Magyarország, a másfél millió krónikus vesebeteg országa
A vesék a kiválasztás páros szervei. Feladatuk a szervezetünk anyagcseréje során keletkezett vízoldékony anyagcsere-végtermékek eltávolítása, a só- és vízháztartás szabályozása, a homeosztázis fenntartása. Fontos szerepe van a vérnyomás szabályozásában, a vörösvértestek képzésében, valamint a kalcium- és csontanyagcserében. A veseműködés szervezetünk csaknem minden szervrendszerére hatással van valamilyen módon, az egészség megtartásához nélkülözhetetlen a vesék megfelelő állapota.

A krónikus vesebetegség meghatározása: 3 hónapnál régebb óta fennálló bGFR 60 ml/perc/1,73 m2, vagy kóros fehérjevizelés, vagy kóros vizeletüledék-lelet, kóros szövettan, vagy eltérés a vese képalkotó vizsgálatában (ultrahang, CT, MR), vagy ionzavar, vagy veseátültetés a kórelőzményben.
A krónikus vesebetegség súlyosságától függően 5 stádiumra osztható. Ennek alapja a bGFR-érték, amely ma már minden laboratóriumi leleten szerepel. A bGFR vagy hosszabb nevén becsült glomeruláris filtrációs ráta azt mutatja meg, hogy 1 perc alatt körülbelül hány ml szűrlet képződik a vesékben. Ez az érték pontosabban jelzi a vesebetegség mértékét, mint a kreatinin vagy a karbamid-nitrogén. A bGFR-érték számos tényezőtől függ: életkor, nem, rassz, vese-alapbetegség és kísérőbetegségek, szedett gyógyszerek, testsúly, folyadékbevitel. Normális esetben a bGFR értéke 90 ml/perc/1,73 m2 vagy afeletti.
A krónikus vesebetegség világszerte, így hazánkban is jelentős népegészségügyi probléma. A 2017. évi becsült adatok alapján 700 millió embert érinthet a világon. Ez alapján a hazánkra vonatkozó krónikus vesebetegségben szenvedő betegek száma több mint 1,5 millióra becsülhető, ha csak a krónikus vesebetegséghez vezető leggyakoribb kórképeket, a cukorbetegséget és a prediabéteszt, valamint a hipertóniát vesszük figyelembe.
Mivel ez a betegség tünetszegényen halad előre, „néma gyilkosként” is emlegetjük. A korai felismerés kritikus fontosságú az időben történő beavatkozások megkezdéséhez.
Szív és vese kapcsolata
Kifejezetten szoros a kapcsolat a szív és a veseműködés között. Szívbetegek körében nagy arányban fordulnak elő vesebetegek, de ez fordítva is igaz. Így, ha óvjuk a vesét, az jótékonyan hat a szívre is, viszont ha az egyik szerv állapota romlik, az hátrányosan befolyásolja a másik szerv működését is.
A krónikus vesebetegség hátterében legnagyobb arányban a 2-es típusú cukorbetegség áll. A diabétesz, a szívbetegség és a krónikus vesebetegség együttes előfordulása nagy kihívást jelent az érintett betegek és az ellátó szakterületek részére. Idült vesebetegség kialakulásához vezethetnek még például a különböző örökletes vesebetegségek (policisztás vesebetegség, Alport-szindróma), fertőzések, gyógyszerek és szisztémás immunbetegségek okozta vesebetegségek.
Az idült vesebetegség megléte növeli a kórházi kezelési igényt, a szív- és érrendszeri szövődmények – szívelégtelenség, szívinfarktus, stroke, érszűkület – és a halálozás kockázatát. A bGFR-értékek függvényében 60 ml/perc/1,73 m2 alatt 10,1 százalék, míg végstádiumú vesebetegségben szenvedő, dializált betegek esetében a hirtelen szívhalál 50 százalékos előfordulásával lehet számolni.
A krónikus vesebetegség korai felismerése
A kórkép korai felismerésében nehézséget okoz, hogy az idült vesebetegség jellemzően tünetmentesen zajlik, a betegnek nem okoz panaszt, sokszor nem is sejti, hogy vesebetegsége van. Ugyanakkor a minél korábbi felismerés teszi lehetővé az időben történő diagnosztikus szakvizsgálatok elvégzését és a megfelelő terápiás beavatkozásokat. A kórkép ismeretében elkerülhető a vesekárosító készítmények (CT, MRI kontrasztanyagok), gyógyszerek hatása.
Csökkent bGFR-érték esetén számos gyógyszer adagolása – orvosi utasításra – módosítást igényel, illetve bizonyos kontrasztanyagok helyett más típusúak alkalmazandók, egyes gyógyszerkészítmények kontrasztanyagos CT-vizsgálat előtt (például metformin hatóanyagot tartalmazó gyógyszerek) elhagyandók. Mindezen szempontok pontos követése és a betegekben történő tudatosítása alapvetően befolyásolja a betegek életminőségét, a progresszió lassítását és a hosszú távú életkilátást.
