Szerző: Dr. Bakó Barnabás Feltöltés dátuma: 2020.04.21.

Amikor a szervezetünk saját maga ellen fordul

1-es típusú cukorbetegséggel társuló autoimmun kórképek

Védekezőrendszerünk megvéd bennünket a külső „betolakodóktól” (baktériumok, vírusok, gombák, paraziták), ugyanakkor elpusztítja a szervezetünkben egyébként rendszeresen képződő daganatsejteket is. Ha immunrendszerünk meghibásodik, akkor a szervezet saját anyagait is megtámadhatja, károsítva az érintett szervek működését. Ilyen esetben beszélünk autoimmun betegségekről. Vicces, de szemléletes hasonlattal élve olyasmiről van szó, mint amikor a kígyó a saját farkába harap (Gomba Szabolcs patológusprofesszor tréfás rajza jól visszaadja az autoimmun betegségek lényegét).

Illusztráció.
Autoimmun betegségek – amikor a szervezet saját maga ellen fordul (Gomba Szabolcs patológusprofesszor rajza az Endokrin és anyagcsere-betegségek kézikönyvéből)
Autoimmun betegségek – amikor a szervezet saját maga ellen fordul (Gomba Szabolcs patológusprofesszor rajza az Endokrin és anyagcsere-betegségek kézikönyvéből)

Az 1-es típusú diabetétesz is az autoimmun betegségek közé tartozik, a támadás a hasnyálmirigy szigetsejtjei ellen irányul, ennek végeredménye az inzulint termelő béta-sejtek folyamatos pusztulása, ami előbb-utóbb kívülről bevitt inzulinadagolást tesz szükségessé. A szigetsejtek ellen irányuló „lövedékeket” (szigetsejt-elleni antitest, glutaminsav-dekarboxiláz elleni antitest) speciális laboratóriumi vizsgálattal ki lehet mutatni, ami jelzi az immunrendszer működészavarát, és bizonyítja az 1-es típusú diabétesz fennállását.

Az 1-es típusú cukorbetegségtől élésen elkülönítendő a nem autoimmun hátterű 2-es típusú diabétesz. Ebben az esetben az inzulinhatás gyengülése áll az előtérben, emiatt a normális vércukorszint fenntartásához fokozott inzulintermelésre van szükség, ami hosszabb távon a szigetsejtek kimerüléséhez vezet.

Előfordul, hogy az immunrendszer támadása nem egy, hanem több szerv ellen is irányul, ilyenkor beszélünk az autoimmun betegségek társulásáról. Az említett betegségek általában nem egyszerre kezdődnek, több év is eltelhet a második vagy harmadik betegség megjelenése között.

Az alábbiakban az 1-es típusú diabétesszel leggyakrabban társult immunológiai hátterű betegségekről lesz szó.

Hashimoto típusú pajzsmirigygyulladás

Ez a leggyakoribb, főként nők körében előforduló autoimmun megbetegedés, először Hashimoto Hakaru japán sebész írta le a múlt század elején, az ő nevét őrzi a betegség elnevezése. 1-es típusú diabéteszesek körében a betegség előfordulása 15–30 százalék. A pajzsmirigyben zajló gyulladás nem jár lázzal, fájdalommal, panaszokat a pajzsmirigy megváltozott működése okoz. A gyulladás miatt pusztuló pajzsmirigyállomány előbb-utóbb pajzsmirigyhormon-hiányt okoz. A betegek általában a pajzsmirigy csökkent működésének tüneteivel fordulnak orvoshoz (fáradékonyság, aluszékonyság, testsúlygyarapodás, bőrszárazság, hajhullás, alacsony pulzusszám, székrekedés). De fontos tudni, hogy a betegség kezdetén pajzsmirigy-túlműködés is felléphet.

Az immunfolyamat okozta pajzsmirigy-károsodás eleinte fokozott hormonkiáramlást eredményezhet, ennek tünetei: fogyás, izzadékonyság, szapora szívverés, hasmenés, ingerlékenység, alvászavar. Ezek a tünetek csak átmenetiek, hosszabb távon a pajzsmirigy csökkent működése várható.

