Az egész embert vizsgálja

A belgyógyászatról

Cukorbetegként otthonosan mozgunk az orvostudomány különböző ágazatai, szakterületei között – legalábbis ezt hisszük magunkról. Magabiztosan mondjuk ki a különböző latin neveket, de ha valaki rákérdezne, melyik kifejezés mögött mi rejlik, elbizonytalanodnánk. Erről is szólt dr. Ádám Ágnes előadása a CEOSZ DiabPONT-adásában. Ennek írásos változatát olvashatják most.

Az orvosok számára a belgyógyászat három vastag könyvet jelent. Az 1984-ben újraszerkesztett tankönyv 2400 oldalon írja le a belgyógyászat alapjait – igen, csak az alapjait. Hatalmas tudásanyagot rejtenek magukban az oldalak, a nemzedékek alapkönyvének számító kiadvány tartalma ma is aktuális.

Ha képzeletben belelapozunk e könyvbe, megtudhatjuk, hogy a belgyógyászathoz tartozott az immunológia, a fertőző betegségek sokasága, az onkológia, az endokrinológia, a légzőszerv betegségei, a vérképző szervek és a vérkeringés szerveinek betegségei, a vese, a lép, a máj, az epeutak, a hasnyálmirigy, a hashártya, az emésztőszervek betegségei, az anyagcserével és a táplálkozással összefüggő betegségek, a mozgásszervek és a kötőszövetek betegségei.

Ezek közül jó néhány már önállósult, „kilépett” a belgyógyászat illetékességi köréből. Ilyen például az onkológia és a légzőszervekkel foglalkozó pulmonológia. A vérkeringés a kardiológiához tartozik, a vesével a nefrológia foglalkozik, a vérképző szervekkel pedig a hematológia. De például a lép, amely nem életfontosságú szerv, a mai napig a belgyógyászathoz tartozik. Az anyagcsere az emésztőszervek problémáival együtt a gasztroenterológia szakterülete. A mozgásszervi betegségek és a kötőszöveti rendellenességek a reumatológiához tartoznak, ma már talán nem is gondolnánk, hogy ez a szakterület is a belgyógyászatból önállósult.

Ha egy fiatal az orvosi egyetemen töltött hat év után diplomát kap, az még „semmire sem jó”. Régen elkezdett dolgozni egy kórházi osztályon, ma rezidenssé válik. Az általános belgyógyászat szakvizsgát 5 év gyakorlat után lehet letenni. Aki tovább szeretne szakosodni, például kardiológussá, további 2-3 évre van szüksége.

A háziorvostan és az üzemorvoslás ma már szintén önálló területek. Régen a körzeti orvosoknak nem kellett külön szakvizsgát tenniük, a kórházi belgyógyászati osztályokról kijövő kollégák látták el a körzeti orvosi feladatokat. Én 28 éven keresztül láttam el háziorvosi teendőket, a belgyógyászati tudás tökéletesen megfelelt hozzá, de később a háziorvosi szakvizsgával a tudás még teljesebbé vált. Sajnos napjainkban nincs megbecsülve a háziorvosi hivatás, egyre kevesebb rezidens vállalkozik a feladatra – de dolgozunk annak érdekében, hogy a családorvoslás visszaszerezze régi rangját.

Mert a háziorvosé az egyik legfontosabb szakterület. Vele találkozik, beszél először a beteg, neki mindenhez értenie kell, sokszor egymagában meg is oldja a problémákat.

Az üzemorvosok feladata kicsit más, nekik ismerniük kell az adott munkával járó feladatokat, körülményeket, elvárásokat. Nem csak a pácienseket vizsgálják, hanem a munkahelyet is.

Ősi módszerek és modern technika

A belgyógyászat sok szakterületet érintő tudomány. Engem az ragadott meg benne, hogy az egész embert vizsgáljuk, a maga valójában. Ez benne a gyönyörű és egyidejűleg a nehéz. Az igazi nehézsége, hogy csak kívülről látjuk az embert, csak indirekt adatokra támaszkodhatunk.

A legkézenfekvőbb a fizikális vizsgálat, a megfigyelés, tapintás, kopogtatás, szaglás. Ősi, de hasznos módszerek. A vakbélgyulladás gyanúját például puszta kézzel, tapintással is diagnosztizálhatjuk.

A műszeres vizsgálatok azonban egyre inkább felülírják az ősi módszereket. Az ultrahangos vizsgálat a leggyakoribb, mert egyszerű, pontos és nem fájdalmas. A vérvétel, a laborvizsgálat is nagyon fontos a belgyógyászok számára, de nem mindenre. Az orvosnak kell tudnia, mikor érdemes és mikor nem laborba küldeni a pácienst.

A röntgent régóta használjuk, nagyon hasznos eszköz, de a mellékhatásait is figyelembe kell venni, ahogy a CT (komputertomográfia) vizsgálatokét is. A CT nagy sugárdózisú rétegelt röntgenfelvétel. Virtuálisan „felszeleteli” a beteget, de a nagy sugárdózisa miatt nem szabad lépten-nyomon használni. Az MRI (Magnetic Resonance Imaging, magyarul mágneses magrezonanciás képalkotás) nem jár sugárterheléssel. Ha az adott betegséget MRI-vel ki lehet mutatni, célszerű azt használni. Kismamáknál nem alkalmazható sem a röntgen, sem a CT, a magzat védelme érdekében az ő esetükben csak az MRI jöhet szóba.

