Beszélgetés a Pro Diabetologia életműdíjas dr. Gaál Zsolttal

Egy orvos nem csinál nyarat

Mi mindenre jó egy házasság? Különösen egy házastársi vita? Elindítja a férjet egy olyan szakmai úton, amelynek a végén Vörösmarty szavaival elmondhatja: „Ez jó mulatság, férfi munka volt!” Bár még nincs itt az út vége, akkor se, ha már odaítélték neki a Pro Diabetologia életműdíjat, amelyet a Magyar Diabetes Társaság 2026. évi kongresszusán vett át.

De kezdjük az elején! Gaál Zsolt a Debreceni Orvostudományi Egyetem elvégzésétől 2025-ig Nyíregyházán dolgozott. Egerben született, szeretett volna visszamenni, de ott a diploma átvételét követően nem volt állás. Amikor mehetett volna, akkorra már ő és a felesége is (akivel csoporttársak voltak az egyetemen) megszerették Nyíregyházát, így maradtak.

2001-ben ritkaság volt, ma része a gyakorlatnak

Mint minden párkapcsolatban, a Gaál családban is voltak, vannak időnként viták. Egy ilyen alkalommal a doktor úr sértődötten, vagy mérgesen, ki emlékszik már arra, kivonult a szobából. Fogott egy amerikai orvosi újságot. Ebben olvasott először a monogénes diabéteszről. Persze kellett megfelelő előképzettség, tájékozottság, hogy befogadja az újszerű gondolatot. Ez sok kollégájára nem volt jellemző akkoriban. Sokan legyintettek törekvéseire, mondván nincs jelentősége a dolognak.

– Nem török pálcát felettük, a fogalmat sem ismertük addig. Számomra ajándék, hogy elöl járhattam a téma megismerésében és megismertetésében.

Nem sokkal a cikk olvasása után felkereste a doktor urat egy fiatalasszony, és kiderült, hogy ő is, testvére is, szülei és gyermekeinek fele is diabéteszes. Ennél a családnál – a világirodalom legnépesebb monogénes diabéteszes családjánál – diagnosztizálta először a MODY-t dr. Gaál Zsolt. Mára pedig a Magyar Diabetes Társaság irányelvei között szerepel a monogénes diabétesz felismerésének, kezelésének menete.

– A legnagyobb siker, hogy ma már sok kolléga (orvostól szakdolgozóig) vált tudatosabbá, tudják, hogy meg kell keresni azt, hogy a cukorbetegség mely típusa okozza a gondot a páciensnél. Eleinte az ország minden MODY-s diabéteszesét személyesen ismertem, ma már egyre többen diagnosztizálják nélkülem.

Több mint 50-féle diabétesz létezik, az úgynevezett MODY az 1-es vagy a 2-es típusú diabétesz álruhájában jelenik meg. S miért baj, ha tévesen tipizálják a cukorbetegséget? Rossz vagy felesleges kezelést kaphat a páciens. Gaál doktor praxisában egy fiatalembernél történt a legnagyobb csoda, 37 éves korában le lehetett állítani az inzulinkezelést, amit pár hónapos kora óta kapott.

A Diabetes magazin 2023/2. számában olvashatnak részletesen a témáról Gaál doktor úr írásában, mely elérhető honlapunkon is.

Amikor 2025-ben Gaál doktor megvédte a PhD-jét, levélben megkereste annak a bizonyos első cikknek a szerzőjét, Stefan S. Fajanst, és azt a professzort, akitől először kért szakmai segítséget, Andrew T. Hattersley-t. Válaszlevelükben mindketten gratuláltak, s örömüket fejezték ki, hogy Magyarországon is teret kapott ez az új tipizálás, amely azért vált lehetővé, mert dr. Balogh István professzor, klinikai genetikus megteremtette ennek a magyarországi feltételeit. Sok közös munka, cikk született együttműködésük révén, sok száz beteg kaphatott pontos diagnózist és személyre szabott kezelést emiatt. Balogh professzor segítsége nélkül a PhD-munka sem születhetett volna meg.

Tapintattal és empátiával

– Nagy adomány, hogy én „próbáltam ki” a világon először, hogy egy 16 éves terhes kismamát, akinek úgynevezett neonatális diabétesze van, lehet-e inzulin helyett gyógyszerrel kezelni. Bevallom, izgultam a szülés alatt, de minden rendben volt, egészségesen született a baba. Egy különleges paraszolvenciát is kaptam, Zsoltnak nevezte el a kisfiát utánam. Ennek a hölgynek már három gyermeke született inzulinkezelés nélkül. Az esetről szóló beszámolóm több jeles lapban megjelent, s ma már gyakorlat, amit én akkor kipróbáltam.

Újságíróként felmerült bennem a gondolat, hogyan fogadják az érintettek, amikor megtudják, hogy évek, nem ritkán évtizedek óta félrekezelték őket.

– Nagy tapintattal és empátiával kell elmondani. Nem azt, hogy eddig félrekezelték, hanem azt, hogy végre van lehetőség egyszerűsíteni a kezelést.

Nem tudnak eladni a jog területén

Dr. Gaál Zsolt szakmai képesítéseit nem lehet röviden felsorolni: belgyógyász, üzemorvos, endokrinológus, klinikai farmakológus, diabetológus, lipidológus, valamint életmódorvostani, prevenciós orvoslás és pajzsmirigyultrahangos licencvizsgával rendelkezik. 19 évig vezette a nyíregyházi Jósa András oktatókórház VI. belgyógyászati osztályát.

