Jerry Gore újabb extrém kerékpáros kihívást teljesített
Jerry Gore 2001 óta 1-es típusú cukorbeteg, 2004 óta minden évben teljesít egy extrém kerékpáros kihívást, amivel 1-es típusú diabéteszes gyermekeket, fiatalokat támogat. Az adománygyűjtéseket az Action4Diabetes alapítvány koordinálja, aminek Jerry társalapítója. Tavaly magazinunk is beszámolt róla, hogy Jerry és társa Londonból Kijevbe kerékpároztak, hogy adományt gyűjtsenek az Ukrajnában élő, rászoruló krónikus betegeknek. 62 évesen Jerry a legidősebb 1-es típusú diabéteszes, aki ilyen extrém, 2500 km hosszú kerékpártúrát teljesített.

Adománygyűjtés a kambodzsai Dorm számára
Dorm Kok 1-es típusú diabéteszes fiatalember, aki kétségbeesve kereste meg az Action4Diabetes szervezetet, segítségüket kérve szemműtétje finanszírozásához. A mélyszegénységben élő Dorm számára a napi túlélés is gondot jelent, az ételre valót is nehezen teremti elő maga és 80 éves édesapja számára, akiről egyedül gondoskodik. Édesanyját kiskorában elveszítette, testvérét pedig egy építkezésen érte tragikus baleset. Betegségét a szűkös anyagi helyzete miatt nem tudja megfelelően menedzselni, ezért majdnem teljesen megvakult mindkét szemére. Egy szemműtét segítségével Dorm újra munkába állhatna, kitanulhatná a szabómesterséget, amivel megélhetést tudna biztosítani maga és édesapja számára. A műtéthez 2,5 millió forintnyi összegre van szükség.
7 Őrnagy kihívás
Jerry vállalta, hogy teljesíti a 7 Őrnagy nevű kerékpáros kihívást, hogy ezzel támogassa Dormot. Aki nekivág, nem kevesebbet vállal, mint 24 óra alatt két keréken meghódítani a francia és az olasz Alpok hét hágóját, ami több mint 360 kilométer távolságot és 10 000 méter szintemelkedést jelent, nehezen járható, burkolatlan utakon. Mindezt magányosan, támogatás nélkül.
Felkészülés
Jerry egész évben edz annak érdekében, hogy a lehető legfittebb legyen. Mindennap minimum 30 percet mozog olyan intenzitással, ami a pulzusát 50 százalékkal a nyugalmi állapot fölé emeli, legalább 10 percet nyújtásra szán, valamint minden éjjel igyekszik 8 órát aludni. Az edzés prioritás számára a mindennapokban, ami nagyban segíti a vércukor-menedzsmentjében és a mentális egészsége megőrzésében. A legfontosabbnak azt tartja, hogy olyan sportot választott, amit szeret és örömmel csinál, mozgás közben jól érzi magát. Mindenkinek azt tanácsolja, hogy olyan edzésformát válasszon, amit igazán szeret és élvez, így nem nehéz munkának fogja érezni, és kitartóan fogja tudni csinálni.

