Sportos Cukros kalandok

Bringás kaland Tarvisiótól Venzonéig

A Jalovec meghódítása helyett mi egy bringatúrát szerveztünk magunknak az Alpok–Adria-kerékpárúton. A többiekkel együtt a Jalovec lábánál volt a szállásunk, innen 20 perc autózás után értünk Tarvisióba, Olaszországba, ahonnan a 60 kilométeres túránk indult.

Az Alpok–Adria-kerékpárút egy régi vasútvonal nyomvonalán halad: lélegzetelállító tájakon vezet, számtalan hídon és alagúton át, a Fella folyó völgyében, vízesések mellett. Az útvonal szinte végig lejtett, így igazi élménybiciklizésben volt részünk.

Útközben több kisvároson is áthaladtunk, Pontebbában például megálltunk egy kávéra és croissantra, ezzel a cukorszintünket is sikerült rendbe tenni. 9 órakor indultunk, fél 2-re meg is érkeztünk a célállomásunkra, Venzonéba, ahonnan vonattal mentünk vissza Tarvisióba. A vonatút nem volt túl látványos, a nagy része a hegyekbe fúrt, hosszú alagutakban haladt, így nézelődni nem lehetett.

De itt csak a bringatúránk ért véget, délután 3 órára visszapakoltuk őket a kocsira, és pár száz métert gyalogolva elértük a lejáratot a Slizza-szurdokhoz. Ez egy hatalmas vízesés tetejéről induló túraútvonal le a szurdokba, ahol a vad hegyi folyó mentén tudunk végig sétálni, nagyrészt fahidakon. Ugyan le és fel sok lépcsőt meg kellett mászni, de a túra csak másfél kilométer volt. Olasz pizzával (mi mással) zártuk a napot.

Másnap raftingolni mentünk. (Otthon rá kellett gugliznom. Nem, ezt nem ütővel játsszák és nem is videójátékról van szó.) Szóval a kedves magyar vadvízi evezősök egy rövid oktatás után ránk adták a szűk neoprénruhát és -cipőt, a bukósisakot és a mentőmellényeket. Ennél a pontnál néhányan kicsit tiltakoztunk, mert ez felért egy testszégyenítéssel. Mi egy 8 fős gumicsónakba kerültünk, így indultunk el a kanyargós, sziklákkal teli, gyors folyású Soca folyón. A víz kristálytiszta volt és hideg. A program kifejezetten gyerekbarát volt, nem mintha lett volna köztünk fiatalkorú, de belőlünk kihozták a gyermeki énünket. A lányok sikongattak, amikor fel-fel dobta a csónakot a víz, ha egy másik csónak közelébe értünk, a fiúk fröcskölték a másikat az evezőlapátokkal.

De a szervezők is tettek a gyerekmedencés hangulatért. Az egyik csónakot felfordítva egy nagy sziklának támasztották, ahonnan egy nagyobb szikláról leugorva lehetett a vízbe csúzdázni. A víz ugyan hideg volt, de a neoprénruháknak hála inkább frissítő hatása volt. Nagy sikere volt a rögtönzött aquaparknak, de hiába hisztiztünk, 4-5 kör lecsúszás után a túravezetők visszatereltek minket a csónakokba. Bár benne volt a programban, végül nem sikerült felborulnunk, ügyesen végrehajtottuk a túravezető utasításait. Tökéletes hétvégét töltöttünk a Júlia-Alpokban.

Lénárt Icu és Viktor