Iszkémiás szívbetegség

Iszkémiás szívbetegségek (ISZB) néven foglaljuk össze azokat a kórállapotokat, amelyek kialakulásában a szívizom elégtelen vérellátása – orvosi nyelven iszkémiája – kimutathatóan szerepet játszik. Az iparilag fejlett államokban az iszkémiás szívbetegségek évtizedek óta vezetik a halálozási statisztikát. S bár a heveny kórformák – például a szívinfarktus – okozta halálozás némileg csökkent, megnövekedett a krónikus megbetegedések – mint a szívelégtelenség – gyakorisága és halálozási aránya. Jelenleg minden negyedik haláleset ISZB miatt következik be.

Koszorúereink

A koszorúérrendszer a szívet és a szívizomzatot ellátó ütőerek hálózata, amely koszorúként öleli körül a szívünket. Ezek az erek szállítják az oxigénben dús vért a szívizomsejtekhez. Az egészségtelen életvitel – a magas zsírtartalmú ételek túlzott fogyasztása, a dohányzás, a mozgáshiány – miatt zsírszerű lerakódások (plakkok) alakulhatnak ki a koszorúerek belső falában, elzárva a véráramlás útját. Ennek következtében csökken a vérellátás, és nem jut elég oxigén a szívizomhoz. Az oxigénigény és a kínálat egyensúlyának megbomlása a szívizom elégtelen keringéséhez, iszkémiához vezet.

Intő jel: mellkasi fájdalom

Az iszkémiás szívbetegség okozta mellkasi fájdalom a szívizom elégtelen vérellátásának egyik legfontosabb tünete. Fontos tudni, hogy a szívizom iszkémiája fennállhat mellkasi fájdalom nélkül is – ezt nevezzük néma iszkémiának. A rövid ideig, kevesebb, mint húsz percig tartó mellkasi fájdalom elsősorban angina pectoris (koszorúérgörcs), míg a tartós, húsz percet meghaladó fájdalom szívinfarktus gyanúját kelti.

A tünetek megítélése szubjektív: függ a beteg életkorától és sok egyéb tényezőtől. Még arra is van adat, hogy a férfiak és a nők különbözőképpen ítélik meg saját állapotukat. Ugyanazt a klinikai kórképet egyes betegek életük legszörnyűbb mellkasi fájdalmaként, mások enyhe nyomásként élik meg.

A mellkasi diszkomfortot, fájdalmat kísérő vegetatív tünetek többnyire súlyos állapotra utalnak. Az infarktus fellépése idején a nők gyakrabban panaszkodnak hányingerről, hányásról és légszomjról, mint a férfiak, akik többször említik a verejtékezést. A tünetek egyénenként is változók: mellkasi fájdalom, nyomás, nehézlégzés, mellkasi nehézség vagy enyhe kellemetlenség formájában is megnyilvánulhatnak. A fájdalom a karokba, az állba, a nyakba és a hátba is kisugározhat. A tünetek felléphetnek hirtelen, heveny módon, de jelentkezhetnek fokozatosan vagy szakaszosan is.

Kevésbé súlyos állapotot jelent, ha a fájdalom légzésre, testhelyzet-változásra, étkezésre megváltozik, vagy ha a mellkasfal egy körülírt területére lokalizálható, illetve akkor is, ha nyomásérzékenységgel jár. Súlyos állapotra enged következtetni, ha a tünetek korlátozzák a normális aktivitást, vagy ha hideg verejtékezéssel, hányingerrel, hányással, szédüléssel, megmagyarázhatatlan félelemérzéssel járnak.

Túlterheltség

A hagyományos kockázati tényezők legtöbbjét tudjuk befolyásolni, egy bizonyos részét viszont nem. Napjainkban megfigyelhető, hogy az emberek túlhajszolják magukat azért, hogy megteremtsék és fenntartsák a létbiztonságukat. Emellett a szív- és érrendszeri rizikófaktorok megelőzése – a rendszeres mozgás, a dohányzás mellőzése, az egészséges táplálkozás – másodlagossá válik. A stressz miatt rászoknak a cigarettára vagy túlzottan sok alkoholt fogyasztanak, eközben eszükbe sem jut, hogy például a sportot beiktassák a napirendjükbe.

Megelőzés

A szív- és érrendszeri megelőzés mai gyakorlata szerint minden fokozott kardiovaszkuláris kockázattal élő vagy szív- és érrendszeri betegségben szenvedő egyén számára javasolt:

• Az egészséges táplálkozás: a telített zsírok fogyasztása és a koleszterinbevitel csökkentése, valamint az omega-3-zsírsavak bevitele (halfogyasztás) és a zöldség, gyümölcs és teljes kiőrlésű gabonafélék fogyasztásának növelése.
• A dohányzás elhagyása: a folyamatos orvosi tanácsadáson túl a nikotinpótló eszközök (rágógumi, tapasz) vagy egyéb gyógyszeres kezelés segíthet a leszokásban.
• A fizikai tréning: legalább heti három alkalommal, optimálisan naponta 20–40 percen át végzett, egyénre szabott aerob fizikai tréning (például gyaloglás, úszás, kerékpározás). Lehetőség szerint minden infarktuson átesett betegnek ajánlatos részt venni intézeti vagy ambuláns rehabilitációs tréningprogramban.