Niki

Talán meglepő, hogy az idei Civil Fórum meglepetésvendégének semmi köze a cukorbetegséghez. Mégis közénk tartozik – személyes találkozásunk óta mindenképpen –, mert aki hallhatta őt, találkozott vele, szívébe zárta Horváth Nikolettát. Sőt tiszteletbeli diabéteszessé is fogadták a jelenlévők.

Niki Szombathelyen él. 13 éves korában – egy ritka betegséggel folytatott néhány éves harc után, nem sokkal édesapja halálát követően – hirtelen megvakult. Majd sok év múlva a veséi mondták fel a szolgálatot, azóta dialízisre jár. Mindkét betegsége ismerős számunkra, hiszen a cukorbetegség két rettegett szövődményéről van szó.

De nem e két kór és a sorsközösség miatt hívtuk meg Nikit. Szerettük volna, ha sugárzó egyénisége, töretlen életkedve, lankadatlan energikussága példa lehetne előttünk. Nehogy úgy képzeljék el őt, hogy ül a sötét szobában, magányosan, szomorúan – mi sem áll távolabb tőle. Egyetemi diplomát szerzett, rendszeresen jelennek meg írásai a Vas megyei napilapban. Iskolákba jár, hogy megtanítsa a fiatalokat, hogyan bánjanak a vakokkal. Már több alkalommal – tandemmel – körbebiciklizte a Balatont. Edzőterembe jár… felsorolni sem tudok mindent, ami kitölti napjait. És mosolyog. Sőt, nevet! Rengeteg barátja van, aki a közelébe kerül, azonnal megérzi: élni tudni kell! Niki nagyon tudja, hogy az élet mekkora érték, és milyen gyönyörű! Jobban tudja egészségesek sokaságánál, hiszen az orvostudomány szerint neki már nem lenne szabad élnie.

Ha nem Lili, a végtelenül okos és nyugodt vakvezető kutyája, akkor Niki mesés mosolya lehet az, amitől a halál megijedt.

Mosolyogj, Niki – és taníts meg bennünket örülni a mindennapok apró szépségeinek!

Herth Viktória