Sportos Cukorbetegek Egyesülete

Két arany, egy ezüst

Március 11–12-én két lengyelországi település, Suchy Las és Baranowo adott otthont a Red Card For Diabetes 2023 teremfutball-versenyeinek, amelyeken – tavalyhoz hasonlóan – három korcsoportban képviselte a magyar színeket a Sportos Cukorbetegek Egyesülete által toborzott, 1-es típusú diabétesszel élő fiatalokból álló csapat.
A legidősebbek ellentmondást nem tűrő játékkal megnyerték a Bajnokok ligáját, a közepesek Európa-liga ezüstéremmel, míg a legkisebbek Konferencia-liga elsőséggel gazdagodtak. A bajnokságon a hazaiak mellett angol, német, svéd és bolgár csapatok is képviseltették magukat, így igazi nemzetközi mezőny jött össze erre a hétvégére.

Sok újonccal a keretben is szépen helyt álltak

A legkisebb korcsoportban (9–11 évesek) számtalan új játékos mutathatta meg tudását a torna hazai válogatóján, közéjük tartozott Bogdány Máté, aki ugyan csak az iskolában focizik, de ügyességével és akaratával beverekedte magát a csapatba. Nem érdemtelenül, egy nagyon fontos gólt szerzett a tornán.

– Ez volt az első külföldön szerzett gólom, amelyet a szüleim a helyszínen láthattak. Nagyon boldog voltam! – Máté azt is elmondta nekünk, hogy nagyon élvezte a tornán kívüli kísérőprogramokat, a városnézést, a bobozást, a fürdőzést. A vércukra inkább alacsony volt, de a hipót sikerült elkerülnie.

A tavalyi torna legjobb kapusa lett Vincellér Gergő, akinél nem volt kérdés, hogy újra a csapattal tart-e Lengyelországba.

– A szervezés hasonló volt a tavalyihoz, azonban nagy pozitívum, hogy idén olyan edző foglalkozott velünk, aki maga is focizik. A kísérőprogramok is gazdagabbak voltak, mint a múlt évben. – A két éve cukorbetegséggel élő játékos hozzátette, hogy a diabétesz miatti fegyelem is hozzájárul teljesítményének növekedéséhez, így nem hátrányként tekint arra, hogy nem ehet annyi édességet.

A csapatmag maradt, de érkeztek újak is

A kettes korcsoport (12–14 évesek) korábbi tagjai barátként üdvözölték egymást az első budapesti edzésen, ahol több új játékos is bemutatkozott a szakvezetőknek. Mindannyian bekerültek az utazó keretbe, köztük Dudás László, akit augusztusban diagnosztizáltak diabétesszel.

– Az első edzésre úgy érkeztem, hogy senkit sem ismertem a csapatból, most pedig mindenki a barátom, sikerült beilleszkednem a társaságba. Szenzort használok, eddig nem szerettem volna pumpát, de a hétvége alatt a többiek megszeretették velem, így már pozitívan állok a dologhoz.

Revánsot vettek a tavalyi második hely után

A lenagyobbak (15–18 évesek) tavaly lecsúsztak az aranyéremről, idén azonban megszületett a várva várt siker, amihez a kiváló csapategység és taktika mellett a szerencsére is szükség volt.

A csapatban mindössze heten szerepeltek, közülük Hargitai Artúr volt az egyetlen, aki újoncnak számított. Artúrnál áprilisban diagnosztizálták a diabéteszt, és korábban sem a betegségről, sem pedig az egyesületről nem hallott.

– Mindenki kiadta magából a maximumot. Nekem külön öröm volt, hogy jókat tudtam beszélgetni a csapattársaimmal, és pozitív visszajelzéseket kaptam a játékommal kapcsolatban, annak ellenére, hogy én vagyok az egyetlen, aki nem focizom versenyszerűen.

Artúr külön kiemelte a szurkolókat.

– A szurkolók hatalmas energiát adtak a mérkőzéseken, és arra sarkalltak bennünket, hogy még többet kiadjunk magunkból. Én is imádok szurkolni a lelátóról, szeretem biztatni a többi csapatot.

Nyári Martin már rutinos játékos:

– Sokkal jobb volt az idei kupa, mint a tavalyi. A felkészülés erősebb volt, ennek is köszönhető, hogy megnyertük a bajnokságot. Múlt évben kísérőprogramok sem voltak, ebből a szempontból is gazdagabb volt az idei utazás. – A játékos szerint mindenki kedvenc pillanata az volt, amikor az utolsó másodpercekben, a dudaszó előtt megszerezték a győztes gólt.

Oláh Máté így foglalta össze a véleményét:

– Nagyon jó élmény volt a bajnokság, tényleg minden klappolt. A hotelek, az ételek, a szurkolás, az egész szervezés, minden a helyén volt. Az egész torna alatt családias légkör uralkodott a csapaton belül, rengeteg új barátság született, sikerült befogadni az új társakat. Mindenki erőn felül teljesített, másképp nem érhettünk volna el ilyen eredményeket.

A győztes gólt Máté szerezte. Már mindenki a büntetőkre készült, amikor a semmiből elé került a labda, ő pedig higgadtan a kapus mellett begurította az alsóba.

– Ha tehetném, újra átélném. A lengyel védő oldalberúgást végezhetett el, de túl röviden passzolt, elém került a labda. Én pedig elgurítottam a kapus mellett. Mire megfordultam, már az egész kispad felém rohant, majd egy pillanat alatt a kupac alján találtam magam. Még most is kiráz a hideg, ha arra a pillanatra gondolok.

Bartha Kristóf