A Vese Világnapja

Óvjuk veséinket!

Magyar kezdeményezésre, 2006-tól minden március második csütörtöke a Vese Világnapja. Az idei világnap a vese egészségének fontosságára hívja fel a figyelmet. A kitűzött cél az edukáció és az egészségtudatosság növelése, hogy áthidalják a tartós és folyamatban lévő krónikus vesebetegséggel kapcsolatos tudásbeli hiányosságokat az egészségügyi ellátás minden szintjén.

A krónikus vesebetegség népbetegség, a fejlett országokban akár a lakosság 10–15 százalékát is érintheti, előfordulása a korral előrehaladva nő, a 60 évnél idősebbek körében a 20 százalékot is meghaladhatja. Egy nemrég publikált nemzetközi tanulmány adatai szerint hazánkban 1,3 millió beteg él az idült vesebetegség valamelyik szakaszában.

A krónikus vesebetegek száma folyamatosan növekszik, elsősorban az elhízás, a cukorbetegség, a hipertónia járványszerű terjedésének köszönhetően.

Számunkra is fontos ez a téma, hiszen a kezeletlen vagy rosszul kezelt diabétesz egyik szövődménye a nefropátia.

A veseszövődmények étrendi kezelése

A legelső dolog, ami eszünkbe juthat a veséről, az a méregtelenítés, vagyis a vesének az a funkciója, hogy a vérből a salakanyagokat eltávolítja.

A veséknek azonban a méregtelenítés mellett számos egyéb feladata is van. Fontos szerepet játszik például a vörösvérsejtek képzésében, a vérnyomás szabályozásában, valamint itt képződik az aktív D3-vitamin is.

Mi jelezheti a vesekárosodás kialakulását?

A vérből mérhető a karbamid- és a kreatininszint. A karbamid a bevitt fehérjékből származó fehérjelebontási termék, míg a kreatinin az izomfehérjék lebomlásának jelzője. Amennyiben valamelyik érték magasabb a normálisnál, az akár vesekárosodást is jelezhet. Önmagában azonban ez a két érték még nem kórjelző.

További mutató az úgynevezett eGFR, amelyet a laboratóriumok számolnak ki, a beteg életkorának, nemének, valamint a kreatininszint figyelembevételével.

Lassan alakul ki

A diabéteszes nefropátia kialakulásának genetikai és úgynevezett szerzett tényezői is vannak. Genetikai tényező például a családi halmozódás, szerzett tényező pedig a tartósan magas vércukorszint (a HbA_1c 7 százalék felett), a magas vérnyomás, a magas vérzsírszintek, a dohányzás, illetve a túlzott fehérjebevitel. Túlzottnak tekinthető a fehérjebevitel, ha meghaladja a napi 2 g/ttkg/nap (ttkg – testtömegkilogramm) mértéket.

A vesekárosodás lassan alakul ki. Az első stádiumban, a cukorbetegség kialakulásakor a vizeletben fehérje még nem mutatható ki, és a vérnyomás normális. Sajnos azonban a cukorbetegség felfedezésekor a diabétesz akár évek óta fennállhat, ezért már a diagnózis időpontjában is figyelni kell a vesék állapotára. A diabétesz kialakulásától számított 17–20 éven belül jelentkezhet az előrehaladott diabéteszes nefropátia. Ekkor már a vizeletben tesztcsíkkal kimutatható a fehérje, a vesefunkciók folyamatosan romlanak és hipertónia alakul ki.

Hogyan előzhető meg?

A vesét behálózó hajszálerek (glomerulusok) különösen érzékenyek mind a magas vérnyomásra, mind a magas vércukorszintre. Az egyik legfontosabb dolog, amit tehetünk vesénk védelmében, hogy vércukorszintünket a normális tartományban tartjuk (HbA_1c 7 százalék alatt). Ugyanilyen fontos, hogy vérnyomásunk lehetőség szerint 130/80 Hgmm alatt maradjon, valamint vérzsírértékeink (koleszterin, triglicerid) a kívánt tartományban ­mozogjanak.

Minden cukorbetegnél évente szükséges vizeletvizsgálat!