A krónikus vesebetegség a szív- és érrendszeri szövődmények önálló rizikófaktora
A szív- és érrendszeri betegségek mellett a magas vérnyomás, inzulinrezisztencia, cukorbetegség, kóros zsíranyagcsere, elhízás és dohányzás nagymértékben rontják a már korai stádiumú krónikus vesebetegségben szenvedő betegek állapotát és gyorsítják a kórkép előrehaladását. Számos specifikus tényezővel is számolni kell, mint például a kórképhez társuló vérszegénység, D-vitamin-hiány és csontanyagcsere-zavar.
A krónikus vesebetegség stádiumai a bGFR-érték alapján
Az 1–3. stádiumokban általában nem indokolt közvetlen nefrológiai gondozás. Bizonyos esetekben azonban feltétlenül szükséges a nefrológiai szakvizsgálat és követés, de ezek a lényegesen ritkább esetek. Általában 30 ml/perc/1,73 m2 bGFR-értéktől kezdődően javasolt a nefrológiai gondozás és speciális kezelés. Addig háziorvos és a különböző szakterületek szakemberei (diabetológia, hipertonológia, kardiológia, angiológia, immunológia) kell hogy kutassák, szűrjék, vizsgálják, konzultálják és gondozzák a vesebeteget. Természetesen ennek eldöntése minden esetben orvosi kompetencia kérdése.
(EMMI irányelv 2021.)
Hazai helyzetkép
Hasonlóan más országokhoz, hazánkban is komoly népegészségügyi jelentőségű a krónikus vesebetegség. Ezzel szemben ennek az összetett kórképnek az elfogadottsága, időben történő felismerése, szűrése és kezelése nincsen arányban a betegség következményeivel és szövődményeivel.
Hazánkban a két leggyakoribb okból – szénhidrátanyagcsere-zavar és hipertónia – kialakuló krónikus vesebetegek száma 1 532 000-ra tehető. A 2-es típusú cukorbetegek száma 2016-ban 721 000 volt, irodalmi adatok szerint ugyanennyi fel nem fedezett cukorbeteggel kell számolnunk, ami 1 442 000 főt tesz ki. A cukorbeteg és krónikus vesebetegségben szenvedők száma 576 000, a prediabéteszes krónikus vesebetegek száma 450 000 körüli. A kettő együtt 1 026 000!
Idült vesebetegek
Világszerte alacsony a krónikus vesebetegséggel kapcsolatos tudatosság mind a lakosság, mind az egészségügyi hatóságok körében. Becslések alapján körülbelül 10 krónikus vesebeteg közül 9 nincs tisztában azzal, hogy vesebetegsége van. Így az idült vesebetegek jellemzően későn kerülnek felismerésre és ebből adódóan megfelelő ellátásra.
Az időben történő felismerés lehetőséget adhat a teljes gyógyulásra vagy a már kialakult idült vesebetegség lassítására. Ehhez cukorbetegség esetén a diabetológus által javasolt gyógyszeres és diétás kezelés mellett a megfelelő vérnyomáskontroll és a különböző egyéb anyagcsere-paraméterek, például a szérumzsírok, a húgysav szintjének célértéken tartása szükséges.
Diabéteszben a szénhidrát-anyagcsere kontrollja mellett fontos a megfelelő hidráltsági állapotra való törekvés. A cukorbetegek többsége vizenyőképződésre hajlamos, folyadéktúlsúly jellemzi őket. A folyadékfogyasztást a krónikus vesebetegségben szenvedő cukorbetegek esetében egyénre szabottan szükséges megállapítani a napi vizeletürítés ismeretében. A szokásoshoz képest általában jelentős mértékű napi folyadékmegszorítás indokolt. A folyadéktúlsúly és ezzel együtt a magas vérnyomás hatékony kezelésében alapvető feltétel a sószegény étrend, amely egyúttal a vesebetegség vonatkozásában is előnyös hatású. Ajánlott a rendszeres – fizikai állapotnak és kondíciónak megfelelő – testmozgás és tilos a dohányzás.
Lehetőségek a vesebetegség szűrésére
A vesebetegségek laboratóriumi szűrővizsgálatai közé tartozik a bGFR- és a vizeletvizsgálat (fehérjemeghatározás és vizeletüledék), valamint a vesék ultrahangos vizsgálata.
1-es típusú cukorbetegség esetén a bGFR-vizsgálatot a betegség felismerését követő 5 éven belül, 2-es típusú cukorbetegeknél a felismerést követően azonnal, továbbiakban értékektől függően (orvosi javaslat alapján) évente 1-2 alkalommal kell megismételni.
Az itt bemutatott eredmények egy átfogó cselekvési terv kialakítását indokolják a krónikus vesebetegségek megelőzésére és kezelésére. Ezeknek az intézkedéseknek tartalmazniuk kell a krónikus vesebetegséggel kapcsolatos tudatosság növelését a lakosság és az egészségügyi hatóság körében, oktatási programokat az egészségügyi személyzet számára és a kockázati tényezők megfelelő kezelését.
Szakmai vonatkozásban ehhez az összetett és sokoldalú tevékenységhez a vesebetegek ellátása érdekében azonban nem kizárólag a nefrológia, hanem a háziorvosok és a társszakmák együttműködése szükséges és alapvető fontosságú a civil szervezetek, betegegyesületek bevonása.
Dr. Ladányi Erzsébet a Magyar Nephrologiai Társaság elnöke