerültek a betegség korai szakaszában az orvosi gondozásba. Hogy erre mekkora szükség van, elég, ha például a diabetológus szakemberek véleményére utalunk, akik szerint legalább annyi a még nem diagnosztizált cukorbeteg, mint amennyit már gondozásba vettek. Érdemben a legtöbb népegészségügyi program anyagi támogatása még nem is indult meg, egyelőre csak verbális kezdeményezések zajlanak – véli a szakmai szervezet alelnöke.
– A tanács kikérésében nem gátolja-e a beteget az, hogy személyes kérdését a többi vásárló jelenlétében esetleg nem tudja, nem akarja feltenni? Magyarul, megteremthető-e az intimitás kellő légköre a patikában?
– Régi tapasztalat, hogy általában szeretnek kérdezni a patikában a betegek. Hagyománya van annak, hogy a beteg érdeklődik a betegségéről, a felírt gyógyszerekről. Igénye van rá, s a válaszból profitál maga az érintett, de ha távlatosan tekintek a jelenségre, profitál belőle akár a kormányzat is, hiszen így válik eredményesebbé, hatékonynyabbá a gyógyszerszedés.
Amikor a pályát kezdtem, még előfordult, hogy a főnököm arra figyelmeztetett, nem válaszolhatok a betegnek, mert több okból is kaphatta adott gyógyszerét, s lehet, az orvos nem feltétlenül a valódi magyarázatot adta, vagy más indikációból írta fel, mint amire én gondolok. Nem fordulhat elő, hogy a patikus felvilágosítása nyomán esetleg mást tud meg a beteg, mint ami az állapota, vagy mint amire orvosa gondolt.
Jogos a kérdés, tapasztaljuk is a patikákban, hogy sok olyan téma van, amit négyszemközt szeretne az egyén megbeszélni a szakemberrel. A felvetés, hogy hol és hogyan kérdezzen, remélhetőleg meg fog oldódni. Ugyanis a 2009. január elsejétől érvényes követelmény szerint minden patikának rendelkeznie kell úgynevezett konzultációs területtel. Azt ugyan nem írja elő az ÁNTSZ, hogy ez önálló helyiség legyen (mert nem is tartathatná be, és valószínűleg nem is szankcionálhatná), vagy csak egy „intim”-sarok, de tény, hogy napjaink kihívása ezen igény kielégítése.
– Van adat arra vonatkozóan, hogy általában a lakóhelyükhöz legközelebb eső patikába járnak az emberek? Mondhatjuk azt, hogy létezik családi gyógyszerész?
– A kamara ezzel kapcsolatosan készített felmérése alapján azt lehet mondani, a lakosság 65–70 százaléka szeret ugyanabba a patikába visszajárni. Talán elsősorban kényelmi szempontok vezetik, vagy az, hogy igényli a megszokott szakember támogató megjegyzéseit, tanácsait. Ideális helyzetet az jelentene, ha tartósan állandó partnerei volnának egymásnak, mert akkor figyelemmel lehetne követni a beteg gyógyszerelése mellett gyógyszerszedési szokásait, a szerek fogyását, újraíratási gyakorlatát. Ha létezne regiszter a betegről, azonnal kiszűrhető volna, ha esetleg azonos hatóanyagokat párhuzamosan szed. Akkor ki lehetne védeni az ártó interakciókat. Most csak arra van lehetőség, hogy amennyiben azonos időben vált ki két olyan gyógyszert, aminek összetevői között káros kölcsönhatás fordulhat elő, már a számítógép figyelmezteti a patikust. Ha nem egyszerre adja át a vényeket, még ha ugyanoda jár is, akkor sincs mód figyelmeztetni a veszélyekre. Megoldást jelenthetne, ha akár 3 hónapra visszamenőleg megvolnának a komputerben az adatok, véli dr. Samu Antal. Amúgy, teszi hozzá, olyan programot kell vállalnia a patikusnak, amilyenre a társadalomnak igénye van. Az Egyesült Államokban a gyógyszeres terápia-menedzsment része az, hogy a patikus figyeli a beteg gyógyszerelését. Az USA-ban a biztosító térítést is fizet érte.
