Három évtizedig velünk
Köszönjük a közös munkát, Ede!
Úgy vélem, rekordnak számít, hogy valakivel 30 éven keresztül együtt dolgoztam, de soha nem találkoztam vele személyesen. Flórkievicz Edével, a Diabetes idén 72 éves rejtvénykészítőjével így jártunk. Az 1994. évi első számunkban jelent meg az első keresztrejtvénye, s tavalyi hatodik számunkban az utolsó. Pontosan 30 éven át alkotta olvasóink számára a keresztrejtvényeket. Egy stroke miatt köszönt el tőlünk.

– Úgy érzem, abba kell hagynom a munkát, a gondolkodásom már nem a régi, a bal kezem sem működik tökéletesen. Nem akarok hibázni!
– Hogy lesz valakiből rejtvénykészítő? Az iskolában még senki nem készül erre a pályára – kérdeztem tőle, de kiderült, nagyot tévedtem.
– Általános iskolában kezdődött, arra lettem figyelmes, hogy a padszomszédom óra alatt valami fekete-fehér ábrával piszmog. A szünetben megkérdeztem, hogy mi ez, tőle tudtam meg, hogy keresztrejtvénynek hívják. Az Útitárs című Füles-kiadvány volt. Ezután én is gyakran ezzel foglalkoztam óra alatt, még rovót is kaptam miatta.
Az iskolák után a Fővárosi Finommechanikai Vállalatnál dolgozott, forgácsolóautomaták beállításával foglalkozott. De a rejtvényfejtés megmaradt hobbiként.
– Az első házasságom rosszul sikerült, jártam az utcákat, töprengtem, mit kezdjek magammal. Ekkor láttam egy plakáton, hogy a Ganz-MÁVAG kultúrtermében rejtvényfejtő verseny lesz. Elmentem, sokakkal megismerkedtem, beléptem a rejtvényfejtő klubba, s az első versenyt, amelyre elvittek, azonnal meg is nyertem. A klubvezető biztatott, hogy próbáljak meg készíteni is rejtvényt, volt egy saját újságjuk, abban jelentek meg a munkáim. 1990 őszén megjelent a Fülesben egy hirdetés, hogy rejtvénykészítőket keresnek, jelentkeztem, behívtak, „levizsgáztattak”. Minden segítség nélkül kellett ott, a szerkesztőségben feladványt készítenem. A végén azt mondták: gyorsan és jól csinálom, lenne-e kedvem a Fülesben dolgozni? Azonnal otthagytam a szakmámat.
Később kilépett, vállalkozóvá vált. A számítógépet használó fiatalok kezdték lekörözni az „öregeket”, így Ede is megtanulta a számítógépes rejtvénykészítést. A 2000-es évektől otthon dolgozott, hol jobban, hol nehezebben boldogult.
– Melyik a kedvenc feladványtípusa?
– A skandináv rejtvények számomra túl egyszerűek. A kevert, félig kevert olasz módra rejtvényeket szeretem.
– Készíteni vagy megfejteni?
– Készíteni. Már nem szeretek rejtvényt fejteni, a versenyek, amikor időre kellett dolgozni, elvették tőle a kedvemet.
Ede második párjával, Mariannal 17 éve él együtt, még emlékszem rá, amikor telefonon elmesélte, milyen kedves hölgyre talált. De arra is emlékszem, amikor 2 évvel azután, hogy az első rejtvényt készítette a Diabetes magazinnak, ő maga is cukorbeteg lett. Sokat járt vécére, a háziorvosa prosztatagondra gyanakodott, az urológus viszont kinevette kollégáját, ő küldte a megfelelő helyre Edét. A vérvizsgálat egyértelmű volt, 19 fölötti értéket mutatott. 1996 óta használ inzulint. Akkoriban azon viccelődtünk, hogy a diabétesz fertőz, mégsem bánta – most, 30 év után sem – hogy a Diabetes munkatársa volt három évtizedig.
Köszönjük a közös munkát, Ede! Jó relatív egészséget, boldog éveket kívánunk!
HV