A cukorhelyettesítő anyagok felírásáról és használatáról
A „cukorhelyettesítő” anyagok, a fruktóz (gyümölcscukor), a szorbit vagy a xilit (nyírfacukor) vény nélkül is vásárolhatók a gyógyszertárakban 1 kg-os kiszerelésben. Receptre, amennyiben ön ezt igényli, akár havonta is felírhatja orvosa ezek közül valamelyiket.
Magas kalóriatartalmúak
Felhívnám azonban a figyelmet arra, hogy sem a fruktóz, sem a többi cukorhelyettesítő anyag mindennapos használatát nem javasoljuk. Ezek és a velük készült sütő- és édesipari termékek fogyasztása, tekintettel magas energiatartalmukra, lehetőleg kerülendők. Ha fogyasztásukra mégis sor kerül, a napi szénhidrátmennyiségbe mindenképpen beszámítandók! A fruktóz energiatartalma 4,05 kcal/g lényegében megegyezik a kristálycukorral. A szorbit és a xilit energiatartalma 2,4 kcal/g, ugyanannyi, mint a mézé! Ügyeljünk arra is, hogy fruktózból a napi mennyiség ne haladja meg a 25, szorbitból és xilitből a 30 grammot. Az utóbbi kettő fogyasztása esetén, ha túllépik ezt a határt, haspuffadást, esetleg hasmenést is okozhat.
Eritrit
A cukoralkoholalkoholok közül kereskedelmi forgalomban van még az eritrit (E968) is, amelyet cukorból élesztők segítségével állítanak elő. Az eritrit édesítőereje 60–80 százaléka a közönséges cukorénak. 160 °C-ig nem veszíti el édességét, nincs utóíze, hűs és édes. Kalóriatartalma nagyjából a xilitéhez hasonló, vagyis körülbelül 2,4 kcal/g. Napi rendszerességgel körülbelül 50 gramm fogyasztása hányingert, hasi puffadást és gázosodást okozhat.
Nullakalóriások
Az édes íz pótlására a 0 kalóriás mesterséges édesítőszerek (szacharin, ciklamát, aceszulfám-K, aszpartám) javasolhatók. A velük készült energiamentes italok fogyasztása akár mindennaposan is megengedett. Ezek különböznek egymástól édesítőerejükben, esetleges mellékízt okozó hatásukban, valamint hőstabilitásukban. Az aszpartám, az aceszulfám-K és a ciklamát mellékízmentes, a szacharin fogyasztását azonban fémes utóíz követheti.
A ciklamát és az aceszulfám-K hőstabil, tehát főzéskor és sütéskor nem bomlanak le, ízhatásukat megtartják. A szacharin, az aszpartám és a ritkábban alkalmazott szukralóz ezzel szemben hőlabilisak, sütéshez, főzéshez nem használhatók, csupán hideg ízesítéshez ajánlottak. Az aszpartám emellett rendkívül fényérzékeny is, a lejárati időn túl lebomlik, tehát a szavatossági határidőn túl édesítőereje elvész. A kereskedelmi forgalomban lévő mesterséges édesítőszerek egy kisebb része egykomponensű, többségük azonban kombináció, ezért megvásárlás előtt célszerű az összetételről tájékozódni. Ezek a készítmények szokásos adagú napi használat mellett biztonsággal fogyaszthatók. Mivel kalóriamentesek, segíthetnek a testsúlykontrollban is.
Sztívia
Az utóbbi években egyre elterjedtebb egy természetes édesítőszer, a sztívia. A sztíviakivonat a Dél-Amerikában őshonos Stevia rebaudiana nevű növény leveléből származik. A növény levele olyan édes vegyületeket tartalmaz (szteviozid, rebaudiozid A), amelyek százszor édesebbek, mint a cukor.
Hideg és meleg ételek ízesítéséhez, valamint sütéshez, főzéshez (200 °C-ig) egyaránt alkalmazható. Energia- és szénhidráttartalma 0, ezért aki szereti az édes ízt, de vonalaira és a vércukorértékére is szeretne vigyázni, annak ideális választás lehet.

Dr. Strényer Ferenc
belgyógyász, kardiológus, diabetológus
Petz Aladár Egyetemi Oktató Kórház, Győr
A CEOSZ DiabPONT továbbképző program szakértője