– A gyógyszertári gondozásban részt vevő patikákat felülről szervezve vonták be a programba, vagy a patikusok maguk jelentkeznek a részvételre?
– Egyéni jelentkezésekről van szó. A program viszont nemzetközi indításra épül. Az Egészségügyi Világszervezet csaknem két évtizede kezdeményezte, hogy a gyógyszerészek közvetlenebbül vegyenek részt a betegek ellátásában, gondozásában. E célból alakult meg a patikusok EuroPharm Forum elnevezésű szervezete 1992-ben. A fórumhoz jelenleg 29 európai országból 38 szakmai tagszervezet tartozik. A magyar szakemberek több mint 10 éve vesznek részt a munkában, az elnökség tagjaként is.
– Mi a véleménye arról a javaslatról, illetve elvárásról, hogy a felírt gyógyszer csoportjába tartozó, azonos hatóanyagú készítmények közül a patikus a legolcsóbb gyógyszert adja ki?
– Elviekben a generikus program céljaival egyet lehet érteni, eredményes volna, ha orvos és gyógyszerész között együttműködést lehetne kialakítani. Olyan országokban, ahol a generikus program jól működik, a patikusokat jobban bevonták a gyógyítás folyamatába.
Nem lehet véletlen, hogy például az USA-ban – ahol amúgy nagyon magas a gyógyszerköltség – az orvosok gyakran nem névvel jelölt gyógyszert, hanem hatóanyagot írnak fel a vényre. Ott a beteget többnyire jól ismerő gyógyszerész dönti el a patikában – sokféle szempontot mérlegelve –, hogy milyen gyógyszert ad oda a betegnek. Az is igaz, hogy ehhez a helyzethez elengedhetetlenül szükséges az is, hogy, ugyanúgy, mint az USA-ban, a minőségi gyógyszeralkalmazás elősegítésére egy klinikai orientáltságú képzés valósuljon meg. Egyetemi képzettsége, tanulmányai alapján némi klinikai tapasztalata is van az amerikai gyógyszerésznek. Hazánkban is kívánatos volna ez a többlettudás – jegyzi meg dr. Samu Antal, de az alapkérdésre visszatérve mégis leszögezi, a hazai körülmények között szakmailag nem ért egyet avval a törekvéssel, hogy minden helyzetben a legolcsóbb hatóanyagot kell adni. Sokszor ugyanis végül az lesz a drágább.
– Gyógyszerészetileg ugyanis alátámasztható, igazolható – mondja a MOSZ alelnöke –, hogy az azonos hatóanyagok nem teljesen helyettesíthetők. A gyógyszer-technológiai eltérések miatt gyakran még két – azonos célra kifejlesztett – generikus szer között is létezik különbség, például a mellékhatás-profil tekintetében. Közismert tény, hogy számtalan beteg nem csak orvosához, hanem gyógyszerészéhez is kötődik. Gyógyszeréről semmi mást nem tud, csak hogy rózsaszín és téglalap alakú, mégsem hajlandó másra cserélni, miközben az is lehet, csak placebóhatással magyarázható elégedettsége.
– Gyógyszerészként és szakmai szervezeti vezetőként mi a véleménye a gyógyszer-liberalizációról, illetve a patikaszerek gyakori árváltozásáról?
– A gyógyszerészetnek mind gazdasági, mind működtetési szempontból kiszámítható közegben, kiszámíthatóan kell működnie. Adott legyen a megfelelő bevétel, s a működés nyújtson biztonságos egzisztenciát a szolgáltatónak. Ezt a helyzetet védeni kell, mondja dr. Samu Antal. Tapasztaljuk, hogy a gyógyszerek árváltozása, és mindennek a következménye a patikában csapódik le. A beteg, érthető okokból, főként azt veszi észre, ha többet kell fizetnie. Ráadásul sokan úgy gondolják, a patikus tehet arról, ha történetesen valaminek magasabb az ára, miközben az emelésben a gyógyszerész vétlen. Egyéb panaszra pedig az adminisztráció nyűge adhat okot, a papírmunka, a többi egészségügyi szakmához hasonlóan, nálunk is plusz megterhelésként jelentkezik. A TB-elszámolás, a vényellenőrzés, a gazdasági vállalkozáshoz köthető irodai munka mellett a gyógyszerészi gondozás is megköveteli, hogy feljegyzések készüljenek.
