Sportos Cukros gála

Rendszeres olvasóink tudhatják, hogy a Sportos Cukorbetegek Egyesületében mindig történik valami. Általában edzőtáborokról, fantasztikus sporteredményekről, túrákról, a Balaton körbebiciklizéséről szoktunk tudósítani. Ami közös bennük: ha számunkra utánozhatatlan is az a fizikai teljesítmény, amelyet az egyesület fiatal és kevésbé fiatal tagjai nyújtanak, példát, mintát adnak, hogy mindenki – még mi is (!) – át tudjuk lépni az árnyékunkat, napról napra többre vagyunk képesek fizikailag és mentálisan egyaránt.
Most azonban nem rendkívüli sportteljesítményről számolunk be – hacsak a késő esti táncos bulin való részvétel nem minősül annak. Február közepén remek hangulatú jótékonysági gálaestet szervezett a Sportos Cukros és a DiaEuro Sportegyesület.
Remek hangulatban töltötte az estét a jelen lévő mintegy száz résztvevő. Hallottam, hogy voltak, akik kifizették a belépőjegyet – sőt, meg is fejelték –, miközben tudták, hogy nem lesznek jelen. Ez is mutatja, hogy a támogatás volt az összejövetel fő célja. És az ismerkedés. Bár a jelen lévő sportolók ismerték egymást, a vendégek egy része most találkozhatott velük: orvosok, szponzorok és például én, a Diabetes magazin képviseletében.
Kellemes műsort láthattunk, volt csellómuzsika, könnyűzene, vers, könyvrészlet-felolvasás. Hallhattunk motivációs előadást és láthattunk bűvészmutatványokat.
Amikor a műsor két része között az egyik házigazda, Csík Csaba Krisztián – szinkronszínész, -rendező, diabéteszes ironman – a svédasztalos vacsorához invitálta a vendégeket, nagy nevetés harsant, ugyanis azt mondta: ez most rekordkísérlet – az egy helyen, egy időben beadott legtöbb inzuliné.
Herth Viktória






