Tudjon meg többet, tegyen többet!
Diabétesz a munkahelyen
Hatból öt
Hatan ültünk egy asztal körül, mind egy városban élünk, távoli és közelibb ismerősök. Egy konkrét téma miatt találkoztunk, s miután azt megbeszéltük, erről-arról folytattuk a beszélgetést. Ekkor ért a meglepetés.
Egy 70-es úr szemlátomást jókedvű, sőt boldog volt. Nemrég a háziorvosa észrevette, hogy magasabb a cukra az ideálisnál, erre ő azonnal bejelentkezett egy diabetológushoz, kivizsgálták, és egyetlen szövődményt sem találtak. Tudja, hogy mostantól diétáznia kell, de ez nem zavarja, lényeg, hogy még egészséges.
A nála pár évvel fiatalabb férfi – róla tudtam, hogy diabéteszes – megnyugtatta, hogy nem ördöngösség a diéta, inkább csak mértéktartás. Ő ennek köszönheti, hogy kisebb lett a pocakja.
Ekkor szólalt meg a nagymamakorú hölgy, hogy náluk viszont nagy a baj, unokája cukorbeteg lett. Az alig nyolcéves kislány diabéteszét nyáron diagnosztizálták, s most az egész család retteg. Legjobban maga az érintett viseli, édesanyja – a hölgy lánya – viszont állandó stresszben él.
Negyedikként ismét egy férfi szólalt meg, ő volt a legfiatalabb, 40 éves lehet, s nemrég elhunyt feleségéről kezdett mesélni, aki 1-es típusú cukorbeteg volt, de aki mellett nem volt nehezebb az élet, mintha egészséges nővel élt volna együtt. – Belehalt? – kérdezte rémülten a nagymama. – Dehogyis! Autóbalesete volt.
Én tudom, hogy milyen sok embert érint a diabétesz, mégis sokkoló volt ilyen kis körben látni ezt az arányt. Hat családból öt érintett (a sajátomat is hozzátéve). Nem hiába mondjuk, hogy népbetegség.
Mi azt is tudjuk, hogy a cukorbetegek nagy része – a 2-es típusúak – megelőzhetnék a bajt, ha életmódjuk megfelelő lenne. Egy tavaly készült felmérés – olvashatnak beszámolót róla a lapban – elég szomorú képet mutat a helytelen táplálkozással, kevés testmozgással, sok stresszel élő, rendszerint túlsúlyos embertársainkról, akik közül sokan dohányoznak és rendszeresen fogyasztanak alkoholt.
Erre is való a világnap. Ha minden diagnosztizált cukorbeteg meg tudna győzni egy még nem diabéteszes embert (vagy az, csak nem tud róla), hogy változtasson az életmódján, a statisztika javulni kezdene.
A diabéteszesek kezében pedig a tanulás az az eszköz, amelynek segítségével javíthatnak életminőségükön. E célt szolgálja a Cukorbeteg Egyesületek Országos Szövetségének sok kezdeményezése – erről a közösség elnök asszonya olvasmányos, történelmi visszatekintéssel indított cikkében is olvashatnak –, köztük a DiabPont programja is, amelynek orvos szakértőit számról számra bemutatjuk olvasóinknak. Most a bőrgyógyász dr. Rédling Mariannát ismerhetik meg, s a viszketéssel járó bőrbetegségekről írt cikkét is olvashatják.
A cukorbetegek körében egyre többet hallani a CGM-ről, a folyamatos szöveti cukormonitorozásról, de valljuk be, sokan nem tudják, miről is van szó valójában. Pedig amennyiben a család anyagi helyzete megengedni (nem olcsó, de nem is csillagászati összegről van szó), érdemes 2-es típusú cukorbetegség esetén is használni, vagy legalábbis időnként kipróbálni. Erről is olvashatnak világnapi számunkban.
Bízom benne, hogy lesznek olyanok, akik – ha eddig nem ismerték – az idei Diabetes Világnap valamelyik rendezvényén találkoznak a Diabetes magazinnal. Ha írásom végére érnek, lapozzanak egyet az újságban, s megtalálják, hogyan fizethetnek elő rá.
Herth Viktória
