DiabKupa
Hagyományteremtés
Feltételhez kötött egészség
Egy hétfő délelőtt zaklatottan hívott telefonon Kata barátnőm: férje épp a sürgősségi osztályon van a kórházban, 16-os cukrot mértek nála. Eddig nem tudtak arról, hogy baj lenne a cukoranyagcseréjével, bár a közelmúltban többször volt rosszul, de mindig a szívére gyanakodtak. Feszült is, munkahelyváltás előtt áll. 31 év főszerkesztői tapasztalattal azonnal felállítottam a diagnózist – persze csak magamban, hiszen orvosi szempontból laikus vagyok – minden korábbi tünete, panasza „értelmet nyert”: diabéteszes. Gyorsan bekerült a szakrendelésre, és következő hétvégén már az én nappalimban ültek, „életmód-tanácsadáson”.
A két esemény közti öt nap elegendő volt Zsoltnak, hogy kérdései időnként zavarba hozzanak. Szerintem egész nap az internetet bújta, olvasott, jegyzetelt és tanult. Volt kérdése, amire egyszerűen azt feleltem: ne törődjön vele, túlzottan is részletkérdés, ne kösse meg magát ennyire!
Zsolt korábban is gyakran főzött – ezért mindig irigyeltem Katát –, a diétát pedig teljesen saját kezébe vette, barátnőmet a konyha közelébe sem engedi. Azt, hogy jól csinálja, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy egyre laposodik a korábban terjedelmes pocakja.
Igazi sikertörténet! Tudom, persze, hogy majd az idő mutatja meg, mennyire lesz kitartó, meddig marad a kezdeti lelkesedés. Még csak pár hét telt el, egyelőre dicséretesen teszi a dolgát. Örömet okoz nekem, hogy Zsolt ilyen remekül állt diabéteszéhez.
Az elmúlt 31 év során sajnos sokszor ütköztem falakba. Nem mint főszerkesztő, hanem mint a cukorbetegségről az átlagnál valamivel többet tudó szomszédasszony, kolléga, ismerős. Magyaráztam, segítettem, de amikor hónapok múlva is hozta a buktából a kóstolót a 16–18-as cukorral élő szomszédasszonyom – feladtam. Csak abban reménykedtem, hogy valahol az Alföldön, egy általam személyesen nem ismert hölgynek vagy úrnak érdemben tudtam segíteni a Diabetes magazinon keresztül. Mert a segítő szándék vezet bennünket. Tanítunk, magyarázunk és bemutatjuk a jó példákat. Én most Zsoltot, de ha lapoznak, remek fiatal cukorbetegeket ismerhetnek meg, akik egészségeseket túlszárnyaló sportteljesítményekkel dicsekedhetnek.
A pandémiát követően az első személyes cukorbeteg-találkozó június közepén volt a Sportos Cukorbetegek Egyesülete és a DiaEuro Sportegyesület szervezésében, amelyről képes tudósításunkat olvashatják.
Érdekes Bakó doktor írása a terápiahűségről, amelynek lényege: orvos és beteg teljes összhangjára van szükség ahhoz, hogy eredményes legyen a kezelés.
Bár a koronavírus-járvány tekintetében most éppen enyhül a helyzet, de mindenképpen megfontolásra érdemesek Gaál Zsolt dr. harmadik hullámot követő tanácsai.
Mint minden idei lapszámunkban, most is megemlékezünk az inzulin centenáriumáról – nem tudjuk túlhangsúlyozni az eseményt, hiszen ennek köszönhetjük, hogy a cukorbetegség ma már nem halálos kórság, hanem kezelhető, karbantartható krónikus betegség. Ahogy annakidején Lang Gusztáv barátunk szokta mondani: feltételhez kötött egészség.
Herth Viktória