Hogyan vigyáz(z)unk értékeinkre
Autó kontra inzulinpumpa?
A minap módomban állt megfigyelni egy gondozottam és édesapjának útját a parkolóból a rendelőbe. Autójuk a ködös, sáros idő ellenére makulátlanul tiszta volt, látszott, hogy gazdája szívén viseli sorsát. A fiú jó felfogású, elegendő ismerettel rendelkezik, de – kamaszkorának megfelelően – időnként túlságosan laza. A pumpáján számos harci sérülés volt látható, és távirányítója sem volt sokkal jobb állapotban. Éles kontrasztként mobiltelefonjára nagyon vigyázott, tokkal védte a sérülésektől. Nem először tapasztaltam a fentieket, ezért sokat gondolkodtam, hogy miképpen tudnám motiválni ezeket a gyerekeket, serdülőket a pumpa gondozására. Ekkor jött a – talán elsőre kissé furcsának tűnő – gondolat az inzulinpumpa és az autó párhuzamba állítására.
Teljesen természetes, hogy egy autót hosszú éveken át szeretné használni tulajdonosa. De miért lenne ez az inzulinpumpával másképp!? Megfelelő gondoskodás nélkül hogyan várhatnánk el a pumpától – bármennyire is precízen tervezték és gyártották –, hogy 4 éven keresztül, azaz több mint 2 millió percen keresztül kifogástalanul működjön?
Karosszéria – tok
Először is szükség van a karosszéria védelmére. Az autót rendszeresen mossuk, vakszoljuk, a pumpának ugyanerre van szüksége. A felület tisztítása, majd a tokba helyezés elengedhetetlen a külső káros hatások kivédésére. Nyilván a kisebb ütéseknek ellenáll a burkolat, de az extrém erőbehatásoktól óvni kell!
Az autóajtók kinyitásakor óvatosan helyezzük be a kulcsot és nem rángatjuk a kilincset. A pumpa gombjainak erős benyomásával, pláne (serdülő lányok, figyelem!) hosszú körmök esetén, egy idő után nehézkesen fog reagálni a pumpa az utasításainkra, a nyomógomb burkolata még rövid körmök esetén is sérülhet. Célszerű ezért lehetőség szerint a távirányítót használni az utasítások kiadására. Annál is inkább, mert így egy eszköz használatával megoldhatjuk a vércukormérést és a bólus beadását is, sőt ilyenkor a kalkulátor jó segítséget nyújt az inzulinadagolás kiszámításához is!
Akkumulátor – elem
Dühítő helyzet, amikor a hideg tél közepén sietnénk valahová, de az autó nem indul. Ilyenkor az akkumulátort (leginkább annak gyártóját) szidjuk, pedig ellenőrzése a mi feladatunk lenne. A pumpánál ugyanez a helyzet. Az elem kritikus mértékű gyengülése esetén visszajelzést kapunk, ekkor azonnal elemet kell cserélni! Persze csak akkor, ha gondoskodtunk tartalék elemről és nem a matematikaóra közben kell kiszaladni a szomszéd boltba.
Ha teljesen tönkrement az akkumulátor, akkor nincs mit tenni, ki kell cserélni. A motorháztetőt sem pajszerral nyitjuk ki, az elemfedelet sem pénzérmével, csavarhúzóval kell elfordítani, hanem az e célra mellékelt eszközzel.
Olaj – patron
Teljesen természetes, hogy a 20-30 ezer kilométerenként esedékes olajcsere esetén a régi olaj helyett bontatlan dobozból új olajat töltenek autónkba. Ha ez elmarad és besül a motor, akkor saját magunkon kívül senki mást nem hibáztathatunk. Pumpa esetén sem szabad egy patront többször felhasználni, mert az inzulin befolyhat a pumpaházba és tönkreteheti a motort. Hiába használjuk azonban a legjobb minőségű benzint és kenőanyagot, ha gyertyát megfelelő időközönként nem cserélünk, nem lesz jó a gyújtás. Az inzulinpumpánál is fontos a kopó alkatrészek előírás szerinti cseréje (elemfedél, adapter).
Ha az autót elvisszük a mosóba és valamelyik ablakot figyelmetlenségből lehúzva hagyjuk, a szép kárpiton ronda foltot találunk. A befolyó víz nagyobb bajt okozhat a pumpa esetében! Hiába van a pumpa IPX8-as jelzéssel ellátva, a vízhatlanság csak akkor garantált, ha 60 percnél rövidebb ideig van víznek kitéve!
Felkészülés a balesetekre
Még a leggyakorlottabb autószerelők is kerülhetnek olyan helyzetbe, hogy a problémát nem tudják maguktól megoldani. Ilyenkor először a gépkönyvet böngészik át és nem rögtön a gyártót hívják fel. Jó lenne, ha a zöldszám tárcsázása előtt először mindenki a használati utasításban keresné problémája megoldását.
Hiába a csillogó-villogó, jól karbantartott autó és képzett a vezetője, sajnos váratlan szituációk bármikor felléphetnek. Balesetkor a sérült ellátása, durrdefekt esetén a kerék cseréje csak akkor lehetséges, ha az ezekhez szükséges felszerelés az autó csomagtartójában van. A diabéteszes „balesetekre” is fel kell készülnünk, mindig elérhető közelségben kell lennie a vészcsomagnak (tartalék infúziós készlet, patron, pen, inzulin, elemfedél és a hozzá való kulcs, elem).
Ha oda tudunk figyelni az autónkra, a pumpánál sem történhet másképp: az életünket bízzuk ezekre az eszközökre. Ráadásként a kihordási idő letelte után a megfelelően karbantartott pumpa jó szolgálatot tehet pótpumpaként például családi nyaraláskor.
Dr. Török Andrásgyermekgyógyász, diabetológus, neonatológus
Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Központi Kórház és Egyetemi Oktatókórház