Együttélés a cukorbetegséggel
Édes kihívás, okos rutin
Életünk jelentős részét – ha szerencsések vagyunk – egészségesen töltjük; eltekintve a szokásos megfázásoktól, vírusoktól, esetleg vakbélgyulladástól vagy hozzá hasonló váratlan, de gyorsan kezelhető betegségtől, amelyekről a népi bölcsesség úgy tartja, hogy szükség van rájuk, hiszen így erősödik az immunrendszerünk, a szervezetünk. Ezért ér bennünket villámcsapásként, ha valamilyen visszatérő, de lényegtelennek tűnő, ám mégis zavaró probléma miatt rászánjuk magunkat, hogy elmenjünk az orvoshoz, aki közli velünk: cukorbetegség a diagnózis.
Pánikközeli állapot a diagnóziskor
Nem értjük, hiszen nem fáj semmi, különösebb dolgokat nem is érzünk. Miután elhangzik a diagnózis, először azt hisszük, nem is nekünk szól, majd látva, hogy rajtunk kívül nincs más a szobában, arra próbálunk koncentrálni, hogy milyen fizikai tüneteket érzékelünk ebből a betegségből. Ilyenkor az emberek többsége már pánikközeli állapotba kerül, de uralkodik magán, hiszen mégiscsak az orvosnál van. És amikor elhangzik az a kérdés a doktortól, hogy nekünk van-e kérdésünk, már semmit nem szeretnénk jobban, mint hazamenni a védelmet nyújtó otthonunkba, ahol nyugodtan átgondolhatjuk, hogy mi is lesz ezután?
Ilyenkor a legtöbben „dr. Google”-t kérdezik meg a cukorbetegségről. Erre a szóra közel 3 millió cikk jelenik meg. Ha egy kicsit tudományosabban fogalmazunk és a diabétesz kifejezésre keresünk, 5 millió találatot kapunk. A legelkötelezettebb frissen diagnosztizáltak is feladják 30-40 cikk végigolvasása után.
De akkor honnan szerezzünk információt? Honnan tudjuk meg, hogy mi is az a diabétesz, és mit kell nekünk tennünk?
Mézédes átfolyás
Szeretnék tenni egy nagyobb kitérőt annak érdekében, hogy felidézzük azokat az időket, amikor még nem volt számítógép, okostelefon és internet lakásunk minden zugában. Ez egyébként a 90-es évek előttre nyúlik vissza.
A tudósok már több ezer évvel ezelőtt ismerték a cukorbetegséget, amelyet különböző nevekkel illettek. Időszámításunk előtt, az 1550-es években Egyiptomban készítettek jegyzeteket egy nagyon talányos betegségről, amely a betegek legyengülését okozta, és az egyik tünete a gyakori vizelés volt.
Az ókori Indiából is fennmaradtak olyan feljegyzések, amelyek „mézes átfolyás” elnevezésű betegségről szóltak, utalva a vizelet édes ízére.
Ekkorra datálható az első vércukrot – ha nem is mérő, de – kimutató vizsgálat: azt figyelték, hogy a vizsgált beteg vizelete vonzza-e a hangyákat, vagyis édes-e, mert ha igen, az illető cukorbeteg. Már ekkor is több testmozgást és táplálkozásban történő változtatásokat javasoltak a doktorok.
Éhezőkúra whiskyvel
A XX. század fordulóján Frederick Madison Allen és Elliott Joslin neves amerikai orvosok a cukorbetegség intenzív diétás kezelésének elkötelezett híveivé váltak, mivel más hasznos kezelési mód akkortájt még nem állt rendelkezésre. Annak érdekében, hogy a hasnyálmirigy pihenhessen, az „Allen-féle éhezőkúrát” javasolták, amely napi 1000 kalóriát és kevesebb mint 10 gramm szénhidrátot írt elő.
A beteget kórházba szállították, és reggel 7-től este 7-ig kétóránként csak whiskyt és feketekávét adtak neki. Ezt a kúrát napokon át folytatták, mindaddig, amíg a cukor el nem tűnt teljesen a vizeletből.
Hogy került bele whisky? Csak azért adták, hogy a beteg kellemesen érezze magát, miközben éhezik. A módszer nem gyógyítás, hanem időnyerés volt: súlyos alultáplálással próbálták kontrollálni a hiperglikémiát; a 2-es típusúaknál ez rövid távon javulást hozhatott, de 1-es típusban gyakori volt a halálozás még így is.
