Emlékezünk

Mi, a lap készítői ki nem állhatjuk ezt a rovatot, amely a közelmúltban megjelent a Diabetesben. Lassan minden számunkban emlékezünk: remek sorstársainkra, egyesületi kollégáinkra, akik sokat tettek a cukorbetegekért, akik jó barátok, lelkes szervezők voltak… Voltak! Egyre többen mennek el közülünk.

Balog János

Hagyomány az egyesületünkben, hogy semmiféle beszámoló, információ, fotó nem jelenhet meg a Diabetes magazinban Balog János elnökünkkel való egyeztetés nélkül. A februári vezetőségi ülésen három fő témáról beszéltünk: a farsangról, a vezetőségválasztásról, a 30 éves évfordulónkról.

Meglepődve értesültünk, hogy a budapesti Civil Fórumra betegség miatt, az utolsó pillanatban nem vállalta az utazást. Nem aggódtunk, hiszen szigorú kontroll alatt tartott diabétesze, a kiskertben edzett szívós testalkata nem adott okot rá. De eltelt egy hét és információk hiányában mégis ránk nehezedett az érte való aggódás. Dr. Neuwirth Gyula főorvosunk – aki figyelemmel kísérte állapotát – nem biztatott bennünket.

János szervezete március 16-án feladta a küzdelmet. Egyelőre még fel sem tudjuk fogni, hogy elment.

Balog János 1992-ben alapító tagja volt egyesületünknek. Felsorolni nehéz lenne érdemeit, a 30 év alatt mennyi mindent tett a közösség érdekében. Jó hátteret biztosított neki szerető családja, különösen felesége, Rozika, aki a pályázatírásban, a könyvelésben és nem utolsósorban a számítógépes világban nagy segítséget jelentett. János önzetlen és segítőkész ember volt, kivívta az emberek tiszteletét és bizalmát. Jó szervezőkészsége, tapasztalatai, elvárásai országosan is ismertté tették a Hajdúsági Diabétesz Egyesületet. Munkáját lelkiismeretesen, nagy odaadással végezte és ezt elvárta a vezetőség tagjaitól is. Örömét lelte benne, ha látta tagtársaink elégedettségét. Az előadókat is úgy válogatta, hogy minél tanultabbak legyenek a tagjaink a saját egészségüket illetően. A keleti régió diabetológiai vezetői barátjuknak vallhatták Jánost.

Most itt vagyunk nélküled, tehetetlenséget érzünk, hogyan tovább?

És most engedélyed nélkül kell, hogy elküldjem a beszámolómat.

Pintérné Nagy Erzsébet Hajdúsági Diabetes Egyesület

János Anna

A szekszárdi cukorbeteg-egyesület örökös tiszteletbeli elnöke, János Anna is elment közülünk, 2022 áprilisában. Talán a sors akarta, hogy amikor az elnököt kerestem telefonon, a számon, amit hívtam, Anna fia jelentkezett. Meghatódott a szándékon, hogy megemlékezünk édesanyjáról.

Élete 13-dik műtétje vitte el a szekszárdi cukorbetegek korábbi vezetőjét, aki 20 évig vezette a közösséget. Nagyon szerette a cukorbeteg-egyesületet, a tagokat, bár aggódott, hogy a tagság egyre idősebb, fiatalokat nehéz találni. Pedig ha valaki, hát Anna sokat dolgozott a közösségért.

15 éven át elnöke volt az egyesületnek, az utóbbi 5 évben már „csak” a háttérből irányította a szakmai munkát.

Több férfi ereje volt benne – emlékezik a fia. Tagja volt a polgárőrségnek, a kutató-mentő egyesületnek, és a cukorbetegek országos közösségében is dolgozott. Sokan ismerték, és mondogatták, Annának kicsi a megye.

HV

Komlói halottaink

Neff Imre 18 évig volt a Komlói Cukorbetegek Klubjának vezetője. 2015-ben, amikor egyesületté alakult a klub, átadta a vezetést Valincsekné Varga Borbálának.

Imre sok tapasztalatot, tudást hordozott, sokat tanultunk tőle – írta Jakabné Jakab Katalin egri elnökasszony, aki, amíg lehetett, személyesen, a COVID idején pedig interneten tartotta a kapcsolatot Imrével és Borikával.

Nagyon hamar megszerettük közvetlenségét, humorát, figyelmességét – emlékeznek Borikára egyesületi tagtársai. – Gyorsan megismerkedett mindenkivel, rendkívül aktívan szervezte programjainkat, kapcsolatot tartott más cukorbeteg-egyesületekkel, a város vezetőivel, egészségügyi szakembereivel. Második családjaként emlegette egyesületünket. Nagyra becsültük népes családjáért, akikről mindig nagy szeretettel beszélt.

Megrendített bennünket, amikor először kellett szembenéznie betegségével, de szerencsére nem adta fel, példát mutatott mindannyiunknak, amikor újra és újra összeszedte akaraterejét. Követendő élni akarása, küzdő ereje – emlékeznek tagtársai.

Imre 2021 októberében, Borika 2022 januárjában ment el közülünk.

Személyükben sorstársaikért szívvel-lélekkel dolgozó vezetőket, barátokat veszítettünk el. Emlékük szívünkben él tovább – zárja sorait Jakab Katalin.

Szikszai Ferencné, Emike

Szikszai Ferencné, Emike friss nyugdíjasként tenni szeretett volna a közösségért. Mindig is fontosak voltak számára az emberi kapcsolatok, a daganatos betegek klubjában és lakóközössége közös képviselőjeként is tevékenykedett.

Az 1992-ben alakult szolnoki Vasutas Cukorbetegek Klubja 2002-ben hanyatlott, a létszám 10 főre csökkent. Emike aktivitásának köszönhetően újra felépült nemcsak egy betegszervezet, hanem egy baráti közösség. Néhány év alatt 50 főre nőtt a tagság létszáma.

Nagy hangsúlyt helyezett a kulturális programokra, rendszeresek voltak a múzeum- és tárlatlátogatások, kirándulások, tapasztalatcsere-programok. Tartotta a kapcsolatot az önkormányzattal, a társklubokkal. A mi egyesületünk is örömmel vette fel a kapcsolatot a szolnokiakkal, rendezvényeiket szívesen látogattuk, mert minden alkalommal jól felkészült előadók elméleti és gyakorlati tanácsaival gazdagodtunk.

Az utóbbi néhány évben kiújult súlyos betegsége sem törte le közösség iránti elkötelezettségét, még betegágyán is tervezgetett, irányított és bizakodott a gyógyulásban. Tragikus egybeesés, hogy a klubvezető-helyettest, dr. Zádeczky Sándorné Mártikát is csaknem vele egy időben veszítette el a közösség.

Buzás Sándorné