Feltöltés dátuma: 2021.07.03.

Harmadik hullám

Piros Ildikó szegedi barátunk már több alkalommal írt a Diabetesbe, a COVID-19 első, második hullámának tapasztalatairól, most pedig a harmadikról küldött – szomorú – beszámolót.

Illusztráció

Megérkezett a harmadik pandémiás időszak, egyben a második tavasz, amit ilyen körülmények között éltünk meg – még szerencse, hogy csak szép lassan lopakodott be a jó idő, de így is vágytunk már ki a szabadba.

Ennek az időszaknak a maszk lett a külső jellemzője és a félelem a belső. A járvány kitörésekor még csak hallottuk, hogy vannak áldozatok, a második hullámban már volt néhány ismerős vagy ismert ember, akik által azonosulhattunk a helyzettel, most viszont, a harmadik szakaszban, hozzánk közelálló embereket láttunk sorban a vírus áldozatául esni. Néha erejük teljében lévő 50–60 évesek vagy még fiatalabbak mentek el.

Ez a harmadik menet nehezebbre sikerült, mint gondoltuk. Az őszi bezárkózás óta szinte nem is tudtunk nyitni. Ez volt az első olyan karácsony, amikor nem jött össze a nagycsalád a szüleimnél. Régen mindenki hozta, amit tudott, aztán leült a család apraja-nagyja (mind a négy generáció) az asztalhoz. Sok tálca megtelt süteménnyel, anyu sem bírta ki, hogy ne tegyen mellé pár tepsivel. Hagyományos ételeket készítettünk. Ebéd előtt fokhagyma, alma, dió. Ebédre bableves, mákostészta, utána sütizés. Nekem mindez nagyon egyszerű volt, mert ha a bablevest kivéve mindent csak megkóstoltam – ami nálam tényleg csak egy falat – akkor is megvolt az ebéd szénhidrátja.

Az utolsó karácsony más lett. Átvettem anyutól a sütés-főzést. A nagy ünnepi ebéd helyett csak mi ültünk az asztaluknál, akik egyébként is elláttuk őket. Bíztunk benne, hogy jövőre már újra együtt lehetünk.

Jöttek a viták arról, ki és mikor kaphat oltást, ki milyen oltást kaphat és miért éppen azt. Aztán arról ment a vita, hogy akarjunk-e egyáltalán oltakozni, hiszen az oltásoknak is lehet mellékhatása, ami esetlegesen később kerül felszínre. Ment itt vita mindenről kinek-kinek a maga szájíze szerint.

Egyszer csak jött egy telefon, édesanyám sztrókot kapott. Élet-halál között lebegett. Bíztunk abban, hogy felgyógyul, mert mindig olyan erős volt. Édesapám eleinte hősiesen viselte a 70 éve vele élő párja távollétét. Teltek-múltak a napok, anyuról változó híreket kaptunk. Bemenni a kórházba nem lehetett, került egyik helyről a másikra. Mindenütt próbáltunk rendkívüli látogatási engedélyt szerezni. Aztán végre pár napot együtt tölthettek a szüleim. Mindannyian boldogok voltunk.

De édesanyám – valószínűleg a szállítás közben vagy a kórházi tartózkodás utolsó napján – koronavírus-fertőzést kapott. Tőle megkapta édesapám, és egymás után, két hét alatt elveszítettük őket. Rövid idő alatt lettem a 60-as gyerekből szomorú felnőtt.

Piros Ildikó

Megjelent a diabetes2021/3. számában

 

A szerkesztőség megjegyzése: az optimális cukoranyagcsere eléréséhez az oldalakon hirdetett termékek alkalmazása esetén is feltétlenül szükséges a beállított diéta, a rendszeres mozgás, és az orvosa által rendelt gyógyszerek használata, valamint a rendszeres ellenőrzés! Minden esetben kérje ki kezelőorvosa véleményét!
A kockázatokról és a mellékhatásokról olvassa el a betegtájékoztatót, vagy kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét!