Ausztria, Innerkrems
Győri fiatalok sítáborban
Egy év kihagyás után, hatalmas várakozással telve újra útnak indultunk, hogy bevegyük a Katschberg-hágót és ismét a Győri Cukik legyenek a pálya ördögei. Az új pályák és az egy év kihagyás nagy kalandokat, végtelen nevetést és életre szóló élményt adott. De beszéljenek a gyerekek fogalmazásai arról, hogyan is töltöttük ezt a 6 napot. – írta dr. Pap Krisztina a győri gyermekdiabétesz gondozóból.
Mint minden évben (kivéve tavaly), idén is nagyon vártam a sítábort. Mivel az egyik kedvencem a síelés. Az indulás kicsit sportos volt, éppen 9 órára értem oda, a busz indulására, ugyanis a szemüvegem otthon maradt, így vissza kellett fordulni. Az út hosszú volt, néhányszor megálltunk, az anya által csomagolt szendvicsek finomak voltak útközben. Amikor megérkeztünk, elosztottuk a szobákat, elpakoltunk, berendezkedtünk.
A vacsora a szálláson mindig remek volt, svédasztalról tudtunk választani. Első este Zsolti ismertette velünk a síelés fontos szabályait és etikettjét. Éjszaka alig bírtam aludni, annyira vártam a holnapot.
A pályák kitűnőek voltak, bár délutánra kissé mindig eljegesedtek és buckásak lettek. De ez nekünk nem volt akadály! Naponta átlag 30–35 km-t síeltünk a fekete és piros jelzésű pályákon, a távokat a telefonunkkal mértük. Eleinte óvatosan mentünk, majd ahogy megismertük a pályát, egyre bátrabbak lettünk, begyorsultunk.
Minden délben volt egy találkozó az egyik hegy aljában, ott cukit mértünk, ettünk, általában osztrák specialitásokat, például gőzgombócot. A síelést minden nap 4 óra körül fejeztük be, a busznál uzsonnáztunk, majd visszaindultunk a szállásra, ahol esténként szaunázni szoktunk, kártyáztunk, kockáztunk és társasoztunk.
Utolsó este vacsora után szokásos módon vetélkedő volt. Különböző feladatokban, kihívásokban tesztelhettük képességeinket.
Brasch Máté
Ez volt a harmadik sítáborom, nagyon örültem, hogy sokkal biztosabban le tudtam jönni a pályákon, mint az előző években. Az első nap mindenki óvatosabban ment, mert sokan voltunk olyanok, akiknek két év óta nem volt síléc a lábán. De gyorsan rájöttünk, hogy ezt sem lehet egykönnyen elfelejteni.
Nagyon sokat síeltünk, ilyenkor nem árt a nap közepén egy kis utántöltés. Egy hüttében leültünk és ettünk egy finom ebédet. Persze együtt, hogy ott se maradjunk beszélgetés nélkül. Ebéd után mentünk vissza a pályákra síelni. Uzsonnaidőben befejeztük a síelést, a busznál meguzsonnáztunk, majd visszamentünk a szállásra.
Dóczi András
Nem vagyok diabéteszes, a testvérem által kerülhettem ebbe a szuper közöségbe. Az orvosok nagyon viccesek, bár tudnak szigorúak is lenni. Ez is tetszett bennük. Az éjszakai mérésnél sokszor az, aki nem cukros, hamarabb felébredt, mint akinek mérnie kellett.
A síelést nagyon élveztem. Ibolya néni bátorított, hogy felmenjek a hegy tetejére! Nem bántam meg a döntésemet, sikeresen lejutottam a hegyről.
Esténként a szobákban a beszélgetések, társasozások is élvezetesek voltak, sok új barátot ismerhettem meg. A nagyobbak csináltak utolsó nap estéjére egy vetélkedőt, ami szintén nagyon jól sikerült. Szuper feladatokat találtak ki. Szerintem mindenki jól érezte magát ezen a programon is.
Ez a tábor az, ahova minden évben szeretnék menni! Számos felejthetetlen élményt gyűjthettem! Még ennél is többet szeretnék!
Fenyvesi Viktória
