Mutassuk meg a világnak, mire képesek a diabéteszesek!

Aleksandra Wielogórska a tavalyi Lengyelország szépe verseny 5. helyezettje, a legszebb hajú versenyző különdíj nyertese, ő képviselte hazáját a Miss Grand Internationalen. Aleksandra 1-es típusú diabéteszes, a szépségversenyeken is büszkén viselte Dexcomját és inzulinpumpáját.

Aleksandra 11 éves volt, amikor a tipikus tüneteket tapasztalta, állandóan szomjas volt, gyakran kellett pisilnie, folyton éhes volt, mégis fogyott. A kórházba kerülése előtti este komoly lábgörcsei voltak és szokatlan szagú lett a lehelete, amiről akkor még nem tudta, hogy az 1-es típusú cukorbetegség jellemző tünete.

– Az első időszakban fogalmam sem volt róla, mi történik velem.

A sport már akkoriban is fontos része volt az életének, ezért rendszeresen járt sportorvosi vizsgálatokra. Három hónappal a diagnózis előtt még bőven a normál tartományban volt a vércukorértéke. Ilyen rövid idő alatt alakult ki nála a diabétesz, amitől addigi élete a feje tetejére állt.

Mindennapi kihívások

Az egyik legnagyobb kihívás számára a mindennapokban, hogy vannak dolgok, amiket nem tud kontrollálni; megállhat az inzulinpumpája, szivároghat az inzulin, változhat a hormonszintje, ezek pedig egytől egyig befolyásolják a vércukorszintet. Ha rossz a cukra, egész nap kimerült és lassú, amit nem egyszerű megértetni másokkal.

Az alvás mindenki számára fontos, de nekünk diabéteszeseknek különösen az, mert kritikus szerepe van a vércukorszint stabilan tartásában. Sajnálatos módon azonban pont a vércukorszintje menedzselése miatt sokszor félbeszakad az álma, amitől még nehezebbé válik másnap úgy teljesíteni, mintha mi sem történt volna.

A diabéteszes gyerekek szüleit is fontos támogatni

Amikor megállapították, hogy 1-es típusú diabéteszes, az nem csak neki volt nehéz, hanem az egész családja számára lesújtó volt.

– A szüleim tele voltak bizonytalansággal és félelemmel a jövőt illetően – emlékszik vissza Aleksandra. – Ezért szeretnék példa lenni nemcsak a diabéteszes gyerekek, hanem szüleik számára is.

Első kézből tapasztalta meg, hogy a szülők gyakran jobban aggódnak, mint a gyerekek, ő pedig azt akarja megmutatni, hogy a diabétesz nem tette lehetetlenné álmai megvalósítását. Nem csukott be ajtókat, hanem kitárta az elméjét. Igaz, gyorsabban kellett felnőnie, de közben ellenálló képességre is szert tett.

A lengyel Alapítvány a Diabéteszes Gyermekekért önkénteseként reményt akar adni a frissen diagnosztizált kicsiknek. Óriási a különbség egy orvostól kapni tanácsokat, vagy olyantól, aki igazán tudja, milyen diabétesszel élni. Szeretné, ha látnák, ő nem hagyta, hogy a diabétesz megállítsa bármiben, amit szeret, legyen az a röplabdázás, a tánc vagy éppen egy szépségversenyen való részvétel. Mindenhol büszkén viseli CGM-jét.

– Az a célom, hogy megmutassam, ők is értékesek és képesek elérni bármit, amíg vigyáznak az egészségükre – mondta.

A mozgás nélkülözhetetlen

A sport mindig is része volt az életének, amilyen kicsi korára csak vissza tud emlékezni, és a diagnózis után sem jutott soha eszébe, hogy felhagyjon a sporttal. Ellenkezőleg, Aleksandra hiszi, hogy a mozgás mindenki számára nélkülözhetetlen, valamint kulcsszerepet játszik a diabétesz menedzselésében. 10 éves korában kezdett el röplabdázni, a sportág iránti szenvedélye jutalmául elnyert egy kétéves ösztöndíjat, a középiskola 2 évét az USA-ban végezte el. A tánc igazi szerelem számára, örömmel tölti el akár csoportban, akár tükör előtt gyakorol.

Váratlan szereplés a szépségversenyen

Egész gyermekkorában a sport érdekelte, jobban szeretett kosárlabdázni, röplabdázni, focizni, mint ruhákkal foglalkozni. Soha nem szerepelt a tervei között szépségversenyre nevezni. Egy nap azonban az édesanyja legjobb barátnője meggyőzte, hogy jelentkezzen a Lengyelország Szépe versenyre.

Bekerült a top 5 döntős hölgy közé. A versenyt ugyan nem ő nyerte meg, de megkapta a lehetőséget, hogy képviselhesse hazáját a Miss Grand International versenyen, illetve neki ítélték oda az Alfaparf Milano Professional címet, mint a legszebb hajú versenyzőnek.

A hazájában megrendezett verseny diabéteszének menedzselése szempontjából nem okozott neki nehézséget.

– A Kambodzsában és Thaiföldön tartott nemzetközi megmérettetés annál inkább feladta a leckét. A verseny nagyon intenzív volt, alig maradt időnk pihenni.

Nem mindenki értette meg, hogy neki szüksége van megfelelő mennyiségű alvásra, illetve hogy a vércukorszintje befolyásolja a teljesítményét. A szépségversenyen minden pillanatban a legjobb formáját kellett nyújtania, ezért komoly kihívást jelentett számára a diabétesz és a verseny követelményeinek teljesítése közötti egyensúlyozás.

Tárd ki a szárnyaidat és repülj!

Aleksandra jelenleg közgazdaságtan és nemzetközi gazdálkodás szakon tanul Svédországban. A következő tanévet szeretné cserediákként tölteni egy másik országban.

A jövőben is szeretné hallatni a hangját, hogy ösztönözze és támogassa sorstársait. Aleksandra szerint a kihívások és küzdelmek gyakran olyan módon formálnak minket, amire nem is számítunk. Arra buzdítja a fiatal diabosokat, hogy betegségüket ne korlátként éljék meg, hanem tekintsenek minden kihívást lehetőségnek arra, hogy fejlődjenek.

– Törődjünk az egészségünkkel, kövessük az álmainkat és ne hagyjuk, hogy ez a betegség határozza meg, mit tehetünk és mit nem. Mosolyogjunk minden nap, és tárjuk ki a szárnyainkat, repüljünk! Mutassuk meg a világnak, mire képesek a diabéteszesek!

SQUARE-INSTAGRAM @wielogorska_aleksandra

Somfai Katalin