Jó életet élek
Interjú prof. dr. Somogyi Anikóval

A belgyógyászat az orvostudomány csúcsa
– Klinikai farmakológia az egyik szakterületem, ami az új, még nem engedélyezett gyógyszerek kipróbálását jelenti. A diabetológia és a lipidológia területén használatos gyógyszerek vizsgálatában vettem részt. Szerettem ezt a szakterületet, izgalmas feladat. A klinikai kutatás nagyon fontos, a fejlődés záloga, és sokat lehet tanulni belőle. Nem könnyű feladat, veszélyes üzem, hiszen kísérleti stádiumban lévő szerekről van szó. Figyelni kell a betegekre, mert a gyógyszereknek nem csak hatásuk, de mellékhatásuk is lehet. Fiatal orvosként kerültem először ebbe a státuszba, később szakvizsgát is tettem.
– Miért az orvosi pályát választotta?
– Beteges voltam, a családorvosunk, a kezelőorvosaim sokat jelentettek nekem. Ráadásul édesapám is orvos szeretett volna lenni, csak neki nem sikerült megvalósítania az álmát.
– S miért belgyógyász lett?
– A belgyógyászatot tartom az orvostudomány csúcsának. Az orvostudomány minden területe izgalmas, de a belgyógyászat összefoglaló jellegű, több betegséget egyszerre vizsgál, a betegeket a megfelelő irányba tereli. A legnagyobb kihívás és a legszebb a munkámban a betegségek felismerése. Sosem tudom megunni.
– Következő lépés: a diabetológia.
– Az aktuális főnökeim diabetológusok voltak, így törvényszerűen haladtam ebbe az irányba. Ráadásul a családomban is több cukorbeteg volt, van. Szeretem a diabetológiát. A cukorbetegség népbetegség, sokakat érint, és én örülök, ha segíthetek.
Segíteni jó
– Mit jelent önnek a Magyar Imre-díj?
– Magyar Imre professzor tanított az egyetemen, becsültem és értékeltem, ő volt az egyik példaképem. Számára is fontos volt – a gyógyítás mellett – az oktatás.
– Ön is tanít?
– Szeretek fiatalokat oktatni, sok hallgatóm volt, s közülük sok kiváló orvos lett. Több nemzedék tanításában vettem részt.
– Ha visszagondol eddigi pályafutására, mire a legbüszkébb?
– Sok beteget gyógyítottam, akik közül többen 20-30-40 éve járnak hozzám. Ez nagyon jó érzés, mert segíteni jó. Arra is büszke vagyok, hogy a lányom is orvos lett, nem sikerült elriasztanom a pályától.
– Orvosként, édesanyaként nem lehetett könnyű.
– Bizony, nehéz volt, de nagy a munkabírásom. Nőként egyébként sokkal nehezebb érvényesülni. Én sosem akartam agresszíven előre törni, nem akartam másokat eltaposni, de a befektetett munka megtérül. Boldog családomra is, sikeres pályafutásomra is büszke vagyok.
Együttérzek a cukorbetegekkel
– Ha egy jó tündér teljesítené egy magánéleti és egy szakmai kívánságát, mit kérne tőle?
– Az öt okos unokám ugyanolyan sikeres legyen, mint a gyerekeim. Orvosként pedig szeretném, ha találnának olyan gyógyszert a 2-es típusú cukorbetegek számára, ami anélkül, hogy az életük minőségét rontaná, meggyógyítaná a diabéteszüket, megnövelné az élethosszukat. Ez egyébként elérhető kívánság, bízom benne, hogy rövidesen megszületik ez a gyógyszer. Az 1-es típusú diabéteszesek életminőségét még sokáig rontani fogjuk, hiszen a szúrástól, a diétától nem tudnak megszabadulni.
– A mondataiból együttérzés sugárzik.
– Valóban együttérzek velük, és nagyra becsülöm azokat, akik jól csinálják. A családunkban lévő diabéteszesek mind jól kezelik magukat, de látom, hogy ez mennyi nehézséget okoz számukra a hétköznapok során.
– A hivatása, a családja mellett hobbira jut ideje?
– Szeretek olvasni, színházba, hangversenyre járni. Sok barátom van. Jó életet élek.
Herth Viktória