A diagnózis felállítását a kórfolyamatban fontos szerepet játszó ellenanyagok (anti-TPO, anti-TG) kimutatása segíti, illetve a gócos gyulladás miatt megváltozik a pajzsmirigyállomány ultrahangos képe; diffúz egyenetlenség, inhomogén szerkezet lesz megfigyelhető. A pajzsmirigyhormon-hiány jól kezelhető, hormonpótlással tünet- és panaszmentességet lehet elérni. A szelénbevitel a pajzsmirigyben zajló gyulladást csökkenti, a jód súlyosbítja.

Lisztérzékenység (cöliákia, gluténszenzitív enteropátia)

A lisztérzékenységet a kalászos gabonafélék (búza, árpa, rozs) glutén elnevezésű (magyar nevén sikér) fehérjéje idézi elő az arra hajlamos egyénekben. 1-es típusú diabéteszesek körében a lisztérzékenység előfordulása 8 százalék körüli. Az immunrendszer támadása ez esetben a vékonybél nyálkahártyája ellen irányul, ennek következtében a bélbolyhok elsorvadnak, ami felszívódási zavarhoz, következményes hasmenéshez, emésztési zavarhoz, haspuffadáshoz, fogyáshoz vezet. Gyakori a vashiány, K- és D-vitamin-hiány, kalciumhiány, alacsony vérzsírszint, ödémahajlam. Az esetek zömében (90 százalék) a diabétesz jelenik meg hamarabb.

A cöliákia kialakulásának kockázata nagyobb, ha a diabétesz 4 éves kor alatt indul. A lisztérzékeny betegek számára a kalászos gabonák nemcsak lisztként, hanem minden formájukban (maláta, müzli, búzadara, búzasör!) ártalmasak, a nem kalászos növényekből készített lisztek (rizsliszt, kukoricaliszt, szójaliszt, burgonya, sárgaborsó) viszont nem okoznak problémát.

Az immunrendszer rossz irányba elindított „lövedékeit” itt is ki tudjuk mutatni (szöveti transzglutamináz elleni antitest, endomizium elleni antitest), ezek fontos szerepet játszanak a betegség laboratóriumi felfedezésében. A diagnózist egyértelműen bizonyítja a nyombélből származó minta, amelyet gyomortükrözés során nyernek. A minta szövettani vizsgálata akkor szól lisztérzékenység mellett, ha a bélbolyhok sorvadása kimutatható. A lisztérzékenység gluténmentes diétával kezelendő, amelyet abbahagyni nem szabad (diéta hiányában a betegség visszatér). A diabétesz és a lisztérzékenység együttes előfordulása jelentős terhet ró a betegekre, hiszen a gluténmentes étrenddel egyidejűleg figyelni kell a megfelelő gyakoriságú és mértékű szénhidrátbevitelre, ami magas szintű diétás ismereteket kíván (sajnos a betegek egy része nem is tudja megfelelően teljesíteni).

Ugyanakkor azt is érdemes megemlíteni, hogy divat lett a gluténmentes diéta, például az USA lakosságának 15–25 százaléka gluténmentes étrendet tart különösebb indok nélkül (a lisztérzékenység előfordulása a teljes lakosságra vetítve mindössze egy százalék). Egy 2011-ben megjelent közlemény (Washington Post) szerint a gluténmentes ételek eladásából származó bevétel az USA-ban 2003-ban még csak 100 millió dollár volt, 2011-ben már 2,6 milliárd dollár.

Mellékvesekéreg-elégtelenség (Addison-kór, bronz-kór)

Ha az autoimmun folyamat a mellékvese kéregállománya ellen irányul, akkor annak pusztulása miatt csökken a mellékvesében termelődő szteroidhormonok szintje. A só- és vízháztartást szabályzó mineralokortikoidok (legfontosabb képviselőjük az aldoszteron), valamint a szénhidrát-anyagcsere szabályozásában részt vevő glükokortikoidok (kortizon, kortizol) hiánya életveszélyes állapotot teremthet.

Fogyás, étvágytalanság, nagyfokú gyengeség, alacsony vérnyomás, ioneltérés, a bőr fokozott pigmentációja (bronz-kór) hívja fel a figyelmet az említett hormonok csökkent termelődésére.

