Egy lap szerkesztője időnként gondban van. Hogyan tegye színessé és olvasmányossá az újságot, ha nyolc egymáshoz nagyon hasonló cikket kell beletennie? A Diabétesz Világnap után – amikor kifejezetten várjuk a beszámolókat szerte az országból – így járok…
Minden tízedik nő – terhessége idején, vagy élete egy másik szakaszában – kapcsolatba kerül a diabétesszel, sokan közülük azonban nem jutnak hozzá a megfelelő oktatáshoz vagy kezeléshez. Fontos a szűrés is, hiszen hétből legalább egy várandós kismama megtapasztalja a cukorbetegség tüneteit, a korai felismeréssel pedig megóvható mind az anya, mind magzatának egészsége.
Újságíróként többször előfordult, hogy híres emberrel kellett interjút készítenem. Ilyen esetekben mindig jobban izgultam, mint amikor hozzám hasonló hétköznapi személlyel készültem beszélgetni. Most is vettem egy mély lélegzetet, amikor nyomkodni kezdtem Korda György telefonszámát: vajon hogyan fogad? Nos, ő sehogyan, egy átforgolódott éjszaka után épp délelőtti pihenőjét töltötte, viszont Balázs Klárival jót beszélgettünk.
A viselkedési útmutatók nagyon sok példát hoznak: a Közel-Keletre nem szerencsés lovasszobrot, Indiába pedig csikóbőrös kulacsot ajándékozni, de a vércukormérőket illetően nem foglalnak állást. A cukorbetegeket legfeljebb annyiban emlegetik, hogy velük példálóznak a tapintatlan választásról szólva: ne vigyünk diabéteszesnek cukorkát, kopasznak fésűt, bicegőnek görkorcsolyát...
Az adventi időszak meghittségében évről évre lehetőségünk van egy különleges belső út bejárására, ami végső soron önmagunkhoz vezet. A valóságban azonban nincs még egy ünnep, ami ennyi feszültséget generálna, amiben több szorongás, külső és belső konfliktus lehetősége lenne. Többnyire a „tökéletes ünnep” kényszere hajtja az embereket, így aztán a feladattá degradálódó karácsonyból könnyen eltűnik a lényege: a szeretet.
Levélben kereste meg szerkesztőségünket Bognár Jánosné, aki akkoriban ocsúdott fel a meglepetésből, hogy ő példa lehet mások előtt. A tapolcai klubba hívták, hogy meséljen magáról.
Magyarországon legalább tízezer körülire tehető azoknak a cukorbetegeknek a száma, akiknek a betegségét egyetlen gén hibája – mutációja – okozza. Akiben megvan ez a mutáció, az már biztosan cukorbeteg – vagy az lesz élete során. Ez a felismerés lehetővé teszi a beteg személyre szabott diagnózisának és kezelésének kialakítását, valamint a családtagok célzott szűrését.
A minap módomban állt megfigyelni egy gondozottam és édesapjának útját a parkolóból a rendelőbe. Autójuk a ködös, sáros idő ellenére makulátlanul tiszta volt, látszott, hogy gazdája szívén viseli sorsát. A fiú jó felfogású, elegendő ismerettel rendelkezik, de – kamaszkorának megfelelően – időnként túlságosan laza. A pumpáján számos harci sérülés volt látható, és távirányítója sem volt sokkal jobb állapotban. Éles kontrasztként mobiltelefonjára nagyon vigyázott, tokkal védte a sérülésektől. Nem először tapasztaltam a fentieket, ezért sokat gondolkodtam, hogy miképpen tudnám motiválni ezeket a gyerekeket, serdülőket a pumpa gondozására. Ekkor jött a – talán elsőre kissé furcsának tűnő – gondolat az inzulinpumpa és az autó párhuzamba állítására.
A cukorbetegek számának világszerte rohamos és tömeges növekedése miatt a Nemzetközi Diabétesz Szövetség (IDF) és az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 1991-ben hirdette meg az első Diabétesz Világnapot azzal a céllal, hogy felhívják a figyelmet erre a több száz millió embert érintő betegségre.
A Sanofi-Aventis Zrt. gyógyszercég támogatásának köszönhetően októberben fiatal, 17 és 33 év közötti, győri és Győr környéki 1-es típusú cukorbetegek számára szerveztek kétnapos továbbképzést a győri Petz Aladár Megyei Oktatókórház diabetológiai ambulanciájának és a IV. Belgyógyászat-Anyagcsere, Endokrin és Diabetológiai Osztályának orvosai és szakdolgozói, valamint a Győr-Moson-Sopron Megyei Diabétesz Egyesület. Előző számunkban olvashatták dr. Fürst Ágnesbeszámolóját a hétvégéről, aki a program lelkeként, vezetőjeként eredményesnek értékelte a fiatalokkal való együttlétet. De hogy látják mindezt maguk a fiatalok?
Először is a Pécs-Baranya Megyei Diabétesz Egyesület nevében szeretnék köszönetet mondani, hogy a Sanofi cég által meghirdetett „Teljes élet cukorbetegen” pályázat nyertesei lehettünk. A Sanofi cég támogatásának köszönhetően lehetőségünk nyílt megvalósítani a pályázatban…
A november elején megtartott kongresszusra 191 szakdolgozó regisztrált, zömmel diabetológiai szakápolók és edukátorok, ápolók, dietetikusok, valamint néhány gyógytornász. A kongresszus A cukorbeteg-oktatás lehetőségei címet kapta.
Az Accu-Chek Főzőklub második összejövetelére (első alkalommal tinédzserekkel főztünk) kisebb gyermekeket és édesanyjukat invitáltuk: a megszerzett tudás mellett lehetőséget adtunk a családoknak, hogy megismerkedjenek egymással. Szeretnénk, ha közösség alakulna, mert a betegség elfogadásában, mindennapi kezelésében a legnagyobb támaszt egy közösség nyújthatja.
Lapunk Receptsarok rovatának „őre” Vígné Sági Katalin, aki a közétkeztetésben élelmezésvezető-dietetikusként dolgozik a budafoki református iskolában, munkatársaival benevezett egy versenyre. Örömmel jelenthetjük, bejutott a döntőbe. Hogy együtt tudjunk szurkolni neki a februári, végső megmérettetésen, ismerjék meg, miről is van szó.
A szerkesztőség megjegyzése: az optimális cukoranyagcsere eléréséhez az oldalakon hirdetett termékek alkalmazása esetén is feltétlenül szükséges a beállított diéta, a rendszeres mozgás, és az orvosa által rendelt gyógyszerek használata, valamint a rendszeres ellenőrzés! Minden esetben kérje ki kezelőorvosa véleményét! A kockázatokról és a mellékhatásokról olvassa el a betegtájékoztatót, vagy kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét!