Diagnózis – terápia

A belgyógyász nem lát a betegébe, mint a sebész, akinek a szeme elé tárulnak a belső szervek. Mi sokat töprengünk, amíg meg tudjuk fogalmazni a diagnózist, majd az ehhez kapcsolódó terápiát.

Megesik, hogy megfordul a sorrend. Nem tudjuk pontosan, csak sejtjük, mi a beteg baja, s olyan gyógyszert adunk, amely az általunk gondolt bajt gyógyítja. Ha valóban meggyógyítja, akkor utólag igazolódik a diagnózis. Ezt a módszert kizárólag akkor alkalmazhatjuk, ha semmiképpen nem ártunk vele a páciensnek. Rák gyanújával nem kezdünk kemoterápiát, de ha reflux gyanúja esetén a beteg nem szeretne kellemetlen gyomortükrözésre menni, írhatunk neki gyógyszert. Ha elmúlik a panasz, utólag megvan a diagnózis. Természetesen a fentiek ellenére törekedünk kell a tökéletes diagnózisra!

Kompetencia

Minden szakterületnek megvannak a határai: meddig szabad vizsgálódni, terápiát adni? Orvosként megszabják nekünk, hogy mit csinálhatunk és mit nem. Ha háziorvosként rendelkezem orr-fül-gégész szakvizsgával, akkor felszúrhatom a gyulladt fület, de ha enélkül tenném, megbüntetnének. Ezeket a kompetenciahatárokat minden orvosnak ismernie kell. Ugyanakkor ezek a határok az új vizsgálati módszereknek, az új terápiás lehetőségeknek köszönhetően folyamatosan változnak.

A belgyógyászat nagyon hasonló a háziorvostanhoz, nem véletlenül lettek régen a belgyógyászokból a körzeti orvosok. Mindkettő multidiszciplináris szemléletű, sok szakág kapcsolódik benne. Az orvosnak tudnia kell az úgynevezett iránydiagnózist, s azt, hogy ő meddig mehet el a terápiában. Szemcseppet felírhatok kötőhártya-gyulladásra, de ha az illetőnek szemüveget kell rendelni, vagy szürkehályogja van, akkor csak annyit tehetek, hogy szemorvoshoz utalom.

Diabetológia

A diabetológia is a belgyógyászatból vált ki. Úgynevezett licencvizsga s nem szakvizsga kötődik hozzá, amely szintén szakképesítést ad. Háziorvos nem írhatja fel az inzulint, csak ha azt diabetológus javasolja. Mondhatják a betegek, hogy ez felesleges többletterhet jelent nekik, de ahhoz, hogy a háziorvosok ne lépjenek túl a kompetenciájukon, szükség van erre az előírásra.

A háziorvosoknak is ismerniük kell az aktuális szakmai ajánlásokat! Minden szakterületen léteznek ezek az ajánlások, amelyek alapján minden orvosnak működnie kell. Tehát háziorvosként nem hasra ütve küldjük ilyen-olyan vizsgálatra a betegeket, hanem ezen irányelvek alapján adjuk a beutalókat.

Cukorbetegként rendszeresen el kell menni laborba, szemészetre, érvizsgálatra, neuropátia gyanúja esetén neurológiára, hasi ultrahangvizsgálatra. A cukorbetegség kezelésének irányelvei között le van írva, hova kell küldeni a pácienst vizsgálatra. Ugyanakkor nem árt, ha a diabéteszes figyelmezteti az orvost, ha valamelyik elmarad. Nyugodtan menedzselhetik önök a cukorbetegségüket, saját vizsgálataikat. Ha tapintatosan közlik az orvossal, akkor valószínűleg partner lesz. Én kifejezetten kérni szoktam a pácienseimtől, hogy szóljanak a beutalókért, hiszen az ember a saját dolgait jobban észben tartja.

A belgyógyászat és a háziorvostan egyaránt multidiszciplináris szemléletű, azaz sok szakág kapcsolódik bennük. A belgyógyászaton belül a hipertonológia, azaz a magas vérnyomással foglalkozó szakterület és a diabetológia is jelentős számú beteget lát el, mivel mindkettő népbetegséget kezel. A specialisták segítik az ellátást, hogy még pontosabb terápiára legyen lehetőség.

Dr. Ádám Ágnes

a szerkesztőbizottság elnöke,
a Magyar Hypertonia Társaság vezetőségi tagja,
a Zuglói Hipertónia Centrum vezető főorvosa

Belgyógyász, háziorvos, a magasvérnyomás-betegség és az alvászavarok képesített orvosa. 28 évig háziorvosként dolgozott, előtte 8 évig belgyógyász volt kórházi osztályon. Jelenleg Zuglóban a Hipertónia Centrum alapítója és vezető főorvosa. Magánpraxist is folytat. A Semmelweis Egyetem Családorvosi Tanszékének tudományos munkatársa, akkreditált oktató és vizsgáztató. Megrögzött egészségnevelő. Hiszi és vallja, hogy a gyógyítás egyik alappillére, hogy az emberek ismerjék testük felépítését és működését, értsék a gyógyítás folyamatát – akkor partnerként, aktív segítőként sikeresebben gyógyulnak. Az egészségnevelést minden fórumon gyakorolta, és teszi folyamatosan televízióban, rádióban, betegklubokban, iskolákban, újságok cikkeiben. ­Astellas-díjas, 2012-ben az Év Orvosának választották. 2017-ben ­CSAKOSZ Életműdíjat, 2019-ben a Magyar Hypertonia Társaság Török Eszter Életműdíját kapta.