– A gyógyszerészek panaszai között gyakran hangzik el – bűvszóként – az árrés mint fogalom.
– Igen, fontos fogalom, e különleges termékkel kapcsolatban is. A gyógyszerek termelői árára rátevődik a marketing, az árrés (nagy- és kiskereskedelmi), a bérköltség. Miközben a kereskedelmi árrés fix, a termelői ár változhat. A fix, megszabott árrés okozza általában a problémát. Amikor egy igen drága gyógyszernél (egyre több ilyen van) a beteg például bankkártyával fizet, annak a – patikust terhelő – használati díja olykor magasabb, mint amennyi az árrése. Így aztán előfordulhat, hogy egyes patikusok nem szívesen tartanak drága gyógyszert, hiszen benne áll a pénze, viszont haszna nincsen rajta.
A gyógyszerészeti szakma várja, hogy a 2007 negyedik negyedévére ígért 3 milliárdos összeget megkapja az egészségügyi kormányzattól. Jó lenne a vénykezelési díjat is forintosítani. Ráadásul ennek megoldását már 8–10 éve fölvetette a szakma. Arra is volt már példa, hogy a szakma és a kormányzat közösen eljutott egyféle megoldásig, ám a pénzügyminisztérium közbelépésére a megállapodás nem realizálódott – ismerteti a MOSZ alelnöke a költségekre és a haszonra vonatkozó általános patikuspanaszok hátterét.
– Ami a gyógyszertári láncokról pro és kontra elmondható: 50 patika bezárt, miközben több mint 300 nyílt. Kérdés, vajon mikor áll be a piaci egyensúlyhelyzet. Az ellátás biztonsága érdekében védeni kellene a piacot. Forrást kellene teremteni ehhez.
Ami viszont a láncokat illeti, szerinte a piacnak kellene kitermelnie magából a láncokat. Az EU-ban számtalan helyen nem ragaszkodnak a patikák szakmai tulajdonlású vezetéséhez, ugyanakkor elvárás, hogy lehetőleg kellő tulajdoni hányad birtokában tudjanak szakmai szempontokat is érvényesíteni a működtetésben. Személy szerint viszont a MOSZ alelnöke úgy gondolja, a jelenlegi láncokkal szemben csak szakmai irányítású láncok kiépítésével lehet hatékonyan fellépni, védekezni. Gazdaságilag ugyanis az egyes gyógyszertárak kevésbé jól tudnak működni. Példaként említi a Gyöngy patikák rendszerét, amely virtuális láncként működik. A legjobb az volna, ha a szakma építkezne úgy, hogy biztosítsa mindenütt a szakmai irányítást, a gazdasági vezetést. Németországban is létezik a gyógyszerészek kezében lévő hálózat. Hazánkban e téren még nem tudtak érdemben lépni, ez a kérdés, a tisztségviselők szándéka szerint is, az országos szakmai kongresszus egyik témája lesz.
– A patikában mennyire jelenik meg a gyógyszerhamisítás jelensége?
– Nálunk még nem tekinthető jelentős mértékűnek a fertőzöttség – véli dr. Samu Antal, a MOSZ alelnöke –, például azért sem, mert még országosan nem terjedt el annyira az internet-használat, mint több más országban. Ezért egyelőre hazánkban nincs mód gyógyszert olyan arányban interneten rendelni – bár tény, s erre kollégák a legutóbbi konferencián saját eset ismertetésével példával szolgáltak, elvileg és gyakorlatilag bármilyen gyógyszerhez hozzá lehet jutnia annak, aki csak egy kicsit is akarja. A parallel import révén a fejletlenebb régiókból be lehet szerezni hatóanyagot és extraprofi ttal tovább lehet adni. Az illegális forgalmazók bizonytalan, illetve nagyon is kétes körülmények között előállított tablettákat forgalmaznak. A biztonsági fékeket jókor és jobban kell behúzni, az alacsony fertőzöttségi szint tartására napjainkban több reményt ad, hogy a különféle hatóságok (vám, gyógyszergyártók) nemzeti bizottság szervezésével kívánnak szigorúbban fellépni a hamisítás ellen. A gyártók, a nagykereskedők és a patikusok között is komoly együttműködésre van szükség, hogy idejekorán elejét vegyék a hamis szerek illegális forgalmazásának – zárta le a beszélgetést dr. Samu Antal, a MOSZ alelnöke.
