Cukorbetegség és gyermekvállalás
A terhesség tervezésekor kell elkezdeni a gondozást
A Magyar Diabetes Társaság Diabétesszel Társuló Terhességgel Foglalkozó Munkacsoportjának vezetője prof. dr. Tabák Gy. Ádám, a Semmelweis Egyetem Belgyógyászati és Onkológiai Klinika diabetológiai szakrendelésének vezetője. A professzor több mint 20 éve foglalkozik cukorbeteg kismamákkal.
Ezen a néven az MDT munkacsoportja 2008 óta működik, de a cukorbeteg terhes anyák speciális, intenzív gondozásának jelentőségét hazánkban már évtizedekkel ezelőtt felismerték, és a ’60-as évektől számos orvos foglalkozott a diabéteszes nők terhesség alatti gondozásával.

A diabéteszes terhesség hazai ellátásában jelentős előrelépést hozott a budapesti interdiszciplináris munkacsoport megalakulása az 1970-es években, amely a cukorbeteg terhesek és újszülöttjeik korszerű, magas szintű ellátását tűzte ki célul. Létrejötte a Magyar Imre professzor irányítása alatt működő budapesti I. Belklinika diabetológiai munkacsoportja vezetőjének, Tamás Gyula professzornak volt köszönhető.
Cukorbetegek terhessége
– Az interdiszciplináris vagy multidiszciplináris kifejezés ezen a területen nagyon fontos.
– Az 1-es, esetleg 2-es típusú cukorbeteg kismamák és gyermekeik kockázatainak csökkentése érdekében együtt kell dolgoznia a belgyógyásznak, szülészorvosnak, pszichológusnak, diabetológusnak, edukátornak, dietetikusnak, valamint szemésznek, nefrológusnak. Ha bármelyik láncszem kimarad, növekszik a terhességi kockázat mértéke. Az MDT honlapján megtalálható az országban működő terhességi központok listája, s elmondhatom, hogy relatíve nagy hazánk lefedettsége ezen a területen.
– Több évtizede a diabéteszes kismamákat inkább lebeszélték a gyermekvállalásról, ma már természetes, hogy ők is anyává válhatnak.
– 1989-ben a St. Vincent-i nyilatkozatban fogalmazta meg a WHO és a Nemzetközi Diabetes Szövetség a cukorbetegek ellátásának általános normáit. Ebben az szerepel, hogy a cukorbeteg kismamák esetében a terhesség végkimenetele ugyanolyan legyen, mint nem cukorbeteg kismamák esetében. Bár sem hazánkban, sem nemzetközileg nem sikerült ezt a célt elérni, a diabéteszes és a nem cukorbeteg kismamák szülési kockázata közti különbség csökkent az elmúlt évtizedekben, illetve egyes centrumokban el is tűnt. Természetesen egyetlen tragédia is túl sok.
– Tehát feladat van még bőven.
– Célul tűztük ki, hogy a terhességi centrumok akkreditációja a helyére kerüljön. A terhesség előtt felismert cukorbetegség ellátása csak centrumokban lehetséges. Ugyanakkor, a terhességi cukorbetegek nagy része nem igényel inzulinkezelést, és az ő esetükben nem feltétlenül szükséges a speciális centrumban történő ellátás. Ennek a rendszernek a pontosítása és gyakorlati megvalósítása azonban még sok munkát igényel.
Azt is el kell érnünk, hogy minden gyermeket tervező cukorbeteg fiatalasszonynak időben elkezdődjön a gondozása. A terhesség során az első pár hét meghatározó, ezért nem a teherbeeséskor, hanem a terhesség tervezésekor kell megkezdeni a gondozást. Ennek fontos része a felvilágosítás. A cukorbeteg nőknek tudniuk kell, hogy a terhesség felismerésekor azonnal jelentkezniük kell gondozáson, illetve például azt, hogy a terhesség észlelésekor folsav szedésére van szükség, mert ez megelőzi a baba esetleges központi idegrendszeri rendellenességét. A másik feladat, hogy a diabéteszes hölgyek olyan optimális anyagcserehelyzetben essenek teherbe, amelyben a lehető legkisebb a szövődmények kockázata. Tehát az ő esetükben a gyermekvállalásra való felkészülés ugyanolyan fontos, mint a terhesgondozás.
Terhességi cukorbetegség
– Terhességi diabéteszről akkor beszélünk, ha a várandósság során derül ki a cukorbetegség.