Elliott P. Joslin a történelem ez idáig leghíresebb diabetológusa. 1898-ban nyitotta meg rendelőjét Bostonban, és ő volt az első amerikai orvos, aki cukorbetegségre specializálódott. Az általa írt „A cukorbetegség kezelése” című tankönyv lett a diabétesz kezelésének bibliája.
Az áttörés – az inzulin
A nagy változást 1921 hozta meg, amikor Frederick G. Banting és Charles H. Best felfedezték az inzulint, amelyet először 1922-ben használtak egy akkor 14 éves 1-es típusú cukorbeteg kisfiún, aki ezt követően még 13 évig élt.
A felfedezés – amelyet Nobel-díjjal ismertek el – hatalmas áttörést hozott a diabétesz kezelésében, hiszen az inzulinnak köszönhetően a diabétesz már nem számított halálos betegségnek. Az azonban már akkor is nyilvánvaló volt, hogy az inzulin mellett sem úszható meg a megfelelő életmód.
Orvosi vizsgálat születésnapra
De honnan tudhattak minderről az emberek az internet előtti korban? Rengetegen emlékszünk még azokra az időkre, amikor munkába menet vagy jövet az újságosbódéban megvettük a kedvenc napilapunkat, és elsőként oszthattuk és tárgyalhattuk meg a szenzációs híreket a kollégákkal.
A Pesti Hírlapban már 1926 májusában megjelent egy hosszú cikk a cukorbetegségről. Mai ismereteinkhez képest ebben az írásban még jócskán akadtak pontatlanságok a diabétesszel kapcsolatban, azonban számos – mai tudásunk szerint is helyes – információt igyekezett átadni az újságíró. Sőt, írt egy remek és egyben hatékony ötletről is:
A praktikus amerikaiak divatba hozták, hogy minden felnőtt ember születésnapi ajándékul lepje meg magát egy általános, minden szervre kiterjedő, pontos orvosi vizsgálattal. Ily divatláztól nálunk még nagyon soká nem kell tartani, de legalább azt a luxust igazán megengedhetné magának mindenki, hogy évente egyszer vizeletvizsgálatot végeztessen. Főkép az, ki diabetikus családból származik, vagy elhízásra hajlamos, szervezete tehát a zsírokat sem tudja tökéletesen elégetni. Mert minél korábban ismerik fel ezt a rendellenességet, annál biztosabb és könnyebb – olykor csak egy kis étrendi megszorítással – a gyógyítása.
A gyümölcsevés fontossága
Az Erdélyi Hírlap 1929. április 10-ei számának hasábjain „a nagynevű belgyógyász, valamikor a bécsi egyetemnek híres tanára: Noorden Károly tanár… elmondta nézeteit az orvostudománynak egynéhány aktuális kérdéséről, mindenekelőtt a cukorbetegségről…”
A beszámolóból természetesen nem hiányozhatott a gyümölcs- és zöldségevéssel kapcsolatos meglátása sem:
Egyébként pedig a gyümölcsevést, ha a gyümölcs tiszta és friss, az egészségre nagyon hasznosnak tartom s magam is már sok esztendő óta eszem gyümölcsöt a három főétkezés közben: reggel, a reggeli előtt, délben, mikor leves kerül az asztalra, mint utóétet, s este is hasonlóképen. […] Értékes természetesen a saláta, a befőtt, a hónapos retek s a többi efféle növényi táplálék is; általában véve az egészséges ember számára legjobbnak tartom a vegyes kosztot, melyet évezredek óta a legrégibb időktől fogva becsül az emberiség. Bevált az emberiség történetének tanúsága szerint a sült vagy főtt ételek élvezete is. Tehát semmi szükség sincs reá, hogy egyszerre egészen csakis a nyers táplálékra térjünk át.
A Pesti Napló 1932. december 25-ei lapszáma az inzulin és a diéta kapcsolatáról adott hírt, kiemelve, hogy „Az inzulin nagy sikerei ellenére továbbra is érvényben marad a diétás kezelés elve.”
