A cukorbetegség hozhat számunkra előnyöket is?

Amint valaki megkapja a diabétesz diagnózisát, olyan tevékenységeket kezd beépíteni az életébe, amelyek révén optimálisabb lesz a vércukorszintje: rendszeresen ellenőrzésekre jár és folyamatosan megoldást keres a felmerülő panaszok enyhítésére. Valójában a betegszerep-viselkedés folyamatába lép bele, amely ettől kezdve egész életén át elkíséri.

A betegszerep-viselkedés magában foglalja a betegségéről szóló információk gyűjtését, az orvosi vizsgálatok során tüneteinek és panaszainak a kifejezését, a gyógyszerek szedését, különböző kezelésekben való részvételt, s a betegségre és a tüneteire való aktív figyelmet.

A betegség öt jelentése

A betegségeknek személyes jelentést is tulajdonítunk, a pszichológiai kutatások öt kategóriát különítenek el. A betegség jelenthet fenyegetést, de kihívásként is értelmezhető. Az egyén a betegségét veszteségként is megélheti, ami az önértékelés csökkenését is eredményezheti, de ezzel ellentétben nyereséget is jelenthet, megkönnyebbülést is hozhat a számára, például azáltal, hogy felszabadul bizonyos családi-társadalmi kötelezettségei alól. De természetesen az is előfordulhat, hogy a betegségnek semmilyen jelentése sincs a beteg ember számára.

Betegségelőny

A cukorbetegség legtöbbször teherként jelenik meg az életünkben: odafigyelést, önfegyelmet, lemondásokat kér. Kevesebbet beszélünk azonban arról, hogy a betegség – minden nehézsége mellett – néha hoz magával bizonyos „előnyöket” is. Ezt nevezi a pszichológia betegségelőnynek.

A betegségelőny azt jelenti, hogy a betegség – a sok teher mellett – bizonyos helyzetekben létrehozhat valamit számunkra: felmentést, figyelmet, kíméletet, konfliktuskerülést, biztonságot. Ez a létrejött helyzet gyakran nem tudatos, sőt, gyakran észrevétlen emberi alkalmazkodási mód, ami később egy tanult, megerősített működésmóddá válhat.

A betegségelőny azt is jelenti, hogy a betegség valamilyen módon megkönnyíti az élet egy nehéz pontját. Nem azért, mert a betegség jó, hanem mert bizonyos helyzetekben felmentést, védelmet vagy segítséget hoz. Adaptív kísérletnek is nevezhető, hiszen a szervezet próbál alkalmazkodni egy megoldhatatlan helyzethez.

Megkülönböztetünk elsődleges betegségelőnyt, amikor a belső feszültségünket szeretnénk oldani. Például, ha megbetegszünk, akkor nem kell kimondani, hogy „elfáradtam” vagy „túl sok rajtam a teher”, mert a test „szól helyettünk” a hozzátartozóinkhoz, a főnökünkhöz. A cukorbetegség így – sokszor akaratlanul – megálljt parancsolhat egy túlterhelő élethelyzetben számunkra.

Másodlagos betegségelőny

A másodlagos betegségelőny valódi, emberi szükségletekre válaszol, csak épp a betegség közvetítésével. Van, hogy a diabétesz egy már eleve terhelt életszakaszunkban jelenik meg: például a munka és nyugdíj közti átmenetben, vagy az idősödő szülők gondozása során, vagy amikor a felnőtté vált gyermekeink miatt új szerepek jelennek meg az életünkben. Ilyen helyzetekben a betegség – észrevétlenül – jelenthet felmentést, amivel azt szeretnénk kifejezni, hogy „nem bírjuk a tempót, amit az élet diktál számunkra, a cukorbetegségünk miatt.”

De azt is érzékelhetjük, hogy kapcsolati biztonságot ad számunkra, mert a család jobban figyel ránk, segítőkészebb velünk. Néhány esetben konfliktuskerülést is eredményezhet, mert egy nehéz beszélgetést könnyebb elnapolni, ha nem vagyunk jól.

Pedig érdemes lenne arra figyelni, hogy ne a betegség „előnyeinek” kihasználásával érjük el a minőségi törődést, legyünk képesek a szükségleteinket egészségesebb úton képviselni.

Valódi nyereség

Nem mindegy, hogy azért kapunk pihenési időt, mert betegek vagyunk, vagy azért, mert megtanultuk kérni a pihenést, amikor szükségünk van rá.

A cukorbetegséget nem mi választjuk, de azt igen, hogy meghalljuk-e, mire van szükségünk a tünetek mögött. Ha a betegség ad valamit, az gyakran azt jelzi: arra amúgy is jogunk lenne – egészségesen is.

Érdemes időnként – bűntudat nélkül – elgondolkozni a következő kérdéseken:

Mit kapok meg a cukorbetegség révén, amire amúgy is szükségem lenne s amit egészségesen nehezebb lenne kérni? Pihenést, figyelmet, segítséget, kevesebb elvárást?

Mit kerülök el a betegségre hivatkozva? Konfliktusokat, döntéseket, változtatást?

Hogyan kérhetném ugyanezt a betegség nélkül?

Ha a mindennapi életben meg lehet beszélni a környezetünkkel az igényeink fontosságát és megvalósítási módozatait, akkor melléknyereségek helyett valódi nyereségekben lehet részünk. Például, ha meg lehet fogalmazni a kéréseinket, legyen az bevásárlással, orvoshoz kíséréssel, főzés megosztásával kapcsolatos. Vagy ha meghúzhatjuk a határainkat: „Most nem vállalom, mert elfáradok, és fontos a cukrom stabilitása.”

Bukta Tünde pszichológus