Székely Krisztina
Az Innovatív Gyógyszergyártók Egyesületének elnöke
Tisztségére és az iparból szerzett tapasztalataira gondolva, először is azt a kérdést tettük fel az IGY elnökének – ami az olvasót is bizonyára erősen foglalkoztatja –, miért szükséges, és mivel magyarázható a gyártók azon törekvése, hogy folyamatosan megpróbálják megújítani termékpalettájukat. Továbbá azt is megkérdeztük, hogy az új gyógyszerek mennyiben jelentenek új esélyt?
– Mivel napjainkban is sok a megoldatlan betegség, az olyan kór, amit sem gyógyítani, sem szinten tartani nem lehet a jelenleg rendelkezésre álló gyógyszerekkel (vagy legalábbis az elért eredmények nem kielégítők), a kutatóknak, a gyártóknak folyamatosan dolgozniuk kell, hogy újabb és újabb hatóanyagok kerüljenek portfoliójukba.
Példaként a népegészségügyi jelentőségű kórokra: a rosszindulatú daganatok, a szív- és érrendszert érintő betegségek gyógyítása, ellátása területén mutatkozó igényekre érdemes elsőként utalni. Sok a megoldatlan kérdés: az oki terápia helyett csak tüneti kezelés létezik még az olyan sokakat érintő megbetegedés terén is, mint amilyen a magas vérnyomás.
Említhetjük egyes genetikai eredetű, keveseket érintő, ritka betegségek ellátását, és a világméretekben gondot okozó – a jelenlegi antibiotikumokra nem reagáló – trópusi fertőzéseket, illetve megemlíthetők a beváltnak gondolt hatóanyagokra rezisztens kórházi fertőzések.
Mindezek mellett az egészségügyi szakemberek egyre nagyobb fenyegetésnek érzik a korábban kiirtottnak vélt, ám napjainkban egyre agresszívebben visszatérő betegségeket, mint amilyen a tébécé. A világ egyre több térségében bukkannak fel a kezelhetetlennek tűnő, vagy csak nehezen kezelhető, a többféle gyógyszernek is ellenálló, terápia (multidrog)-rezisztens tuberkulózis-törzsek.
A jelenség hátterében meghúzódó ok lehet egyfelől, hogy néhol a terápiát nem megfelelő gyógyszerrel folytatják, másfelől nem az orvosi előírást követően vagy nem kellő ideig szedik a betegek a gyógyszereket.
Egyre több terápiás területen merül fel az újabb – a genomnak megfelelő – gyógyszerek kifejlesztésének igénye. Ma már létezik a személyre szabott antitest, de természetesen óriási kérdés a jövőre nézve is, hogy valaha lehet-e lakossági szinten alkalmazni. Az új hatóanyagok előállítása ugyanis rendkívül drága, és igen hosszadalmas.
– Milyen feszültséget okoz a gyógyszergyártók számára, hogy a tudomány egyre többet tud, ám a gazdaság nem engedheti meg magának – még a legfejlettebb országokban sem –, hogy mindenben kövesse a lehetőségeket, és késlekedés nélkül beemelje a lakossági szintű ellátásba a legújabb innovatív szereket?
– A gyógyszergyártás előtt egyre nagyobbak a kihívások, ám, az újabb és újabb tudományos eredmények felhasználásával, a megoldások egyre drágábbak. Szakértők ma már 800 millió dollár fölé, olykor akár egymilliárd dollárra teszik azt az összeget, amibe egy új molekula piacra juttatása kerül. Az időtáv sem rövidül, a folyamatot átlagosan egy évtizedben mérik.