A 7 Őrnagy kihívásra június óta edzett, legalább 300 km-t és 4500 m szintkülönbséget tett meg minden héten az augusztus 19-i indulásig. Négy táplálkozási tanácsadó segítségével kidolgoztak egy szénhidrátpótlási tervet, minden órában 60 g szénhidrátot fogyasztott 24 órán keresztül.
Az inzulinnal eddigi tapasztalatai alapján különösebb óvintézkedéseket nem tett. Biztos volt benne, hogy 24–48 óra alatt semmi baja nem lesz, ha nem éri közvetlen napfény, ezért egyszerűen a váztáskájába tette, ahol könnyen hozzáférhet.
Támogatás nélkül, egyedül indult útnak, amit nem tartott veszélyesnek. Természetesen telefon volt nála, amivel el tudta volna érni a hegyi mentőket és a barátait is. Azt vallja, fontosabb a megelőzés, mint a gyógyszer, ezért mindig arra koncentrál, hogy minden tökéletes állapotban legyen az indulás idejére: a teste, a kerékpárja, a szervezés, az útvonalterv és a navigáció, az étel-, víz- és inzulinutánpótlás és természetesen a pótszenzor. A felkészüléshez az is hozzátartozik számára, hogy számoljon a krízishelyzetekkel, vagyis a fizikai edzés mellett a mentális felkészülés is ugyanolyan fontos. Ezenkívül igyekszik felvenni a kapcsolatot minél több emberrel, aki már teljesítette az adott kihívást, hogy tanulhasson tapasztalataikból.
Teljesítmény
Augusztus 19-én este 20 órakor vágott neki éjszakai sötétségben a göröngyös utaknak. 23.36-kor érte el az első hágót, a Col d'Izoard-t (2360 méter), jól érezte magát, de a vércukra okozott némi nehézséget, 21,4-ről 3,8-ra zuhant, amit nem volt könnyű menedzselnie.
A második hágót, a Col Agnelt (2744 méter) hajnali 4.45-kor érte el, úgy érezte, nagyon lassan halad a hideg éjszakában, de tovább tekert. 9.30-kor ért fel a Colle di Sampeyrére (2284 méter), amit nagyon kemény menetnek érzett, 20 kilométer alatt 1300 méter szintemelkedést tett meg. A negyedik hágóra, a Colle della Faunierára (2481 méter) 16.30-kor ért fel, a hőségben ropogósra sülve, ezért úgy döntött, az estét a közeli településen tölti.

Ez a negyedik hágó egy szörnyeteg volt, nem hiába hívják a Halottak hágójának: 22 kilométer az út a csúcsra, nem kevesebb, mint 1536 méter szintkülönbséggel. Ha ez nem jelentene elég kihívást, az út minősége is rossz, ráadásul több helyütt 20 százalékos az emelkedő és a 32 °C-os hőséggel is meg kellett küzdenie. Ennek ellenére úgy érezte, nagyszerű napot tud maga mögött, 195 kilométert és majdnem 6000 méter szintkülönbséget tett meg kerékpárjával az első napon.
Az utolsó három hágó
Az ötödik hágóra, a Col de la Lombardéra (2351 méter) 3 óra alatt ért fel, merev és fájó izmokkal, nem is számított másra, viszont már csak 100 kilométer és 2 hágó volt hátra, a Col de la Bonette (2802 méter) Európa legmagasabb hágója és a Col de Vars (2108 méter). Jerry szerint megérte a szenvedés, aminek árán a világ egyik legszebb részét láthatta. Összesen 27,5 óra alatt teljesítette az egyik legnehezebb kerékpáros kihívást, amit 24 óra alatt, támogatás nélkül mindössze 150-en teljesítettek eddig.
A legnagyobb nehézségek
A legkomolyabb kihívást Jerry számára azok a terepek jelentették, amelyek távol estek a Tour de France jó minőségű útvonalától, ugyanis a kiépítetlen részeken, a farmerek által használt kavicsos földutakon rendkívül veszélyes gyorsan haladni. Hirtelen változó vércukorszintjének korrigálása szintén nem volt egyszerű, fél egységet is adó, gyerekek számára készült pent kellett használnia, nehogy hipózzon az egész egységtől. A kihívás alatt 75 százalékkal kevesebbet kellett adnia a gyors és a hosszú hatású inzulinból is. Mivel a szenzor nem adott figyelmeztetést, többször kellett a teste jelzéseire hallgatnia és manuálisan mérnie. Mindenképpen el akarta kerülni ugyanis, hogy egy hipo túlságosan lelassítsa.

Jerry a kihívás teljesítése után azt mondja, nagyon megérte számára ez a nem mindennapi fizikai igénybevételt jelentő kaland. Élvezhette a természet csodálatos szépségét, az alpoki napfelkeltét, a misztikus holdfényt, hatalmas hegyek, vízesések, hegyi tavak látványát. Ami teljes ellentéte annak, amit Dorm él át, aki már alig lát valamit, az operáció nélkül pedig hamarosan megvakulna.
Örömmel jelenthetjük, hogy lapunk nyomdába adásáig a Dorm szemműtétjéhez és képzéséhez szükséges teljes összeget sikerült összegyűjteni.
Somfai Katalin