Cukorbetegség, túlsúly, hozzáállás
Dr. Takács Éva Judit doktornő – aki az újpesti szakrendelőben az endokrinológiai és diabetológiai szakrendelés vezetője – Az önészleléstől az aktív cselekvésig (magatartásváltozásig) címmel írt tájékoztató füzetet. A doktornő a Civil Fórum vendégeként is mesélt e témáról a jelenlévőknek.

– Mi motiválta önt a motivációs füzet megírására?
– Hiszek a holisztikus személetben. A beteg testét, lelkét, egész környezetét egységben kell nézni, kezelni. Sokat foglalkozom a testsúly kérdésével is, ez gyakran a cukorbetegségnél is érzékenyebb téma. Úgy kell erről beszélnem, hogy ne legyen bántó, a beteg ne zárkózzon be.
Személyre szabott segítségre van szükség
– Mennyire motiválhatók a betegek?
– Még azokat is rá lehet venni a változtatásra, akik bár 10–20 éve diabéteszesek, eddig nem törődtek magukkal. Az is igaz, hogy közülük sokakat korábban, más helyeken megbélyegeztek. Nem kaptak segítséget, az együttműködés akadozott, s ettől inkább ellenkező irányba fordultak.
– Pedig a kezelőorvosok is segíteni szeretnének.
– Jó lenne, ha ezt a kiadványt orvosok is olvasnák. Általános tanácsokat adnak: fogyjon le, mozogjon többet! Ez nem vezet eredményre, tanácstalanná teszi a pácienst. Személyre szabott segítségre van szükség. Konkrét tanácsokat én sem adok, van, aki ezt hiányolja is. De ha valamit pontosan megfogalmazok, ezt egye, ilyen sportot űzzön, nem biztos, hogy neki épp ez jó. Igyekszem inkább az alapelveket megfogalmazni, például kiszámolom a szükséges napi kalória- és szénhidrátmennyiséget.
Takács doktornő szép sikereket ért el, ezekre ő is büszke. A legnagyobb eredmény talán Annáé, aki szerencsére „beleragadt” az életmódváltásba. Idézzük fel történetét a füzetből:

Doktornő, én már a mosópor szénhidrát- és kalóriatartalmát is nézem vásárlás közben – indította viccesen a beszélgetést egyik betegem, Anna. – A cukrom jó, 20 kg-ot fogytam, a laborleletemen egy csillag sincs. Korábban nem vettem komolyan a cukorbetegségemet, a családomra és a munkámra koncentráltam. Aztán három éve rosszindulatú daganatot állapítottak meg nálam, szerencsére időben. Megoperáltak, túl vagyok a kemoterápián, meggyógyultam. Új esélyt kaptam az életre, nem játszhatom el, egészségesen szeretnék élni, soha többé nem akarok meghízni! Mindent betartok, amit megbeszéltünk, de jutalmul minden nap eszem egy fél banánt; csak azt sajnálom, hogy nem jöttem korábban.
Fel kell készülni a vizitre
– Anna gondolkodásmódját a rák változtatta meg. Mindenkinél máshogy működik az elhatározás. Nekünk, orvosoknak alapelveket kell tanítanunk, és megtalálni, hol tart a páciens a motivációban. Van, hogy a diétát már elfogadta, de a mozgást még hárítja, vagy fordítva. Beszélgetni kell a beteggel, időt szánni rá, ettől lesz személyre szabott a tanácsom.
– A rendelőkben mindig az idő a legkevesebb.
– Én úgy alakítottam a rendelésemet, hogy a megszokottnál több idő jut egy betegre. De így is súlyozni kell, épp akkor miről beszéljünk többet. Ebben a páciens is tud segíteni. Fel kell készülni a vizitre, hogy ne a leletek keresgélésével teljen az idő, az érdemi témákra jusson több! Fogalmazzák meg a kérdéseiket! Meg kell tanulniuk segítséget kérni! Nem a diabetológuson múlik minden. A többi szakrendelésen is kérdezzenek, mindenütt szedjék össze a nekik kellő információkat. A társszakmákhoz is el kellene jutnia ennek a szemléletnek!
Senkit nem szidok le
Az olvasmányos, nem hosszú, de hasznos füzetben – amelyet az Oriold és Társai Kiadó honlapján, valamint a Libri és Líra könyvesboltokban lehet megvásárolni – több példa is szerepel. Anna esete mellett izgalmas Margité is:
Margit azzal keresett meg, hogy „nyolc hónap múlva lesz a lányom esküvője, nagyon szeretnék akkorra szép ruhába bújni”. Az életmódbeli és gyógyszeres változtatásokat elfogadta, 142 kg-ról 102-re fogyott, szénhidrát-anyagcseréje tökéletesen rendeződött. Az esküvő után eljött, boldogan mutatta a képeket, majd két évre eltűnt. Mire újra jelentkezett, visszahízta mind a 40 kg-ot, ismét magas volt a HbA1c-je. „Unokám fog születni, újra le kell fogynom, leguggolni, lehajolni sem tudok, hogy fogok én a lányomnak segíteni, az unokám után szaladni?”
– Ez a példa is mutatja, hogy bármikor elbukhatunk. Jön egy családi, munkahelyi probléma, vagy csak egy wellness hétvége, amikor a megszokottnál többet eszünk, és visszatérünk a régi szokásainkhoz.
Én úgy védekezem ez ellen, hogy háromhavonta visszarendelem a pácienseimet, hogy mérlegre álljanak, újra beszélgessünk. Ahogy a diák a dolgozatra tanul igazán, a pácienseim a vizitre készülnek.
– Ha valaki elrontotta, megszidja, doktornő?
– Senkit nem szidok le. A saját munkáját rontotta el, amit ki lehet javítani. Újra beszélgetünk, újra megerősítjük együtt a motivációt.
HV