Diaeuro – Kijev 2019

A DiaEuro 2012-ben megszületett futsaltorna, amelyen csak és kizárólag cukorbetegséggel élő emberek vehetnek részt. Az idei házigazda ukránok, a torna ötletgazdái rendezték meg először, e bajnokság volt az egyetlen, amelyen hazánk csapata még nem képviseltette magát. 2013-tól 2017-ig egy arany- és négy ezüstérmet szereztünk.

Gondok kint és bent

A tavalyi pozsonyi torna már azelőtt kudarcra volt ítélve, mielőtt elkezdődtek a mérkőzések. Így sokáig nem volt egyértelmű, hogy lesz-e folytatás, ugyanis a tavalyi viadalban sokan az egész DiaEuro vesztét és az eredeti cél bukását látták. Végül Ukrajna beadta a derekát, és szűkös költségvetése ellenére elvállalta a torna lebonyolítását. A szervezők tudták, hogy a DiaEuro megmentésére nekik van a legnagyobb esélyük, ugyanis ők hittek benne elsőként.

Válogatottunknak idén a szokásosnál kicsit több problémája akadt a nevezéssel, szponzorok visszalépésével egyre távolabbinak és valószínűtlenebbnek tűnt a tornán való részvételünk, végül a rajt előtt nem sokkal vált hivatalossá az indulásunk. Számos újonc érkezett a válogatottba, több csapat is nagyobb játékerőt képviselt a ­mieinknél.

Sajnálatos módon jelentősen megcsappant az induló csapatok száma az elmúlt években tapasztaltakhoz képest, mindössze kilenc ország képviselői vágtak neki a küzdelemnek. Pozitívumként említeném meg az írek debütálását, ugyanis az ír válogatott érkezésével és ezzel együtt a mezőny színesítésével a verseny színvonala csak javulhat.

Felmosókból felmosottak

A csoportkörben a magyaroknak a bivalyerős horvát és a szintén jó erőkből álló, ezzel együtt a hazai szurkolók buzdítását élvező ukrán válogatott mellett az eddigi években igen szerény játékerőt képviselő bolgárokkal kellett megküzdeniük a továbbjutást jelentő első két hely egyikéért.

Az első fordulóban Bulgária legjobbjai ellen mérte össze tudását a magyar válogatott, illetve mérte volna, de a tudásbeli különbség a csapatok között mérhetetlen volt, a javunkra. Ez a debütáló magyar játékosok (akiknek a játéka nekem nagyon tetszett a meccsen) önbizalomnövelésére jó volt. Az viszont kevésbé, hogy a kommunikáció szinte a teljes mérkőzésen hiányzott magyar részről.

Az első forduló másik mérkőzésén a házigazda ukránok lemosták a pályáról az elmúlt két évben döntős horvátokat. Másnap mi játszottunk velük. A horvátoknak jár a kalapemelés, előző súlyos vereségükből hihetetlen sok erőt, energiát és hitet merítettek. A mérkőzés elején volt pár helyzete válogatottunknak, azonban ezek előbb kimaradtak, majd ahogy az lenni szokott, megbosszulták magukat. Horvátország szinte a semmiből lőtt egy egészen fantasztikus gólt, később pedig megduplázták az előnyüket. Nekünk ezen a mérkőzésen szemernyi babér sem termett. 3:0-s hátrányban lehoztuk a kapusunkat, azonban a támadásainknál nem tudtuk kihasználni az emberelőny adta lehetőségeket, sőt, az utolsó percekben kaptunk még három gólt. Megérdemelten nyerték a horvátok 6:0 arányban az összecsapást, ezzel együtt története legnagyobb vereségét szenvedte el diabéteszes futsalválogatottunk. Egy nap alatt tehát fordult a kocka a magyar csapat háza táján, felmosókból felmosottak lettünk.

Csoportelső Ukrajna

A horvátok elleni mérkőzést le kellett zárni, és csak a következő mérkőzésre fókuszálni. Nem sikerült, az ukránok ellen már a második percben hátrányba került a csapat, vagyis pont olyan rosszul kezdtük a meccset, mint ahogyan az előzőt abbahagytuk. De nem estünk össze, hanem helyzeteket dolgoztunk ki, és ennek meg is lett az eredménye, szép gólt szereztünk. Azzal nem lehet vádolni a játékosokat, hogy ne próbáltak volna meg mindent a győzelem megszerzéséért, de a kapuslehozatalos támadások ismételten bekapott gólokat, ezzel együtt pedig a vereségünket okozták. A meccs eredménye 4:1 lett Ukrajnának, akik csoportelsőként, hibátlan teljesítménnyel jutottak tovább, a négyes második helyezettjei pedig a mieinken átgázoló horvátok lettek.

De nehogy azt higgyük, hogy itt befejeződött a torna a magyaroknak, hiszen mindent meg kellett tenni az 5. helyezés megszerzéséért. Az első akadályt könnyedén vették a fiúk az újonc írekkel szemben, azonban a fő próbatétel még aznap délután eljött, hiszen meg kellett küzdeni Szlovákia legjobbjaival.

A legjobb meccsünk

Véleményem szerint a jelenlegi mezőnyből Szlovákiával vagyunk azonos szinten, szóval egy igazi ki-ki mérkőzést vártam a csapatoktól, és nem csalódtam. Messze ezen a mérkőzésen volt a legjobb hangulat a magyar válogatottnál, végig koncentráltan, fegyelmezetten, de szenvedéllyel játszottak. Úgy tűnik, a legjobb formánkat a végére időzítettük!

A meccs első félideje 0:0-val végződött, de mindkét csapatnak lehetősége volt a gólszerzésre – talán nekünk egy picivel több –, így izgalmas második félidőre lehetett számítani. A következő játékrész elején sorra érkeztek a magyar helyzetek, míg egyikből gólt nem szereztünk. Utána kicsit visszább vettünk a tempóból, de különösebben nem forgott veszélyben a győzelmünk. A magyar diabéteszes futsalválogatott 5. helyen végzett az idei Európa-bajnokságon.

A hiteles tudósítás kedvéért rögzíteném, hogy Bosznia-Hercegovina válogatottja diadalmaskodott a döntőben az ukránok ellen, a bronzérmet pedig a horvátok szerezték meg.

Sikerre éhesen

Az évek során változott csapatunk összetétele, felállása, azonban a folyamatos szép és eredményes játékával – hívják bárhogyan is a csapat játékosait – mindig esély volt a győzelemre. Azonban a magyar válogatott megrekedt egy szinten, ahonnan nem tud továbblépni, sőt több csapat ellépett mellettünk.

Válogatottunknak fejlődnie kell, azonban ez csak kemény munkával és az amatőr közeg otthagyásával lehetséges. Ez összetett probléma, amelyet csak együtt lehet megoldani. Jó ötletnek tartanám például az évente pár alkalommal megrendezett edzőtábort, vagy egy, a bajnokságon is induló közös csapat létrehozását, amennyiben ez lehetséges.

Érdemes próbálkozni, mert ha valamiben biztos vagyok, akkor az nem más, mint hogy válogatottunk és a szurkolók egyaránt éhesek a sikerre.

Szigethy-Piros Márk
Fotó: Baranyai Norbert