Farsangi tudósítás Debrecenből

Elindult a „cukker-vonat”

Az ember már csak ilyen, akár cukros, akár nem: vágyik a közösségi élményekre. Bár batyus farsangra érkeztünk, elnökünk fordított a napirenden: először jöjjön a munka, utána a mulatozás!

Emlékeztetett a közelgő 25 éves évfordulónkra, a hármas találkozóra testvérszervezeteinkkel, a tervezett, határainkon átnyúló kirándulásra, kapcsolatteremtésre Nagyszalontával és Nagykárollyal. Több városrészünkben egészségfelmérést tervezünk. Bővíteni szeretnénk kapcsolatainkat a helyi szervezetekkel, például a Fehér Bot Alapítvánnyal, a Debreceni Nyugdíjas Klubbal. Ez utóbbiból alakult 10 évvel ezelőtt a „Táncoslábú Nagyik” elnevezésű csoport, akik nagy sikerrel mutatkoztak be farsangunkon.

Forró hangulatot teremtett a színpadon Búzavirág dalkörünk, akik nemcsak mulatozásra és közös éneklésre buzdítottak nótázásukkal, hanem egyedi, fantáziadús ötleteikkel elnyerték a jelmezverseny első három helyét is.

A sütőversenyre érkezett sok-sok diétás finomságot a zsűri alig győzte végigkóstolni, s hogy a tagság ezalatt se unatkozzon, a tréfás totó megoldásán fáradoztak, amelyben azért elrejtettünk néhány „életbevágóan” fontos kérdést.

Hirtelen megszólalt a helyi vasútállomás figyelmeztető hangjelzése, és az elegáns állomásfőnök bejelentette: „A sínek mellett kérem, vigyázzanak, mert rövidesen befut a cukker-vonat.” A forgalomirányító tiszt – szabályos vasúti öltözetben, palacsintasütőjével és sípjával – adott jelt a vonat indulására és az aláfestő zene megkezdésére (Demjén: Szerelemvonat). Az egyedi rendszámmal ellátott (HDE 001) prototípus első kocsiján foglalt helyet a kalauznő, aki fokhagymanyomójával kezelte a piros kartonból kivágott szívjegyeket. Utána sorakozott hatalmas piros szívekkel a vonat többi kocsija, perceken belül hatalmas szerelvénnyé duzzadt, s mint tudjuk, „a szerelemvonatból nincs kiszállás”!

Lejegyezte a farsangi élmények át- és túlélője Debrecenből:

Nagy Erzsébet