Elődei és munkatársai révén az ország egyik legjobb diabétesz-endokrin centruma alakult meg Nyíregyházán. Az egyéni és csoportos páciensedukáció, az inzulinpumpa-kezelés, a glükózmonitorozás, a diabéteszes láb ellátása, a diabétesz tipizálása a mindennapok részévé vált. Gaál doktor ráadásul egészségügyi szakjogász is.

– Ebben van egy adag romantika. Középiskolában nehezen döntöttem el, hogy orvos vagy jogász legyek-e. Orvos lettem, de az érdeklődés és a nosztalgia a jog iránt bennem maradt. Erre jött az apósom hatása, aki különleges ember volt, bíró, majd ügyvéd és meggyőződéssel, hittel védte az embereket. Így amikor alkalmam nyílt rá, a szegedi egyetem levelező tagozatán elvégeztem 10 szemesztert a jogi képzésből. A diplomát akkor nem szereztem meg, de később Debrecenben a négyszemeszteres szakjogászi képzést végigcsináltam. Nem bántam meg, más lett a rálátásom a világra, az egészségügyre; igazi haszna az, hogy nem tudnak eladni a jog területén. No meg egyszer helyre tudtam igazítani a kórház vezető jogászát egy előadása során. – Ez utóbbit nevetve fűzte mondandója végére.

Életmódorvoslás

Gaál doktor tavaly elhagyta Nyíregyházát, jelenleg Budapesten dolgozik.

– Szakmailag nem sok minden változott, azzal foglalkozhatom, mint korábban, és közben új kihívások is jöttek.

Ilyen új dolog az életmódorvoslás, a prevenció.

– Sokan nem tudják, hogy az egészségi állapotunkért elsősorban az életmódunk felelős. Természetesen a genetika, a környezet is hat ránk, de elsősorban tőlünk függ, hogy milyen az egészségi állapotunk. Az élet hosszát tehát nem elsősorban az egészségügyi ellátórendszer fejlettsége, hanem a saját életvitelünk határozza meg. Ma Magyarországon a nők várhatóan 78 évig, a férfiak 72 évig élnek. Ez nagyon alacsony! Persze, az sem mindegy, hogy a hosszú élet milyen minőségű. Hazánkban magas a megelőzhető és az elkerülhető halálozás, jelentős az egészségvesztés, nagyon sokan élik utolsó éveiket rossz életminőségben.

Az életmódorvoslás elmélete a doktor úrra sem volt hatástalan. Az utóbbi években jelentős súlytöbbletet szerzett, most próbál intenzíven fogyni. Megtanulta az életmódorvoslás pilléreit, az ezekkel kapcsolatos evidenciákat. Igaz, ez szinte családi kötelessége is. Felesége pulmonológusként kezdett dolgozni, majd hosszú évek alatt a prevenciós medicina „nagyasszonya” lett, elsősorban szűrésszervezéssel, a szűrési módszertan fejlesztésével foglalkozott.

Dr. Gaál Zsoltnak két gyermeke van. Balázs fia jelenleg belgyógyász Németországban, de mivel ő is szereti a kihívásokat, gondolkodik a hazatelepedésen. Boglárka lánya pedig – az anyai nagypapa példáját és édesapja álmát követve – jogász lett. Külön érdekesség: az életmódorvostant apa, anya, fiú, a pajzsmirigyultrahangot apa és fia együtt tanulta.

A most 63 éves doktor úr 63-ban született (ez logikus, de jól mutat a két azonos szám, ezért hangsúlyoztam). Sok díjjal ismerték már el a munkáját, ez a mostani, a Pro Diabetologia életműdíj talán a legnagyobb elismerés. Amikor megtudta, hogy ő kapja, szinte megrendült a hírtől. De ahogy a cikk elején írtam, az életműdíj ellenére Gaál doktor nem érzi úgy, hogy szakmai útja végére ért.

– Vannak még szabad területek, csak meg kell találni ezeket.

Kertészkedés

Eddigi pályáját nézve nem kételkedünk benne, hogy megtalálja a lehetőségeket. Már csak azért sem, mert amikor arról kérdeztem, hogyan tud kikapcsolódni, mi a hobbija, azt válaszolta, hogy az, amivel foglalkozik, a munkája a hobbija.

Végül azért kiderült, hogy kertészkedni szeret. Sok éven át volt Nyíregyházától nem messze egy birtoka a családnak autentikus nádfedeles házzal, ahová az egész família szeretett kijárni. Volt, hogy egy gyerekbulira katonai sátrat béreltek, annyian voltak. A doktor úr vetett mindenfélét, a tanyán nőtt mindenféle, e kettő nem mindig volt azonos. A termés betakarításában pedig sokat segítettek az arra járó őzek, nyulak.

A gyerekek felnőttek, a tanyát már leginkább csak a nyulak és őzek látogatták, így a doktor úr végül eladta a birtokot. Most egy kis kertet ápol, de az valóban kikapcsolja.

Ezzel a gondolattal szépen le is zárult a beszélgetésünk, de pár perc múlva Gaál Zsolt visszahívott, mert egy nagyon-nagyon fontosat elfelejtett hangsúlyozni:

– A pácienseimtől és a munkatársaimtól, orvosoktól, szakdolgozóktól, dietetikusoktól, podiáterektől, gyógytornászoktól kaptam az elmúlt évtizedek során a legtöbbet. Egymástól tanultunk, amit nem tudok eléggé megköszönni nekik. Nélkülük nem jutottam volna semmire. Tudja, „egy orvos nem csinál nyarat”.

Herth Viktória