A betegséget elsőként Thomas Addison írta le az 1800-as évek közepén. 1-es típusú diabéteszesek körében a betegség előfordulása 0,5 százalék. Az autoimmun folyamatot a 21-hidroxiláz enzim ellen termelődő antitestek jelenléte bizonyítja. A hiányzó szteroidhormonok pótlásával a betegség egyensúlyban tartható, de nem gyógyítható.

Foltos festékhiány (vitiligo)

A bőrön kialakuló fehér foltokat a festékanyagot (melanint) előállító sejtek pusztulása okozza. Szintén autoimmun megbetegedésről van szó, amely gyakran társul Hashimoto típusú pajzsmirigygyulladással (30 százalékban), 1-es típusú diabétesszel (9–10 százalékban). A fehér foltok főként az arcon és a kezeken mutatkoznak, ezért könnyen felismerhetők. Nyáron feltűnőbbek, mivel az ép bőrterületek fokozódó pigmentációja miatt nagyobb a kontraszt. A betegség kezelése nem megoldott, nyáron fontos a nem pigmentált bőrterületek fénytől való óvása.

A szűrővizsgálatok jelentősége

Ha egy autoimmun betegség már megjelent, keressük a másikat!

Az immunológiai hátterű betegségek együttes előfordulása gyakori. Ha az egyik megbetegedés fellép, érdemes vizsgálódni, hogy nincs-e másik is jelen. 1-es típusú diabéteszes betegek körében a Hashimoto típusú pajzsmirigygyulladás előfordulása a leggyakoribb, ezért érdemes szűrővizsgálatokat végezni. Ezek közül a legegyszerűbb a háziorvos által is elérhető TSH- (tireoidea-stimuláló hormon) vizsgálat, ennek kóros szintje esetén további vizsgálatok szükségesek, ilyen esetben célszerű endokrinológushoz fordulni. Szűrésre alkalmas még az anti-TPO-vizsgálat is, de háziorvosi ellátás keretei között ez nem kérhető.

1-es típusú diabéteszes betegeken lisztérzékenység egyidejű fennállására akkor gondoljunk, ha emésztési zavar, haspuffadás, fogyás jelentkezik, illetve gyakrabban mutatkoznak megmagyarázhatatlan vércukoresések (a szénhidrátok romló felszívódása miatt). Figyelemfelkeltő lehet az inzulinigény csökkenése is. A cöliákia szűrésére a szöveti transzglutamináz elleni antitest (anti-tTGA) kimutatása a legalkalmasabb, kóros eredmény esetén gasztroenterológiai kivizsgálás szükséges.

Ha valaki arcán, kezén festékhiányos foltokat látunk, gondoljunk rá, hogy pajzsmirigybetegség, esetleg még nem felismert diabétesz is jelen lehet társult betegségként.

Fontos tudni, hogy a különböző autoimmun betegségek nem egyszerre kezdődnek, lehet, hogy a vizsgálni kívánt társbetegség csak évek múlva jelenik meg, ezért a szűrővizsgálatokat javasolt 1-3 évente megismételni.

szerzo

Dr. Bakó Barnabás

1986-ban végzett a Debreceni Egyetem Általános Orvosi Karán summa cum laude eredménnyel. Az egyetemi évek után a B.-A.-Z. Megyei Kórház II. Belgyógyászatán kezdett el dolgozni, munkahelye azóta sem változott. 1991-ben belgyógyászatból, 1994-ben endokrinológiából tett szakvizsgát. 1998-ban szerezte meg a Magyar Diabetes Társaság diabetológus orvosa minősítést.

Megjelent a diabetes2020/1. számában

 

A szerkesztőség megjegyzése: az optimális cukoranyagcsere eléréséhez az oldalakon hirdetett termékek alkalmazása esetén is feltétlenül szükséges a beállított diéta,
a rendszeres mozgás, és az orvosa által rendelt gyógyszerek használata, valamint a rendszeres ellenőrzés! Minden esetben kérje ki kezelőorvosa véleményét!
A kockázatokról és a mellékhatásokról olvassa el a betegtájékoztatót, vagy kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét!