Rendszerint már majdnem kész az újság, amikor megírom a lap elején olvasható ajánlómat. Ilyenkor végigpörgetem, mi is került bele, s ez alapján szedem össze a gondolataimat. Most két hangulat ugrott be, ahogy a cikkek címeit néztem.
Beszámolunk róla, hogy négy diabéteszes gyerekeknek, fiataloknak szervezett táborban is járt szerkesztőségünk a nyár folyamán. Az egyikben, Telkibányán sok pici gyerek is volt. Játszottunk, épp Bantingról, az inzulin megtalálójáról meséltem nekik, amikor egy aprócska kisfiú, 6-7 éves lehetett, elkerekedett szemmel, szinte döbbent arccal megszólalt: akkor neki köszönhetjük, hogy élünk?
Mielőtt igennel válaszoltam, nyeltem egyet. Mi eddig is tudtuk, hogy az inzulin előtt az 1-es típusú cukorbetegek halálra voltak ítélve, hosszú éhezés, szenvedés után. De ettől a bájos gyermektől hallani – emlékezetes pillanat volt.
A másik élmény már itthon ért, most az előbb, amikor a Győrből kapott tábori tudósítást olvastam. A gyerekek közé elment egy 30 éves fiatalember. Márton másfél éve cukorbeteg, s ez idő alatt nem sikerült megtalálni az új helyét a világban. „A gyerekek rengeteget mozogtak, hívtak játszani, kérdezgettek, mesélték a saját tapasztalataikat a diabétesszel kapcsolatban, itt ez teljesen természetes… Olyan jól éreztem magam ebben a közösségben, hogy munka után egyből visszamentem Dunaszigetre egy kis játékra, beszélgetésre. Hálás vagyok ezért az élményért, remek embereket ismerhettem meg mind a felnőttek, mind a gyerekek személyében. Egy támogató, elfogadó, segítőkész közösségbe kerültem.”
Gratulálok a doktornőnek, hogy rávette Mártont, menjen el a gyerektáborba! Gratulálok Mártonnak, hogy nyitott volt, annyira, hogy gyermekektől is képes volt tanulni, nemcsak a kezelés trükkjeit, hanem az összetartozás érzését is. És örülök, mert ez újabb bizonyíték, hogy milyen sokat tudunk tenni egymásért.
Olvashatnak egy négyszemélyes interjút lapunkban. Szegedi sorstársaink is szép példái az egymásra figyelésnek, a törődésnek. Négyőjük barátsága is a diabéteszre épült, még gyermekkorukban indult, s bár el-elsodródtak, végül ismét egymásra találtak.
Folytatódik azoknak a szakembereknek a bemutatása, akik keddenként, a CEOSZ DiabPont online programjában tanítanak bennünket. (Ha még valaki nem ismerné, a CEOSZ honlapján lehet regisztrálni a rendszeres szakmai előadásokra, konzultációkra.) Most Oláh Ilona doktornővel beszélgettünk, aki a Magyar Diabetes Társaság Háziorvosi Munkacsoportjának egyik alapítója és első elnöke volt. S aki szívesen tanítja a betegeit ugyanúgy, mint a képernyő előtt ülő diabéteszeseket. „A rendelőben kevés az idő, nem tudjuk aprólékosan elmagyarázni a dolgokat. Egy ilyen előadás vagy az élő rendezvényeken a konzultáció lehetősége, illetve a Diabetes magazin cikkei sokat segíthetnek a diabéteszeseknek.”
Végezetül itt is felhívnám olvasóink figyelmét, hogy közeleg a Joslin-oklevél, illetve -érem igénylésének határideje, november 14, a Diabétesz Világnapja (jelentkezés, részletek: https://diabetes.hu/joslin). És várjuk karácsonyi ételreceptjeiket, ezzel is tudjuk egymást segíteni.
Herth Viktória
Kismértékű testsúlycsökkenés is hatalmas lépést jelent
Míg az 1-es típusú cukorbetegség autoimmun eredetű, a 2-es típusú diabétesz kialakulásának legjelentősebb rizikófaktora a krónikus elhízás és túlsúly, amelynek hatékony kezelése nem csupán a megelőzésben, hanem később, a terápia során is kulcsfontosságú. A 2-es típusú…
A Diabetes magazinban olvasható információk mindig hitelesek. Ezt a szakszerűséget – a lapunkat és a cukorbetegek országos közösségét segítő – diabetológusoknak és egyéb szakembereknek köszönhetjük. Ebben az évben megismertetjük olvasóinkat azokkal a szakértőkkel, akik szerkesztőségünk és a CEOSZ munkáját segítik.