Az öröklött hajlamról
Az 1930-as években az „Egészség” egy népszerű, közegészségügyi ismeretterjesztő havi folyóirat volt az egészségtani ismeretek terjesztése és a közegészségügyi érdekek előmozdítása érdekében. A folyóiratot bárki előfizethette. Már az 1937. októberi számában is írtak arról, hogy
Bár a legtöbb beteg nem tulajdonít különös jelentőséget a mindennapi életszabályok helyes betartásának, a cukorbeteg szempontjából ezt feltétlenül károsnak kell tekintenünk, mert épp az, hogy a beteg, a hétköznapjait hogyan éli le, mennyire veszi komolyan a látszólag kevésbé fontos dolgokat is, dönti el a beteg további sorsát és járul hozzá ahhoz, hogy betegsége javuljon vagy rosszabbodjék. Ez nemcsak a súlyosabb természetű cukorbajban szenvedőkre áll fenn, de a könnyű betegekre, sőt azokra is vonatkozik, akik minden valószínűség szerint öröklött hajlam és életmódjuknál fogva megkapják később a cukorbetegséget.
Akinek a családjában (szülő, nagyszülő, testvérnél) a cukorbetegség előfordul, annál indokolt egy bizonyos óvatosság, mert, ha az öröklött hajlamhoz elhízás, epe vagy májzavarok járulnak, igen valószínű, hogy előbb-utóbb a cukorbaj is jelentkezik.
Inzulin szájon át?
A Népszabadság 1958. augusztus 12-én megjelent száma részletes áttekintést nyújtott a cukorbetegségről, a kiváltó okokról, a típusairól és a kezeléséről. Érdekes, hogy alig több mint 30 évvel a felfedezést követően a betegekben már felmerül az inzulinnal szembeni kritika, mondván a szájon át szedhető tabletta valóban kényelmesebb módja a kezelésnek. Azonban nem szabad elfelejteni, hogy alig három évtizeddel korábban még nem volt esély a túlélésre, nem hogy kényelmi szempontokra!
A cikk szerzője tovább erősíti az ez irányú reményt:
A cukorbetegek régi vágya, hogy injekció helyett szájon keresztül szedhessenek vércukor-süllyesztő gyógyszert. (Az emésztőmirigyek felbontják az insulint, ezért az szájon keresztül nem adható, csak injekció formájában.) A francia Loubatie 1942-ben szulfonamidot próbált ki tífuszos betegeken. A tífusz nem javult, de a betegek súlyos eszméletvesztéssel járó rosszullétbe estek. A rosszullétet az okozta, hogy a gyógyszer miatt erősen süllyedt a vércukorszint. Ennek felismerése nyomán készítették a franciák az első vércukorcsökkentő tablettát. Még messze vagyunk attól, hogy a külföldi invenol- vagy a vele egyenértékű magyar bucarban-tabletta pótolja az insulininjekciót, de az orvostudomány remélhetőleg egyszer teljes értékű tabletta-gyógyszert ad az insulin helyett a cukorbetegeknek.
„Milyen testmozgás a leghatásosabb a cukorbaj ellen?”
Az Amerikai Magyar Világ, az Ohióban megjelent hetilap 1971. október 17-ei száma már megemlíti a testmozgást is, amely a megfelelő táplálkozással együtt alkalmazandó gyógymód a cukorbetegség kezelésében.
Ezt az ismeretet egy kis humorral igyekszik átadni az olvasók számára:
– Milyen testmozgás a leghatásosabb a cukorbaj ellen? – kérdezte orvosától egy kissé pocakos beteg.
– A maga számára egyetlen mozdulat elegendő – válaszolta az orvos –, ha étellel kínálják, rázza meg tagadóan a fejét.
Szakrendelői betegoktatás és egyesületek
Az újságcikkek bármennyi hasznos információt is tartalmaztak, mégsem biztosítottak megfelelő szintű és folyamatos betegedukációt.
Szükség volt olyan megoldásokra, ahol azonnali válasz reményében a betegek feltehették kérdéseiket.
Az 1970-es évektől indult el a szakrendelői betegoktatás. Ezek a gondozókban szervezett, rendelésen kívüli betegtalálkozók, csoportos oktatások népszerűek voltak, gyorsan elterjedtek.