Ami a napi helyzetet jól jellemzi, az utóbbi 1-2 évben igazi nagy „mérföldkő” gyógyszer nemigen került forgalomba népegészségügyi szinten jelentős betegségek gyógyítására. Inkább a ritka (úgynevezett niche) betegségek speciális gyógyszerelésénél sikerült nagy eredményeket elérni – ezek „kifinomult” szerek, amelyeknek kutatása, előállítása sokkal drágább, mint például egy régebbi ACE-gátló vérnyomáscsökkentőé volt.
Mindebből következhet az is, hogy az ellátással szemben nő az elvárás, egyben növekszik a feszültség is, hiszen a beteg tudomására jut, hogy elvileg létezik már új szer betegsége gyógyítására, ám számára az mégsem érhető el…
A lakosság számára érdemes világossá tenni, hogy a gyógyszer: egy új innovatív szer árában értelemszerűen tükröződik az aktuális kutatás ára, sőt benne kell legyen a jövőbeni kutatás költsége is. Érdemes ismételten hangsúlyozni, a gyógyszeripari fejlesztés eredményeként olyan termék születik, amelynek magának kell kitermelnie a forrásokat a későbbi kutatásokhoz is. Messzire vezet, és a laikus nehezen érti meg, bár tény, hogy az árak képzésébe a marketing költségei mellett a nagyobb részt jelentő kutatási költség is bekerül. Emellett, ha nincs kutatás, számtalan kiszolgáló, beszállító, a háttér megteremtéséért felelős cég tönkremegy, s ez végső soron ellehetetleníti a későbbi kutatást.
– Egyre többet hallani a gyógyszerhamisításról. Úgy tűnik, mintha iparággá fejlődne – a híradásokat figyelve, világszerte terjedő üzletnek látszik. Mit lehet tenni az illegális kereskedelem ellen? Van-e arról tudomása, hogy hamisítók buknak le nálunk?
– Magyarországon általában forgalmazók (dílerek) lebukásáról hallani, de a legutóbbi időkig sem a hatóság hozzáállása, sem pedig a jogszabályi háttér nem volt alkalmas arra, hogy példás büntetés születhetett volna. Megoldás az új kormányprogram szellemében történő változásoktól, a remélhetően súlyosabb szankciótól, a következetes felderítéstől várható. A gyógyszerek és élelmiszerek hamisításának, illegális kereskedelmének felszámolására felállt a Hamisítás Elleni Nemzeti Testület (HENT), ennek az IGY elnökeként én is tagja vagyok. A HENT létezése lehetőséget termet arra, hogy hazánkban sikerrel lehessen felvenni a küzdelmet a hamis gyógyszerek elterjedésével szemben.
A közelmúltban megállapodást kötöttünk a Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnokságával, ezek után a gyártók, a forgalmazók, a hatóságok, az ellenőrző szervezetek könnyebben tudnak sikerrel fellépni a gyógyszerhamisítás (hamisítók) ellen. Az együttműködés nyomán a VPOP 24 órán át fogadja a bejelentéseket, és számít az Egyesület tagvállalatainak szakértelmére. A VPOP-val kötött megállapodásnak az is része, hogy tanfolyamot tartunk a vámos szakembereknek. Ha kételyük támad a határon feltartóztatott küldemény jellegéről, tudjanak róla, hogy a „Dr. Info” vonalon vagy az OGYI honlapján utánanézhetnek, sőt a gyártótól is megkérdezhetik, adott hatóanyag engedélyezett gyógyszer-e, illetve milyen néven jöhet be az országba.
A hamisítás a szellemi tulajdon bitorlása – gazdasági és erkölcsi kárt okoz a gyártónak (hiszen egyrészt nem az ő termékét veszik meg, másrészt valami roszszabb minőségű terméket tulajdonítanak neki), de gyógyszer és élelmiszer esetében, ami ennél is fontosabb: veszélyt jelent a lakosság egészségére.