Kevesebb fehérjét!

A már kialakult vesebetegségben figyelnünk kell a napi fehérjebevitel mennyiségére. Egészséges felnőtteknek a fehérjebeviteli ajánlás 1 g/ttkg/nap, azonban a vesefunkciók romlása esetén ez az érték 0,8-ra csökkentendő, amelynek csupán harmadát javasolt állati eredetű, kétharmadát pedig növényi eredetű fehérjékből biztosítani.

Állati eredetű fehérjeforrásaink a húsok, a húskészítmények, a halak, a tej, a tejtermékek és a tojás. Növényi eredetű fehérjék találhatók a gabonafélékben, a lisztben, a kenyérben, a tésztafélékben, a növényi magvakban, a zöldségfélékben, a hüvelyesekben, a szójában. Fontos megjegyezni, hogy a napi bevihető fehérje mennyiségét mindig a kezelőorvos határozza meg.

Étkezéseinkben a húst helyettesíthetjük zöldségekkel, illetve burgonyával, természetesen a szénhidráttartalom beszámításával. Rakott ételek esetében a többi hozzávaló növelésével válthatjuk ki a húst. A halak, felvágottak, füstölt áruk nem ajánlottak magas fehérje- és nátriumtartalmuk miatt, hiszen a vesebetegeknek a napi sóbevitelre is ügyelniük kell. A sajtok, valamint a juhtúró, szintén magas fehérje-, nátrium-, valamint foszfortartalmuk miatt kerülendők. Tojásból heti 1-2 db fogyasztható, helyettesítésére használható az útifűmaghéj, a lenmag, a chiamag süteményeknél, illetve jó „tojáspótló” a csicseriborsókonzerv leve is.

Koleszterintartalom

Az étrend koleszterintartalma ne haladja meg a napi 300 mg-ot, magas vérzsírszint esetén pedig 200 mg alatt legyen. Csökkentsük a telített zsírsavakban gazdag ételek fogyasztását A legtöbb telített zsírsav állati eredetű táplálékokban található (sertés, marha, zsíros tejtermékek, kolbászok, szalámifélék). Sertéshús helyett fogyasszunk csirkét, halat, vadat, pulykát. A látható zsiradékot távolítsuk el a húsról ételkészítés előtt.

Naponta többször fogyasszunk nyers gyümölcsöt, zöldséget, ezek rosttartalma segíthet csökkenteni a koleszterinszintet, vitamintartalmuk pedig az érfalak épen tartásában játszik jelentős szerepet.

Kevesebb sót!

Magyarországon az átlagos napi sóbevitel jóval meghaladja az egészséges táplálkozásban lefektetett ajánlásokat. A nagyobb mennyiségű sóbevitel azonban az arra érzékenyeknél vérnyomás-emelkedést eredményezhet. Ezért napi 3 grammnál magasabb sóbevitel nem ajánlott. Ezt nyersanyag-válogatással, illetve az utánsózás elkerülésével valósíthatjuk meg.

Sófogyasztásunk nagy része a rejtett sóból származik. A húskészítmények, konzervek, chipsek, rágcsálnivalók, ételízesítők, illetve a különböző készételek nagy mennyiségű sót tartalmazhatnak.

Első lépésként kerüljük ezeket az élelmiszereket, és mondjunk le az automatikus sózásról. A rágcsák, ropik, sós kekszek helyett fogyasszunk sótlan magvakat, mandulát, mogyorót, friss zöldségeket!

Fontos kiemelni, hogy az ásványvizek is tartalmaznak nátriumot, ezért tájékozódjunk az élelmiszercímkéről vásárlás előtt. Léteznek kifejezetten nátriumszegény diétában fogyasztható ásványvizek.

Összefoglalva, sokat tehetünk vesénk egészségéért az egészséges táplálkozási, fehérjebeviteli ajánlások betartásával, a megfelelő testmozgással, a sófogyasztás csökkentésével, valamint a megfelelő mennyiségű folyadékfogyasztással.

A veseműködés stádiumai az eGFR alapján

Zalai Noémi dietetikus, a CEOSZ DiabPONT Továbbképző program szakértője