Ezekből nőtt ki a betegek közösségi önsegítése is. Az 1980-as évektől kezdődően sorra alakultak meg a diabétesszel élőket tömörítő betegszervezetek, amelyek közül jónéhány egyesületként ma is aktívan működik.
A Cukorbeteg Egyesületek Országos Szövetsége (CEOSZ) közel 35 ilyen aktívan működő betegegyesületet támogat országosan szervezett programokkal, eszközökkel, szakemberekkel. Kiváló közösségek, amelyek sok ezer diabétesszel élő beteg és családtag számára nyújtanak elméleti és gyakorlati ismereteket, a tapasztalatmegosztás lehetőségét és rendszeres közös programokat.
Egyéni CEOSZ-tagság
A világ azonban felgyorsult, és a cukorbetegség is egyre fiatalabb korban jelentkezik. A még aktívan dolgozóknak nem igazán jelent folyamatos megoldást a havi összejöveteleket kínáló betegszervezet. Ez a közösségi forma leginkább a jól megérdemelt nyugdíjas éveiket élvezők számára biztosítja a társas kapcsolódás mellett a folyamatos ismeretszerzés lehetőségét.
Éppen ezért kerestük meg annak a lehetőségét, hogy egyéni tagként is lehessen csatlakozni a CEOSZ-hoz, biztosítva mindazon előnyöket, amelyek segítenek a diabétesszel való jó együttélés kialakításában, a megfelelő ismeretek elsajátításában és szükség esetén a kiváló szakemberekkel történő konzultáció megvalósításában.
A CEOSZ tagjai számára mindez online is lehetséges, amellett, hogy természetesen bármelyik országos programon részt vehetnek, biztosítva számukra is az egyesületi tagokat megillető előnyöket.
A tagság előnyei – online is
Melyek ezek az előnyök? A lista folyamatosan bővül, ezért érdemes időről időre követni a változásokat a CEOSZ honlapján:
- rendszeresen tájékoztatjuk a különböző programokról,
- a Diabetes magazin évente megjelenő 6 lapszámát postacímére küldjük,
- a CEOSZ Receptverseny 12 legjobb ételleírásából összeállított jövő évi falinaptárt is minden novemberben elküldjük,
- a Receptsarok kiadványt szintén postázzuk,
- részt vehet a CEOSZ DiabPONT továbbképző program heti online adásán, ahol kiváló szakemberektől tájékozódhat a cukorbetegségről és a legújabb lehetőségekről, kérdéseit pedig közvetlenül az előadóknak teheti fel a konzultáción,
- ingyenesen vagy kedvezményesen vehet részt valamennyi CEOSZ által szervezett programon (Botra fel! nordic walking túra, a Diabétesz Világnapja rendezvényei, oktatások, online sport stb.),
- hozzáférést kap a CEOSZ valamennyi betegeknek szóló oktatóanyagához,
- kihasználhatja az időszakos kedvezményes otthoni diagnosztikai eszközvásárlási lehetőségeket.
CGM-kedvezmény
A modern tudomány egyik újdonsága a folyamatos vércukor-monitorozó eszköz (CGM), amely akár ötpercenként is képes a vércukorszint mérésére. Az eredményt a telefonunkra küldi, így bármikor lehetőségünk van megfigyelni és követni, hogy melyik elfogyasztott étel, ital, milyen fizikai aktivitás vagy éppen stresszhelyzet hogyan hat a vércukorháztartásunkra. 2-es típusú cukorbetegek számára az eszköz nem írható fel receptre, azonban valamennyi CEOSZ-tag (egyéni és tagszervezeti) számára a készülék most mindössze 15 000 Ft. (A készülék élettartama 2 hét.)
Érdemes ebbe a közösségbe tartozni!
A közelgő diabétesz-világnapi rendezvényen (2025. november 15., szombat, Budapest, Néprajzi Múzeum) a kiváló előadások mellett számos vizsgálatot és konzultációt kínálunk, amelyek ingyenesek, de előzetes regisztrációhoz kötöttek.
A világnapi programokért, valamint a tagbelépéssel kapcsolatos tudnivalókért látogasson el honlapunkra!
Győződjön meg róla, hogy a CEOSZ valóban az a közösség, amelyhez érdemes tartozni!
a Cukorbeteg Egyesületek Országos Szövetségének elnöke
Füzesi Brigitta
