Beszámoló a 2024-es Sportos Cukros táborokról

„A diab néha óriási szívás, de ezek a táborok megmutatják nekünk, hogy nem vagyunk egyedül.”

A diab harc

A diabétesz nemcsak arról szól, hogy ki milyen inzulint használ, vagy hogy mennyit ehet reggelire. A diab harc. Mindennapos küzdelmek, nehézségek és akadályok sora, amin túl kell jutni, felül kell kerekedni és meg kell tanulni megbékélni vele.

De a diab közösség is. Támogató, segítőkész és tanulságos közösség, ahol együtt, egymásra figyelve és egymástól tanulva könnyebb átlendülni olyan akadályokon, amelyek egyedül legyőzhetetlennek tűnhetnek. Az SCE sporttábora ilyen közösséget teremtett.

DiaTrénerként vettem részt a táborban. Feladatunk a vezetők segítése, programok szervezése volt, de szerintem a többi társam is egyetértene abban, hogy a valódi célunk az volt, hogy a gyerekeknek olyan helyet teremtsünk, ahol jól érzik magukat, ahol nem félnek kérdezni és önmaguk lenni. Nem tagadom, fáradtságos munka volt, de minden éber, tervezgetéssel és ötleteléssel töltött óra megérte, látva a kicsik arcán felbukkanó széles mosolyt és a ragyogást a szemükben.

Német Réka DiaTréner, Sporttábor

Aktív taggá váltam

15 éve, kétévesen lettem cukorbeteg. Kisgyerekként természetesnek vettem a betegség kezelését, de kamaszkoromra beleuntam a folyamatos odafigyelésbe. Anyukám elkezdte felkutatni a cukorbeteg-közösségeket. Így talált rá a Sportos Cukorbetegek Egyesületére. Próbálta velem megismertetni, de minden téren ellenállásba ütközött. Mivel követte az SCE Facebook-oldalát, meglátta, hogy minden nyáron táboroznak, és akaratom ellenére beíratott a 2022-es mátrai edzőtáborba. Nem akartam elmenni, az odaérkezésemkor az is kérdés volt, ott maradok-e. A táborban kezdtem jól érezni magam, de sajnos betegség miatt hamar haza kellett utaznom.

A következő évben már nagyobb kedvvel mentem el a kiszombori sporttáborba. Nagyon élveztem, szívesen vettem részt a programokon, emellett hasznos tanácsokat kaptam a kezeléssel kapcsolatban. Mivel az idősebbek közé tartoztam, a szervezők felkértek, hogy a következő táborban segítőként vegyek részt.

A 2024-es pálkövei sporttáborban első alkalommal új státuszomban vehettem részt, ahol emellett remekül éreztem magam. Úgy érzem aktív tagjává váltam az egyesületnek és várom a következő programokat.

Handl Gergely DiaTréner, Sporttábor

Akármire képesek vagyunk

Idén is részt vehettem a Sportos Cukros edzőtáborban, ahová már három éve járok, és ez az év is tele volt millió élménnyel. A Balaton mellett voltunk, rengeteget sportoltunk, szórakoztunk és nevettünk. A reggeli futások és a biciklitúra mellett délutánonként a Balatonban úsztunk, játszottunk vagy a parton röpiztünk, és közben finom ételeket ehettünk.

A tábor nemcsak a sportról és a mozgásról szólt, hanem a közösségről is. Újra találkozhattunk régi barátainkkal, és újakat is szerezhettünk. Itt mindenki pontosan tudja, min megyünk keresztül minden nap, hiszen mind átéljük a különböző – nekünk átlagos, de más embereknek szokatlan – dolgokat. Ez az, ami ennyire összeköt minket. A diab néha óriási szívás, de ezek a táborok megmutatják nekünk, hogy nem vagyunk egyedül.

A tábor alatt jöttek diabos sportoló felnőttek, akikkel tudtunk beszélgetni. Nagy élmény volt Gráczol Péter kerékpáros élménybeszámolóját meghallgatni és másnap együtt bringázni Tapolcára. Csík Csaba pedig arról beszélt, hogy miután kiderült nála a diab, hogyan kezdett el sportolni és pár év alatt ironman lett belőle. Mivel én is triatlonozom, ez volt az, ami nagyon megfogott engem és motivál, megmutatta, hogy a diab nem akadály és akármire képesek vagyunk, csak odadás kell hozzá.

Szabó-Kazár Emma 15 éves edzőtábori résztvevő

Kedvencem a trambulin volt

Egész évben jártam Sportos Cukros akrobatikaedzésre Gál Borihoz és Bárdos Rékához, így már nagyon vártam ezt a hetet. Messziről kellett utazni minden reggel, mégis nagyon szerettem. Külön izgalmas volt számomra a diabkezelés, hiszen előző héten lettem pumpás. Rékától sokat tanultam, hiszen ő már 16 éve pumpás.

Korosztályonként osztottak bennünket csoportokba, az akrobatikus tornáról megismert társak mellett nem diabosokkal is együtt voltunk. A kis tornateremben gyakorolhattam a függő szerek és a gerenda használatát, valamint a szekrényugrást. Kedvencem a trambulin volt. A nagy csarnokban bógnizni és talajgyakorlatokat tanultunk. Minden nap a közeli KSH éttermében ebédeltünk. Csütörtökön közösen kirándultunk. A tábor zárásaként a szülőknek is bemutattuk, mennyit fejlődtünk a hét folyamán.

Magyari Csenge 10 éves, egy éve 1-es típusú diabéteszes, tornatábori résztvevő

Kizökkenni a napi rutinból

Családunknak lehetősége nyílt a Sportos Cukorbetegek Egyesülete szervezésében részt venni a Zánkai Erzsébet-táborban, egy családi hétvégén. Itt minden korosztály megtalálhatta a magának való elfoglaltságot: kézműveskedés, arcfestés, hajfonás, sportolási lehetőségek, társasjátékozás, trükkös biciklik kipróbálása, strandolás, sétahajózás, kalandpark, családi mozi, esténként színház, koncert. A tábori programokon kívül a Sportos Cukrosok saját programokat is szerveztek. Amíg a felnőttek edukáción és tapasztalatcserén vettek részt, addig a gyerekeket minidiszkó és közös játékok várták.

Családunk minden tagja jól érezte ezen a tartalmas hétvégén; szerintünk hozzánk hasonlóan minden család kizökkent a napi rutin monotonitásából.

Handl család a Családi Erzsébet-tábor résztvevői