Együtt élni a betegséggel, de nem a betegség tudatával!
A Civil Fórumnak hagyományosan a Fonó Budai Zeneház ad otthont, idén is itt talákoztak az ország minden sarkából azok, akik ebben a betegségben szenvednek, s akik általában valamelyik helyi egyesületnek is tagjai. Azt gondolná az ember, hogy afféle konferenciára érkezik, hiszen a napot egymást követő előadások töltik ki, amelyeket szakemberek tartanak. A Civil Fórum a Diabetes lap, az Alapítvány a Cukorbetegekért és a Tudomány Kiadó kezdeményezésére jött létre, s ez az az alkalom, amikor átadják a Joslin Diabetes Center érmeit és okleveleit, valamint a Lang Gusztáv-díjakat.

Olyan fórum ez, amely találkozás, társas együttlét, tapasztalatcsere, ahol nem is az előadóké a főszerep, hanem a résztvevőké. Az előadások sok hasznos ismeretet közvetítenek, de ahogy a régi ismerősök köszöntik egymást, s a közös alapokon új ismeretségek születnek, kialakul a személyes és kötetlen hangulat, egy közös és társas együttlét. Ebben a légkörben természetes az a nyitottság, az az őszinteség, ahogy gondjaikról beszélnek. Nemcsak a betegség a téma, mint régen látott ismerősöknél, sok minden más is szóba kerül, s ez, a hasznos ismereteken túl, már önmagában is terápia.

Ebbe a közösségbe beletartoznak az orvosok is, azok, akik erős hivatástudattal nem csak a szorosan vett gyógyító feladatokat látják el, hanem személyes barátként, ismerősként követik végig betegeik sorsát, szinte együtt élnek velük. Vannak olyan diabéteszesek, akik évtizedeken át ugyanahhoz az orvoshoz járnak. Talán ez a beágyazottság teszi, hogy a doktorok közelebb állnak betegeikhez, s nem csupán szakorvosok, hanem egy közösség tagjai is, akik vezetik, irányítják azokat a betegeket, akik szaktudásukra szorulnak. Ez egy különös közösségi feladat, kicsit pszichológusi, nevelői és bátran lehet mondani, baráti segítségnyújtás, együttélés is.
Sokszor nem könnyű elfogadni, amikor kiderül, hogy az ember hátralévő életét betegségben kell leélnie, hiszen a diabétesz mégiscsak betegség. Nem mindig könnyű ezt feldolgozni, s nem könnyű együtt élni vele. Ahogy tapasztaltam, munkahelyi problémákat, előítéleteket is jelent, megnehezít párkapcsolatokat. De akivel csak találkoztam, akivel csak beszéltem, mégsem ebben a tudatban él. A diabétesz életmódváltást követel ahhoz, hogy karbantartható legyen. Ez pedig sok tekintetben megváltoztatja az ember szemléletét, világhoz, embertársaihoz való viszonyát, toleránsabbá, nyitottabbá tesz, s olyan fegyelemre és rendszerességre tanít, amely egész életére, a munkájára is pozitív módon kihathat. Nem érdemes ezen túl sokat problémázni, hiszen mindenkinek megvan a maga keresztje – mondta egy hölgy, aki 13 éves kora óta együtt él a betegséggel, de nem a betegség tudatával.
A Civil Fórum évenkénti egyszeri alkalom, de az országban egyre több a helyi cukorbeteg-egyesület, ahol ezek az emberek nem csupán tanácsokat kapnak, de közösségre, s barátokra is találnak. Az évenként megrendezett fórum országossá szélesíti ezeket a kapcsolatokat, s lehetőség nyílik arra is, hogy a résztvevők saját orvosukon kívül egyéb szakembereket és módszereket is megismerjenek.
László Péter
A Joslin Diabetes Center által jutalmazott diabéteszes társaink
Idén négyen vehették át az 1-es típusú diabétesszel legalább 50 „együtt töltött” évért járó érmet:
Tóth Lajos (Bácsalmás) – 63 év
Kovács Sándorné (Tépe) – 61 év
Faragó Edit (Budapest) – 51 év
Vértes Ernő (Győr) sajnos már nem tudta átvenni az 51 évnyi diabéteszért neki odaítélt érmet
Akik legalább 25 éve inzulinos cukorbetegek, oklevelet kaptak:
Kéméndi Sándorné (Veszprém) – 47 év
Tánczos László (Celldömölk) – 45 év
Fekete Géza (Kisgyalán) – 44 év
Várhegyi József (Budapest) – 39 év
Csiga Miklósné (Fegyvernek) – 34 év
Rieger Zsuzsanna (Budapest) – 34 év
Füzesi Imre (Törökszentmiklós) – 33 év
Szalai Gáborné (Zalaegerszeg) – 32 év
Rada Gyuláné (Szentmártonkáta) – 29 év
Sulyok András (Budapest) – 29 év
Petró József (Szikszó) – 27 év
Tarnóczi Lászlóné (Bicske) – 27 év
dr. Tóth Beatrix (Siófok) – 27 év
Balogh Lajosné (Budapest) – 26 év
Szabóné Végh Erzsébet (Budapest) – 26 év