– A gesztációs diabétesz tulajdonképpen egy mozgó célpont, első leírása után ötven évvel sem tudjuk pontosan meghatározni. Abban mindenki egyetért, hogy olyan, kissé emelkedett vércukorértékeket jelent, amelyek növelik a terhességi kóros kimenetelt, az anyai és a magzati kockázatot mind a terhesség és a szülés alatt, mind az azt követő évtizedekben. Ugyanakkor nincsen olyan egyértelmű küszöbérték, ami felett ezek a kockázatok hirtelen megemelkednének. A kóros értékek meghatározásakor az is fontos, hogy milyen szövődményt tekintünk irányadónak. Például már kicsit magasabb anyai vércukorértékek esetén is az anya számára a későbbi cukorbeteggé válás esélye csaknem tízszeresére növekszik. Az egyik gyakran használt diagnosztikus rendszert 2013-ban fogadta el az Egészségügyi Világszervezet. Ez a magzati kockázathoz próbálja kötni a diagnózis vércukorértékeit. A diagnosztikus vércukorértékek eleinte egyre lejjebb mentek, egyre alacsonyabban húztuk meg a határt, most gyakran azon vitatkozunk: nem kellene-e feljebb emelnünk a gesztációs diabétesz határértékét?
Minden szűrésre használt módszer tökéletlen. Ha túl alacsonyra tesszük a küszöböt, egészségesre is rámondhatjuk, hogy diabéteszes, ezzel pszichés terhet rakunk a kismamára, befolyásoljuk a nőgyógyászt, aki emiatt esetleg könnyebben dönt a császármetszés mellett. Ellenben, ha túl magasra emeljük a határt, fennáll a veszélye, hogy nem szűrünk ki magas kockázattal rendelkező kismamát, így rontjuk a terhességi mutatókat.
– A gesztációs diabétesz kezelése, gondozása milyen színvonalú hazánkban?
– A diagnózissal indul a folyamat. Pár évvel ezelőtt úgy döntött a munkacsoport, hogy az angol mintát vesszük át, amely úgynevezett kétpontos cukorterhelés, 75 gramm glukóz elfogyasztása előtt és utána két órával ellenőrizzük az értéket. A világ sok helyén hárompontos terhelést végeznek, tehát egy óra múlva is ellenőrzik a vércukrot. Most gondolkodunk, hogy átlépjünk-e a másik diagnosztikai kritériumrendszerbe.
– A legfontosabb ilyenkor az életmódi kezelés, a diéta. Betartják ezt az érintettek?
– Általában komolyan veszik a kismamák az előírásokat, a gyermekükért mindent megtesznek. Önmagukért már kevesebbet, ez az akadozó utánkövetés során derül ki. Ennek az egész világon rossz az aránya. A szülést követő 8–12-dik héten kellene megtörténnie, de ilyenkor az édesanyák a babáikkal törődnek, nem önmagukkal, az érintettek 15–25 százaléka jön csak kontrollra. Pedig ezeknek az asszonyoknak a későbbi cukorbetegségre nagy az esélyük. A 35–40 körüli nők 2–3 százaléka veszélyeztetett diabéteszre, a gesztációs diabéteszes asszonyok között ez az arány 20–30 százalék.
Ezzel kapcsolatban felmerült, hogy az utánkövetés során nem feltétlenül szükséges a kényelmetlen és hosszadalmas terheléses vércukorvizsgálatot elvégezni. A HbA1c-vizsgálat is elegendő lehet ahhoz, hogy kiszűrjük, ha valakinek magas az érrendszeri betegségekre a kockázata.
Minden nap számít
– Minden terhességi cukorbeteget „megtalálnak”?
– Szeretjük szidni a magyar egészségügyet, én ezzel nem értek egyet. A betegek minden nehézség ellenére sokkal könnyebben eljutnak az orvosig, mint a nyugati országokban. De a terhesgondozás területén a folyamatok, az utak nincsenek precízen kidolgozva. Gyakran előfordul, hogy a kismama, sőt a háziorvos sem tudja, hova kell a betegnek mennie, ha magasabb a vércukra. Ha magánorvosi rendelőben végzik a terhesgondozást, szintén megakadhat a folyamat. Van olyan magánrendelő, amelynek saját diabetológusa van, de vannak olyanok, ahol azt javasolják az érintett kismamának, keressen diabetológust. Ilyenkor azonban nincsenek hetek a keresgélésre, minden nap számít.
– Mit üzen a gyermekre vágyó 1-es típusú cukorbeteg hölgyeknek?
– Mihamarabb keressenek olyan centrumot, ahol biztonságban lesznek, ahol komplex ellátást kapnak a multidiszciplináris csoporttól. A teherbeesésüket pedig úgy időzítsék, hogy optimális legyen a vércukorszintjük a szövődmények elkerülése érdekében.
– És mit üzen a gesztációs diabéteszeseknek?
– A terhességi cukorbetegséget általában akkor lehet elkerülni, ha a hölgy normális testsúllyal esik teherbe. Ha mégis megtörténik, mert normál testsúly esetén is előfordulhat, tartsák be az életmódi kezelés szabályait, a megfelelő diétát és a rendszeres mozgást. A szülés után pedig ne csak a babájukra, hanem önmagukra is figyeljenek, vegyenek részt az utánkövetésben a későbbi cukorbetegség elkerülése érdekében.

Herth Viktória