A megállapodás tehát a gyógyszerfogyasztás biztonságát szolgálja. A hamisítás megfékezését, az ellene való harc sikerét, a megoldást a hazai törvények szigorítása mellett a közvélemény felvilágosításában látják a szakértők. A fogyasztók – különösen a fiatalok és az idősek – számára célszerű információs és oktatási programokat kidolgozni. Népszerűsíteni kell a tudatos értékválasztáson (gondos mérlegelés, felelős döntés) alapuló fogyasztói magatartást.
A szervezet tevékenységének lényege, elérni, hogy csak ellenőrzött forrásból vásároljon a lakosság, hogy kiszoruljanak a hamis vagy illegális termékek mind a gyógyszerek, mind az élelmiszerek fogyasztása terén. Ez csak úgy lehetséges, ha nyíltan tájékoztatják a lakosságot az illegális (bűnös) forgalmazás módszereiről, formáiról, következményeiről, veszélyességéről, az egészséget, sőt olykor az életet fenyegető voltáról.
– Az Egészségügyi Világszervezet az igazi veszélyt abban látja, hogy a hamis készítményekben vagy nincs semmi a hatásos gyógyszerből, vagy kiszámíthatatlanul kevés, illetve esetleg veszélyesen sok hatóanyagot tartalmaznak. A WHO adatai szerint a különböző országokban eladott patikaszereknek mintegy tíz százaléka hamisítvány. Az IGY elnökeként mi a véleménye erről az arányról?
– Nemzetközi átlagban egyáltalán nem tekinthető túlzottnak a 10%. A hamis gyógyszerek aránya a fejlődő országokban akár 50 százaléknál is több lehet. Európában 10–15%, Magyarországon 2–5% közé tehető, most van itt tehát a legjobb pillanat, hogy hatékonyan lehessen fellépni a problémával szemben. Ezen az elterjedési szinten még üldözéssel: szigorodó ellenőrzéssel, jogszabályi szankciókkal eredményt lehet elérni. Ha meg lehet győzni a beteget arról, hogy gyógyszert csak a hivatalos engedéllyel rendelkező helyről vásároljon, mert ott biztosan jó minőségű, valódi terméket kap, van mód megakadályozni, hogy hamis készítmény kerüljön be a hivatalos ellátó láncba. Tudni kell, nincs olcsó forrás, nem fordulhat elő, hogy a piaci árus legális raktárból szerezte be a gyógyszert, mert a gyártók, a kereskedők raktárainak őrzése hibátlan, mert minden egyes doboz útja pontosan nyomon követhető.
Az élelmiszer lehet rossz minőségű, vagy már lejárt, romlott. A hamisított gyógyszer azzal okozhat kárt, hogy nincs benne hatóanyag, vagy károsító (toxikus) anyag van benne – arra is akad példa, hogy „beetetés”, rászoktatás céljából kábítószert kevernek bele.
– Milyen eszközök állnak az Európai Unió testületei rendelkezésére? Újabban sokat lehet olvasni a gyógyszer-átcsomagolás tiltásáról.
– Egyelőre ez még csak terv, de a gyártók nagy várakozással tekintenek a megvalósítására. Átcsomagolás közben ugyanis történhet véletlenszerű, emberi hibából: tévesztésből származó károkozás, azonban akár tudatos lépés is lehet, amikor szándékosan kevernek hamisat a valódi termékek közé.
Az Unió, felismerve a veszélyt, hogy Nyugat-Európában nő a piacon a hamis gyógyszerkészítmények aránya, olyan direktívát akar elfogadni, amely megszünteti az átcsomagolásból származó hamisítás lehetőségét. Dolgoznak a párhuzamos kereskedelem szabályozásának szigorításán. Ennek egyik módja, hogy egyik uniós országból a másikba szállítás során nem szabad az eredeti csomagolást megbontani. Minden kezdeményezés elé várakozással tekintünk, amitől a lakosság gyógyszerrel való ellátásának nagyobb biztonsága várható.
Fazekas Erzsébet egészségügyi szakújságíró