A diabétesz késői szövődményei közé tartozik a kiserek károsodása. Ezek szem-, veseproblémákat okoznak, valamint a perifériás idegrendszer károsodását, a neuropátiát. A nagyereket is károsíthatja a cukorbetegség, ennek következtében jelennek meg a szív- és érrendszeri betegségek, az agyérbetegségek és az alsó végtagi ereknek a szűkülete. A két tényező, a neuropátia és az alsó végtagi érszűkület együttesen vezet az úgynevezett diabéteszes láb kialakulásához. A láb elvesztése óriási tragédia, ezért hihetetlenül fontos, hogy figyeljünk oda a lábainkra.
Nem vagyunk egyformák, ami nem baj, ennek köszönhetjük, hogy jókat tudunk vitatkozni. Persze, nem mindig elegáns szellemi párbaj a vita, van, amikor lekezelés, pocskondiázás helyettesíti az érvek összecsapását. Aki figyeli a közösségi médiát, tudja, miről beszélek. Ezeken a felületeken különösen elszabadult a pokol.
A közelmúltban egy bennünket érintő vitára bukkantam, amely előtt – bevallom – értetlenül álltam. Újra és újra elolvastam az egymással ellentétes véleményeket, de az egyik álláspontot sehogy sem sikerült elfogadnom.
Ritka az olyan interjú, amikor a kérdezővel szemben négyen is ülnek. A közelmúltban Szegeden átélhettem ezt a helyzetet, illetve nem is Szegeden, hanem egy közelében fekvő faluban, Balástyán. Beszélgetőtársaimat régről ismerem, hármójukkal 2009-ben találkoztunk Győrben, a 40 éve cukorbetegek első találkozóján. Ildivel 2015-ben ismerkedtünk meg, kapcsolatunk azóta barátsággá mélyült.
A Szigetköz – természeti adottságai, állat- és növényvilága miatt – maga a csoda. A vadregényes táj sok ember szívét rabul ejti, ez történt a győri cukorbeteg gyerekekkel is a nyáron.
A Sportos Cukorbetegek Egyesületének szervezésében szeptember első hétvégéjén egy vállalkozószellemű, 17 fős csapat Légár Balázs vezetésével elindult, hogy a Triglav, a Razor után meghódítsa a szlovén Júlia-Alpok következő kiszemelt hegycsúcsát, a Jalovecet (2645 m)…
Idén nyáron négy diabéteszes ifjúsági táborban is járt szerkesztőségünk néhány tagja: Herth Viktória főszerkesztő, Hegedüs Csaba, a kiadó munkatársa, aki főállásban zenész, így mind a négy helyszínre egyik kedvenc hangszerével, a bendzsóval érkezett, valamint Béki János, a Diabetes kiadványmenedzsere.
Vasárnap a Balatonnál szakadt az eső, a tó pedig haragos hullámokat vetett. Ahogy néztem ki a vonat ablakából a zabolátlan ítéletidőbe, úgy éreztem, tudom miért ilyen szomorú: véget ért a sportos cukros családi hétvége!
A Magyarország Cukormentes Tortája versenyt 14. alkalommal rendezte meg az Erős Antónia által alapított Egy Csepp Figyelem Alapítvány, amely a cukormentes torta verseny létrehozója.
Több felemelő és emlékezetes pillanattal zárta a nyarat a Szurikáta Alapítvány. Egy balatonboglári tábor és egy frenetikus koncertélmény után ősszel új online tudáscsomaggal tértünk vissza az „iskolapadba”, és már készülünk is az október 11-i Szurikáta családi napra, ahol bemutatjuk új könyvünket, egy kamaszoknak szóló regényt.
A szerkesztőség megjegyzése: az optimális cukoranyagcsere eléréséhez az oldalakon hirdetett termékek alkalmazása esetén is feltétlenül szükséges a beállított diéta, a rendszeres mozgás, és az orvosa által rendelt gyógyszerek használata, valamint a rendszeres ellenőrzés! Minden esetben kérje ki kezelőorvosa véleményét! A kockázatokról és a mellékhatásokról olvassa el a betegtájékoztatót, vagy kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét!
